Ki hitte volna, hogy a visszacsapó íjjal, nemezsüvegben ufókra vadászó szélsőjobboldali milliárdos olyan helyet nyit a lányának, mint valami South Park-os paródia egy sznob San Francisco-i liberálisokat kiszolgáló méregdrága salátabárról?

Elsősorban azért mentünk el letesztelni az Oh my green nevű éttermet , hogy megnézzük, adnak-e ufótojást vagy idegenoldalast, meg hogy ellenőrizzük a hírt, miszerint antigravitátorban szebben körbesül a lazacderék. Másodsorban azért, mert budapesti vendéglátós körökben jó régóta pörög a pletyka arról, hogy Széles olyan helyet nyitott a lányának, ahová a létező legkorszerűbb, többmilliós, ultra drága gépeket vette meg, olyanokat, amilyenek a leghíresebb helyeken sincsenek Budapesten, de amiken majd répát fognak állandó hőfokon pürésíteni, merthogy egy vegán étteremről van szó.

Aztán ahogy elkezdtük olvasgatni a hely weboldalát, először is kiderült, hogy bár a konyha tényleg zöldség-, mag- és gyümölcsalapú, ez nem vegán, hanem szuper egészséges, húst is kínáló étterem lesz, friss és zöld hozzávalókkal és olyan krédóval, amiben szó szerint szerepel a

„Nem különböztetjük meg az eltérő étkezési preferenciákkal élőket"

fordulat is. Ezzel sajnos nem a salátabuzikra, hanem a hús- és halevőkre céloznak. 

Hárman teszteltünk: az én szemem előtt odaúton szépen körbepirított, de belül még krémesen lágy idegengubók, izgalmas kontraszttal szórakoztató feketegyökér-űrrovarláb shake-ek és energiacellával egy pillanat alatt roppanósra sütött marharépák táncoltak, ami igen kockázatossá tette a motorozást.

Az Oh my green már a cégérén is egészséget + hedonizmust ígér, ehhez képest már az ajtón benyitva lesokkolódtunk egy kicsit, nem tudtuk ugyanis, hogy ez nem igazi étterem, hanem egy önkiszolgáló. De azon belül is eléggé furcsa: a beltér méretéhez képest aprócska pultra vannak kirakva a döntően műanyag dobozokba - méretük alapján inkább dobozkákba vagy fiolácskákba -  pakolt ételek. Az ember fém tálcára teszi, amit választott, kifizeti, aztán vagy megeszi helyben, vagy elviszi magával a déli izzasztójógára, és utána teszi magáévá.

Én tálcára vettem egy főételt - mármint salátát, amit chilis ráknak hívtak vadrizs - egy mondjuk előételt, egy zöldséges frittatát (ez a rántotta sznobmagyar neve), ami nem műanyag dobozban volt, hanem tányéron, ezért egészen frissensültes hatást keltett, és egy extrém külsejű poharas édességet, amit acai smoothienak hívtak, így a nevét még magamban sem mertem megpróbálni kiejteni, pedig az összetevők között ott volt az acai por, a granola és a tápiókapuding is. Később megnéztük, és az acai egy pálmán termő bogyó és ászáinak ejtik a nevét, akik a szájukra veszik egyáltalán. Ennek a tetején még árvácskavirág is volt, rajta a krém tetejét fedő sittszerű rétegen.

Az Oh my green szándékosan minimalista berendezésű hely, nem kellemetlen stílusban, de a hátsó traktusban a bejáratnak háttal ülve olyan érzésem volt, mintha macska lennék, akik belemászott egy istentelenül nagy papírzacskóba. Mutatom:

Az ételünket piszkálva először azon gondolkodtunk, hogy milyen vásárlórétegnek készült ez a hely, de mindhármunknak egy név ugrott csak be: Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettesé. Őt simán el tudtuk volna képzelni, mint a reggeli kite surf-edzés és a délutáni jogát megelőző városházi értekezlet között beugrik a Petőfi Sándor utcába egy istentelen nagyot quionoázni. Eszünkbe juthatott volna Rogán Cecília Asszony is, de őt a férjével együtt olyan sikeresen tüntették el a közéletből hónapok óta, hogy csak utólag jutott az eszünkbe.

Az ételek egészen szélsőséges skálán szóródtak.

Kezdjük a jóval: a zöldséges frittata - bár a melegítés ellenére hideg volt - a legjobb omlett volt, amit Magyarországon valaha ettünk.

