Egészen széles fronton mobilizálta magát az amerikai társadalom Donald Trump elnök hétvégi, félig-meddig váratlan, de mindenképpen kapkodva bedobott, hét ország iszlám vallású állampolgárait az Egyesült Államokból megkülönböztetés nélkül kizáró elnöki rendeletével szemben. Vagy legalábbis az amerikai társadalom városlakó, liberálisabb része.
Ami talán meglepő lehet, a tömegtüntetőknek nagyon erős szövetségesük van: az egész amerikai techszektor, és az üzleti élet egy csomó másik fontos szereplője foglalt állást az iszlámellenes rendelet, és úgy általában Trump fura, befelé forduló gazdaságpolitikai ötletei ellen.
Ez azért nem evidens, mert Trump beígért programjában van pár dolog, aminek akár örülhetnének is a nagyvállalatok, például a vállalati nyereségadó visszavágása vagy a szabályozási teher csökkentése, és ezekben a dolgokban számíthatnak az évtizedek óta a nagyvállalati érdekeket képviselő, most többséget szerzett republikánusok támogatására. A baj csak az a nagyvállalatok szempontjából, hogy Trump – és főtanácsadója, a minden jel szerint abszolút hatalmi tényezővé vált Steve Bannon – valójában egyáltalán nem barátai a globális, kozmopolita cégeknek.
Az amerikai techszektorban most már nincs nagyvállalat, ami ne nyilvánított volna véleményt Trump lépéseivel szemben. Pedig decemberben még úgy tűnt, hogy szót érthett Trump és a szilícium-völgyi gazdasági elit, annak ellenére, hogy a kaliforniai cégek döntő többsége Clintont támogatta a választási kampányban. Volt egyeztetés is december 14-én:
Ez a fegyverszünet gyorsan összeomlott a hétvégén. Mark Zuckerberg, a Facebook ura már pénteken egy gondosan szövegezett kisesszében állt ki a bevándorlók mellett. Az Apple vezérigazgatója, Tim Cook szombaton írt arról, hogy a cége nem is létezne bevándorlás nélkül – utalva arra, hogy Steve Jobs apja szír bevándorló volt.
Elon Musk, az egyik legismertebb, a saját imázsát nagyon ügyesen építő tech-vállalkozó (Tesla, Space-X, Solar City) már-már politikusként pózolva várja a tippeket, hogy hogyan lehetne kijavítani a Trump által elrontott elnöki rendeletet, amit majd prezentálni fog az elnöknek. (Musk helyzete elég érdekes, hiszen az ő cégei erősen az államra vannak utalva, ezért nem lehet rosszban az elnökkel, közben viszont éppen a fosszilis energiahordozók meghaladásán dolgoznak a cégei, ami kevéssé vág egybe Trump hagyományos energiaszektort támogató gazdasági nézeteivel.) Az egyik ismertebb techcég, a Cloud 66 iráni születésű vezetője, Khash Sajadi Londonban rekedt a rendelet miatt.
A Google egyik alapítja, Sergey Brin személyesen kint volt a San Franciscói reptéren tüntetők között. Ott azt mondta, azért van ott, mert ő is menekült: szülei a hetvenes évek végén emigráltak az USA-ba a Szovjetunióból.
De érezhető, hogy az amerikai vállalatok versenyképesebb, a városokba jobban beágyazott része azon kezdett versenyezni a közvélemény előtt, hogy ki tudja jobban elutasítani Trump rendeletét. Így a Starbucks megígérte, hogy felvesz tízezer menekültet a következő öt évben, és rengeteg másik cég adott ki sajtóközleményt vagy biztosította dolgozóit, hogy nem ért egyet ezzel az iránnyal.
A sztori egészen viccesen jelent meg az egymással ádáz háborút folytató taxiappok, az Uber és a Lyft között. A Lyft például gyors reakcióval még vasárnap odaígért egymillió dollárt az amerikai szabadságjogi szervezetnek, az ACLU-nak. Ezzel szemben az Uber bejelentette, hogy felhagy a drágább árazással a New York-i reptér környékén, amit egyes netaktivisták úgy értelmeztek, hogy ezzel a tüntetés ellen és Trump iszlámellenes rendelete mellett áll ki a cég. Ezzel csak azt akarta elkerülni az Uber, hogy azzal vádolják meg őket, hogy nyerészkednek a tüntetésen, de mire magyarázkodni kezdett a cég, már kész volt a PR-katasztrófa. Iparági elemzők szerint a Lyft érezhetően profitált a hétvége eseményeiből.
