Háborút szabadítanak ránk az illiberálisok

  • Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke, korábbi holland külügyminiszter csütörtökön egy jövőről szóló konferencián értékelte Európa helyzetét.
  • Orbán Viktor évértékelője előtt egy nappal kelt ki éppen olyan dolgok ellen, amelyeket a magyar miniszterelnök minden bizonnyal méltatni fog: Trump, bezárkózás, Oroszország.
  • Többször is méltatta viszont a nyílt társadalmakat, azt a rendszert, amiről Soros György alapítványa van elnevezve, és ami ellen a magyar kormány hadjáratot hirdetett.
  • Timmermans szerint háborúba sodorhatják Európát az illiberális, kirekesztő eszmék.
  • Az alábbiakban a beszéd legérdekesebb részleteit közöljük.

(...) Ha azt hiszik, hogy a nacionalizmus végre friss levegőt hoz Európának, akkor gondolják ezt végig még egyszer: mert ez a háborúhoz vezető út. Franciák és németek, hollandok és belgák, dánok és svédek, franciák és angolok, magyarok és románok, bolgárok és görögök végigharcolták egymás ellen Európa véres történelmét. (...)

1945-ig a francia és német fiatalembereknek már harmadik generációja mészárolta egymást, három egymást követő háborúban. De a történelem néha meglepő fordulatot hoz. Néha jóra fordulnak a dolgok. 12 évvel később, (éppen márciusban lesz ennek 60 éve), ez a két ország aláírta a Római Szerződést, négy másik európai nemzettel együtt. Az ősellenségekből a legjobb haverok lettek. Az emberiség történetének legsikeresebb békéjét hozták össze.

A NATO a békét védi. Nagyon erősen hiszek a NATO-ban. Nem elég a demokrácia és az egység a békéhez. Biztonság is kell. Most, hogy a geopolitikai gondolkodás visszatért, jobban kell a biztonság, mint valaha. Oroszország az európai rendet veszélyezteti. Láthatjuk a hibrid háborút Ukrajnában. A következők a balti államok lesznek? Ismét átéljük az atomháború fenyegetését. Oroszországot kevesebb fék és ellensúly tartja kordában, mint a Szovjetuniót tartotta. Putyinnak több hatalma van, mint Nyikita Hruscsovnak valaha volt.

Egy pillanatra képzeljük el, hogy milyen lett volna, ha a kubai rakétaválságot Trump és Putyin a Twitteren kezdték volna kezelni. Újra észre kell vennünk, hogy nukleáris fegyverekkel élünk együtt. Újra kell írnunk azokat a szabályokat, amelyek a hidegháborúban már jó szolgálatokat tettek. Újra meg kell húznunk a vörös vonalakat, úgy, hogy a hibrid háborúk idején is érvényesek legyenek. És ami a legfontosabb, meg kell fékeznünk a konfliktusok túlfeszüléseit egy olyan világban, ahol a közösségi média arra húzza a politikusokat, hogy fénysebességgel reagáljanak akkor is, ha sokkal nagyobb megfontoltságra és higgadságra lenne szükség. (…)

Frans Timmermans. Fotó: AFP

Ám ne azért aggódjunk, hogy mi folyik az óceán túlpartján, amikor itt, a saját ajtónk előtt fenyegetik a saját alapvető értékeinket. Európába visszatért a paranoia politikája. Ezt táplálják az interneten visszhangzott alternatív tények, és itt masíroznak az idegengyűlölet, az intolerancia, az illiberalizmus és a nacionalizmus bomlasztó csapatai. Új pártok és veszélyes gondolatok erősödnek. A Brexit, Törökország, Lengyelország, Magyarország és a Nyugat-Balkán fejleményei mind azt jelzik, hogy visszatérnek Európa régi rossz megosztottságai. Nem vasfüggöny, gépfegyverek és aknamezők osztják most meg a kontinenst, hanem szellemi megosztottság ez, a befogadók és a kirekesztők, a nyílt és a zárt társadalmak között.

