A földdarab valaha Madagaszkár és India között húzódott a víz felszínén, nyomaira az óceán mélyén bukkantak dél-afrikai tudósok. 

Kutatók már korábban felfedezték, hogy az Indiai-óceán egyes területein eltérő a gravitációs vonzás ereje, mint máshol. Arra jutottak, hogy a kéreg vastagsága egyenetlen, ezt pedig azzal magyarázták, hogy egykoron felszíni földdarabok süllyedtek és tapadtak az óceáni mélyi kéreghez. 

Mauritius egy ilyen, erős gravitációs térrel rendelkező., 8 millió éves vulkáni eredetű sziget. 2013-ban Lewis Ashwal és dél-afrikai tudós kollégái olyan cirkon kristályokat találtak és vizsgáltak a szigeten, amelyek vulkanikus kitörésekkel kerültek felszínre, és akár 2 milliárd évesek is lehettek. Ez alapján arra jutottak, hogy Mauritius egy rég elsüllyedt földrész tetején csücsül.

A kutatók csapata nemrég olyan kristályokat is talált a szigeten, amik 3 milliárd évvel ezelőtt keletkezhettek. Részletes elemezték ezeket, majd lemodellezték a földrész geológiai történetét, és a Mauritia nevet adták neki. 

85 millió évvel ezelőttig Mauritia kis földdarabnak számított India és a Madagaszkár szigete között, amelyek akkor még sokkal közelebb feküdtek egymáshoz, mint ma. Aztán távolodni kezdtek, Mauritia megnyúlt majd szétrepedt, elvékonyodott és elsüllyedt. Nem volt azért olyan óriási sziget, negyedakkora lehetett mint Madagaszkár. 

A kutatók találtak bizonyítékokat, amik szerint más szigetek, mint például St. Brandon szigete, a Laccadive és Chago szigetek is Mauritia egykori töredékein magasodnak a vízszint fölé. (New Scientist)