A Trump vs. tech háború viszont valójában még el sem kezdődött. Az új elnök kabinetje a korábban kiszivárgott vázlat szerint át akarja szervezni az egész munkavízum-rendszert, ami a Szilícium-völgyi cégek munkavállalóinak tízezreit érinti. Az irány itt is a szigorítás lesz, nemzetbiztonsági hivatkozási alappal.
Ettől érthetően rettegnek a kaliforniai techcégek, akiknél nem a fizikai berendezés, hanem a (gyakran külföldi) munkavállalók a legfontosabb termelési eszközök, akikért nagyon nagy versenyt folytatnak egymással. A vicc az, hogy befelé forduló Trump-recept az összes tudásintenzív iparágban óriási károkat okozhat az amerikai cégeknek, és nagy lehetőségeket teremt az európai, indiai vagy kínai vetélytársaknak.
A tech-szektorról közismert, hogy erősen függ a legkülönbözőbb országokból beérkező tehetséges bevándorlóktól, így ott közvetlenebbek a tapasztalatok a Trump-rendelet miatt sérelmeket szenvedő emberekről.
De hasonló hangok jönnek más iparági vezetőktől. Ott van például Lloyd Blankfein, aki Goldman Sachs vezérigazgatója; a cég másik vezetője, Gary Cohn fontos gazdasági tanácsadó lett az új elnök mellett, és Trump kormányában illetve körülötte hemzsegnek a korábbi goldmanosok (köztük a pénzügyminiszter, Mnuchin és a médiás főtanácsadó, Bannon).
Hétfőn Blankfein arról beszélt, hogy hát igazából ez nem olyan politikai irány, amit ők támogatnának, és egyébként is aggódnak a saját iráni, iraki, szomáliai stb. munkavállalóikért.
Az amerikai ipar egyik fontos hagyományos vállalata, az azóta teljesen globális céggé változott GE vezetője, Jeff Immelt is megszólalt az ügyben, szintén ellenkezve, ő szóba hozta a GE közel-keleti vásárlóit, ügyfeleit is. Aztán a Ford vezetői is csatlakoztak: ez a rendelet nem tükrözi vállalatunk értékeit, írták. A Citigroup szerint aggasztó üzenetet küld a rendelet.
De ezeknél a tőzsdei cégeknél sokkal brutálisabban lobbizik a Koch-testvérek hálózata. A második legnagyobb magántulajdonú amerikai iparvállalat tulajdonosai elkötelezett támogatói a republikánusok libertariánus szárnyának, illetve a republikánus frakciók képviselői kampányának többségét is ők finanszírozzák. A Trump-kormányzat sok témában – például a klímakérdésben – tökéletesen a nézeteikkel összhangban cselekszik, mégis szervezkednek. De a főleg az olajiparban érdekelt Kochék nem a bevándorlók, hanem a szabadkereskedelem lehetséges korlátozása miatt próbálnak Trumpékkal szembeszállni. A Fehér Ház a Mexikóval vívott nyilatkozatháborúban bevetette – először eldöntött tényként, aztán gyorsan visszakozva már csak lehetőségként – a húsz százalékos importvámot a mexikói termékekre, ami a mostani szabadkereskedelemhez képest elég nagy visszalépés lenne.
A kérdés most az, hogy a Koch-testvérek-féle hagyományos republikánus érdekekkel szemben (adócsökkentés, szabadkereskedelem, nagyvállalatok támogatása) mit tud átvinni a Donald Trump mögött gomolygó szellemi hátország, így a különösen erős pozíciót kapott Steve Bannon. Bannon ideológiájában a helyi közösségekben tevékeny keresztény kisvállalkozó a fő érték, a kozmopolita nagyvállalatokkal szemben pedig fel kell lépni. Ennek csak néhány frontja a bevándorlás és a kereskedelempolitika, de újak is nyílhatnak. (Qz, Reuters, Bloomberg, Financial Times)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.