De miért? A negyedik ipari forradalom gyorsabban hoz változásokat, mint a korábbiak, és ez felbomlasztja társadalmainkat. (…) A társadalmunk lelkéért vívott ideológiai háború fokozódik. Ami az egyiknek innováció, az a másiknak rombolás. Az emberek zavarodottak, biztos tájékozódási pontok és perspektíva nélkül. Túl sokakat hagytak hátra, és védelemre van szükségük. Biztonságra, nem katonai, hanem társadalmi értelemben.

A populista válasz erre a kirekesztés. Zárjunk ki másokat. Nem csak a muzulmánokat. Bárkit, aki nem ért egyet velünk, az ellenség. A brit népszavazás vagy az amerikai választások után ezt harsogták: „én vagyok a nép”, „mi vagyunk a nemzet”. A többiek nem számítottak. Visszautasítom ezt a megoldást. Mert ha a kirekesztés győz, akkor a szabadság is vereséget szenved. Ahogy ez már túl sokszor megtörtént a történelemben. (…)

Emlékezzünk a 2000 évvel ezelőtt élt Marcus Tullius Ciceróra. Lényegében ő is populista volt, ám tettei és beszédei a régi római virtus feltámasztásáról és a köztársaság megmentéséről szóltak. Az lett a tragédiája, hogy más populisták azt kezdték hangoztati, hogy ők a nép nevében beszélnek, de végül zsarnokok lettek, és ezzel a Római Birodalom hanyatlását és végső soron bukását okozták, és Cicero maga is az áldozatukká lett. 

Ahogy Cicero, úgy mi is elveszthetjük egyik napról a másikra mindazt, ami olyan fontos nekünk. A történelem néha meglepő fordulatot hoz. Gyakran rosszra fordulnak a dolgok. Mint a Római Köztársaság majd a Császárság bukásakor, az első világháborúkor, a bolsevik forradalomkor, a második világháborúkor, a hidegháború idején. Az elképzelhetetlen dolgok megtörténhetnek. Ha nincs politikai akarat a jog uralmának fenntartására, akkor a jogállam megszűnhet. Az Európai Uniót szét lehet verni, és ami ennél is rosszabb, hogy azt is, amiért létrejött: a békét, demokráciát és a jólétet. Nagyon fontos felismernünk, hogy semmi sem visszafordíthatatlan.

De azt is tudnunk kell, hogy semmi sem elkerülhetetlen. Még nem haltunk meg. Először is, magabiztosan ki kell állnunk azért, hogy csak a nyílt társadalmak képesek a modernitás kihívásai idején védelmet nyújtani. A kreativitás az új gazdasági rend motorja, és a kreativitás a nyitott, törvényekkel szabályozott, szabad társadalmakban tud a leginkább kiteljesedni. Másodszor pedig egységet és erőt kell mutatnunk. Kétféle tagállam van az EU-ban: a kicsik, és azok, amelyek nem tudják még magukról, hogy kicsik. Megosztva csak egyedül vagyunk a sodró árban, összefogva viszont magabiztosan nézhetünk a jövőbe. (…)

Optimista vagyok. Európa jövőjét nem az Egyesült Államok elnökének Twitterre írt üzenetei döntik el. (…)

Az emberek csendes többsége azt mondja: elég ebből. Ezt mutatja a menekültek iránt áradó szolidaritás, Európában és az USA-ban is. Ezt mutatják a világszerte erősödő női mozgalmak. És ezt mutatják leginkább a fiatalok. Ez a legtöbb kapcsolattal bíró, leginkább tanult és legtöbbet utazott generáció, ami valaha élt. Idealisták, de nem ideológiák foglyai. Ne hagyjuk, hogy a történelem meglepjen minket, de mi lepjük meg magunkat. Ideje van a kiállásnak.

(A teljes beszéd itt olvasható.)