Nagy magyar sport-, kutyás- és egyházi siker: Kiss Attila erdélyi katolikus plébános megszerezte Magyarország első világbajnoki aranyát a FISTC sprint kutyaszánhajtó világbajnokságon, méghozzá hatkutyás szibériaihusky-fogattal.

Gratulálok a kutyáimnak: a fenomenális két vezérnek: Girónak és Tiszának, a két juniornak: Macinak és Patricknak és a két fáradhatatlan húzókutyának: Luckynak és Deamernek.

- mondta győzelme után a világbajnok pap, aki mindezt az olaszországi Millegrobbéban érte el. Kiss korábban Európa-bajnok és vébé-ezüstérmes volt, román színekben. De a legjobb az a remek mesemondó sítlus, ahogyan elmesélte a sajtónak a győzelmét.

A hely egy hegy tetején van, egy hatalmas tisztás szélén volt a Stake out. Egy francia csapat mellett kaptunk helyet. Kikötöttük a kutyákat, és enni adtunk nekik. Úgy sajnáltam őket, mivel már 24 órája nem ettek, így dupla adagot adtam nekik – ez később hibának bizonyult.

- kezdte a sztorit a sportpap, de nem kell elájulni, mert annyira azért nem bizonyult durvának az a hiba.

Azt hinnéd, hogy egy pap olyan, mint valami robot, akinek nincsenek érzései? Nem is tévedhetnél nagyobbat:

Este a nemzetek felvonulásánál nem akart a reflektor világítani. Mindenki megkapta a rajtszámot, a rajtidőt, az is kiderült, hogy nekem az olaszokkal és a franciákkal kell megküzdenem. Egyeseket ismertem, például Luca Castellettát, az előbbi világbajnokot. Beindult a gyomorideg.

Vagy esetleg azt képzelted, hogy egy papot nem furkálják a kételyek? Ugyan már:

A start után két kilométerrel beértem az előttem induló franciát, aki a többszöri „Stop Trail” kiabálásomra sem állt meg, így a mély hóban kellett előznöm. Aztán hat kilométeren utolértem a már összetorlódott másik két csapatot, Quenette Francist és Simone de Ferrarit. Őket nagyon gyorsan megelőztem, és jött a sorsdöntő útkereszteződés: egyenesen előre A-O, balra B és SKJM. Itt szépen letértünk… és én másfél kilométeren keresztül gondolkoztam, hogy jó volt-e…

Ezután jött az igazán drámai szakasz:

Aztán jött a halálos emelkedő: három és fél kilométeren keresztül nagyobbnál nagyobb emelkedők voltak… Néha úgy éreztem, a vezérkutya mindjárt az ölembe pottyan… Nézett is vissza, mintha mondta volna: barátom, ez így nem jó! Aztán felértünk a hegy tetejére… Mindenki nagyon elfáradt. Még hagytam hogy 500 métert trappoljanak, aztán felcukkoltam őket, és a finisig vágtáztunk.

Hogyan reagál egy sportpap, ha a második forduló előtt kiderül, hogy a szervezők a kárára kavartak az időeredmény elszámolásával? Éppen hogy megemlíti:

Másnap szerettem volna elrugaszkodni az engem követőtől, de valamiféle gikszer miatt az 1 perc 5 másodpercből csak az 5 másodpercet adták hozzá az ő idejéhez, úgy jött ki a számolás, hogy csak ennyivel rosszabb idővel ment, mint én.

Tudod, mi kell a világbajnoki aranyhoz? Hogy a szánt vezető ember olyan viszonyban legyen a kutyáival, mint Verebes Mágus a Győr és az MTK focistáival:

Vasárnap reggel felkelve azt határoztam, nem bízom a véletlenre a dolgot, megbeszéltem a vezérkutyáimmal: ma minden lehetőt bedobunk, győzni kell! Valahogy a két vezér nyugodtabb volt, mint az előző napokban.

Az élménybeszámoló pedig mi mással érhetne véget, mint:

Isten fizesse meg mindenki jóságát és szeretetét! Mindent Isten legnagyobb dicsőségére!

Ez itt egy remek interjú a kutyás pappal a romkat.ro-ról.

(via 8707.blogspot.hu)