Megjelent a 168 órában a cikk, amiben a fekete ruhás ápoló kijelenti, hogy

"nem vagyok alkalmas vezetőnek. Mindenkinek hiszek, aztán rájövök, mások csak saját céljaikra akarnak felhasználni. Azt hittem, az emberek jók. Rájöttem, nem azok. A legtöbben önzők, épp a nyomor miatt, amiben élnek: az állandó nélkülözés, az állandó igazságtalanságok miatt. Csalódtak bennem, csalódtam bennük."

Sándor Máriának mostanra nincs munkája, és a társai is elmaradtak mellőle. 

"Csak magamat hibáztatom. Hittem az emberekben,"

mondja az ápoló, aki nem rég öngyilkosságot kísérelt meg, ereit felvágta, de megmentették. Sándor szerint a legtöbben önzők, pont a nyomor miatt amiben élnek.

Ha ajándékot kaptam, szétosztottam. Még virágot sem vittem haza, azt is odaadtam. Aztán ez is lassan elvárássá vált, 

tette hozzá. 

Nincs más vágya, mint hogy dolgozzon, 

"de csak mint segédápoló. Legkisebbként. Soha a korruptakkal közösséget nem vállalok."

Sándor Mária szerint itt mindenkit csak a saját pecsenyéjének a sütögetése érdekli. Hogy bejussanak a Parlamentbe, a fazékhoz, és ezért mindent megtesznek. 

"Ez nem az én világom. Már csak a forradalomban hiszek."