Nagy napja volt a tudományos ismeretterjesztésnek szerdán:

váratlanul elmémesült egy kifejezetten informatív, és még annál is udvariasabb figyelmeztetés, amit egy brit pocsolya közelében helyeztek ki arról, hogy miért nem szabad kenyérrel etetni a kacsákat.

Az internet népe pedig egy emberként kapott a fejéhez elképedésében és szégyenében. Jómagam viszonylag gyakran járok Balatonfüreden, ahol már kvázi háziállatnak számít a vadkacsa, annyira sikerült emberhez szoktatnia őket a kenyérszóró turistatömegnek, így feltételezem, hogy magyarul sem lenne haszontalan terjeszteni az igét. Tehát:

ne etessék kenyérrel a kacsákat,

mert

• a kenyér egyáltalán nem kacsának való táplálék, nem tartalmaz kellő tápanyagot, sem kalóriát ahhoz, hogy a téli hidegben túléljenek;
  
• ezzel szembek elég tápanyagot tartalmaz ahhoz, hogy a vízben elrohadva elalgásítsa azt;
  
• ennek folyományaként pedig elpusztulnak azok a halak, amik viszont megfelelő táplálékául szolgálnának a kacsáknak;
  
• a rohadó kenyér emelett elég gusztustalan is, és még meg is betegítheti a kacsákat.
  

Ha mindenáron ragaszkodik hozzá, hogy kacsákat etessen, adjon nekik:

• félbe vágott, kimagozott szőlőt;
  
• főtt rizst;
  
• bármilyen madáreledelt;
  
• borsót;
  
• kukoricát;
  
• zabpelyhet;
  
• felaprított fejes salátát.
  

Szóval szinte bármit, csak kenyeret ne. A kacsák nevében is kösz! (Via Buzzfeed. A címlapképet édesapám készítette a befagyott Balaton jegén Balatonfüreden. A kép előterében álló kacsa egy cigányréce.)