Ráadásul az ezen a helyen nevetségének ható 590 forint volt az ára. Kívül megsült, belül krémesen puha, benne a pont tökéletes állagú zöldségdarabokkal, amik már éppen nem voltak nyersek, kicsit még ropogtak is, de már átalakultak rideg zöldségből étellé.

Kicsit drágább 1390 forintért a joghurtos cékla padlizsánnal. Ebben nincs akkora csoda, mint a frittatában, de kifejezetten jó az íze, és a színe is. A legtöbb ételre rá van írva, hogy miben kiemelkedő, a céklás joghurtos padlizsán C-vitaminban és retinolban volt erős. (A Retinol amúgy az A1 vitamin hipszter neve, és majdnem minden étel kiemelkedően teljesít belőle.)

Az egyik rákos főfogás - 1380 forint, három köbcentiméter - pár darab közepesen megsütött rákocska mellé halmozott nyers zöld abrakból állt, ami a legkevésbé sem alakult át rideg zöldségből étellé. Ezen a gondon a legalsó, túlfőzött rizsréteg sem segített. Vettem utólag egy thainak nevezett szószt hozzá, de a brutális teriyaki-sürítmény egyáltalán nem illett a karakteréhez.

A lencsés lazacsaláta 1290 forintért érdektelen volt, a marhahúsos wrap 1690 forintért inkább kellemetlen, a nyers paprikáknak még a füstölt marhahús ízét is sikerült elnyomni, ami azért nem kis teljesítmény.

A félelemkeltő nevű acai smoothie - egy pohárnyi desszertszerűség 1490-ért - viszont majdnem megölt, mert a tetején található morzsaréteg olyan kemény, éles és kegyetlen, hogy percekig fuldokoltam tőle. Ilyen hitelesen elkészített, átértelmezett sittet még sohasem ettem, pedig a család anyai ágról gurmé származású. Lejjebb ásva se jártam jobban, mármint nem a családtörténetben, hanem a pohárban lejjebb ásva: az acai-os krémrész igazából 80 % kivipüré volt, alatta meg egy kevéssé ízes tápiókapudingréteg adta a kontrasztot.

Nem volt ennél sokkal jobb a Chia magos epres smoothie sem, amiből szintén 1490 forintba került egy pohár.

Sajnos nincs sok viszonyítási alapom, és könnyen el tudom képzelni, hogy ez mindenképpen ilyen műfaj, de pohárban lévő a chia-mag alapvetően egy nyirkos, békalencse szerű töltelékanyag. Biztos van tápértéke, és tele van szuper hasznos anyagokkal, de íze nincs, az állaga pedig tényleg valami borzalmas.

link Forrás

Szerencsére a legkülönlegesebb nevű, és külsejű, szintén 1490 forintos sötétzöld Spirulina smoothieból is hoztunk egyet a szerkesztőségbe. Ez kifejezetten jóízű, nem volt beszórva építési törmelékkel, és nem találtunk az alján békalencsét. Ennél is fontosabb, hogy valószínűleg ez a fogás áll a legközelebb Széles szellemiségéhez, a Spirulina ugyanis gyakorlatilag egy futurisztikus űrétel, a Wikipédia szerint egy cianobaktérium-alga-biomassza magas fehérje- és aminosav-tartalommal. Ennél közelebb a pürített ufóhoz ma valószínűleg semmit nem találni a magyar piacon.

A kiváló űralgán kívül Oh my greenben sajnos semmi sem utal Széles Gábor ufológia és perpetuum mobilés munkásságára. Ez tényleg egy tőrölmetszett New York-i vagy nyugati parti elit salátabár egy olyan utcából, ahol emberek helyett csak startupok laknak. Ehhez képest furcsa egy kicsit, hogy ilyen szerényen prezentálják az ételeiket. A torkomat felsértő műsitt mellett az árak is a húsomba vágtak. Az összesen 6-8 nagykanálnyi ebédem 3820 forintba került ital nélkül. Az is igaz mondjuk, hogy két zöldséges frittatával pompásan jóllaktam volna 1180-ból és még élveztem is volna. Így azonban kissé elnyúzottan, a kényszerűségből végzett munka frusztráltságával távoztunk az étteremből. Egészségesen enni még milliárdoséknál is igen kellemetlen élmény.