Korának egyik legismertebb francia matematikusa, Jacques Hadamard a visszaemlékezések szerint eléggé meglepődött, amikor egy számára teljesen ismeretlen férfitól levélben kapott meg egy matematikai bizonyítást. A feladó André Bloch volt, és a parataktikus körök geometriai problémájára kínált egy új felvetést. Hadamard lenyűgözőnek találta a levezetést, azonnal vacsorára akarta hívni Blochot. 

Visszaírt hát a címre, ahonnan a levél érkezett, Bloch pedig hamarosan válaszolt is: ő maga sajnos képtelen meglátogatni Hadamardot, de viszont nagyon szívesen fogadja, ha ő elutazik hozzá. Hamarosan Hadamard számára is kiderült, hogy miért nem tudott Bloch útra kelni: a cím, amit megadott, a Charenton elmegyógyintézet címe volt a Párizs külvárosában fekvő Saint-Maurice negyedben. 

Mint kiderült, 1917-ben került ide, egy hármasgyilkosság elkövetése után, és egészen haláláig, 1948-ig az intézet foglya maradt. 

Bloch életét egy kanadai pszichológus, Romeo Vitelli dolgozta fel nemrég a blogján, majd miután a poszt elterjedt, sorra jelentek meg cikkek újra az elfeledett matematikus zseniről. 

Bloch 1893-ban született Franciaországban, egy zsidó órakészítő családjában, két testvére volt, és a három fiú fiatalon árvává vált. Andre az Ecole Polytechnique elsőéves diákja volt George nevű bátyjával együtt, amikor kitört az első világháború, mindkét testvért besorozták, Andre a tüzérséghez került. A két testvér megsérült a háborúban, George egyik szemét is elveszítette. Őt végül hazaküldték a frontról, visszatérhetett az iskolába. Andre maradt, és még több alkalommal szorult orvosi ellátásra. 

1917-ben egy eltávozáson volt Párizsban, amikor meglátogatta testvérét. A családi étkezés után pedig meggyilkolta jelenlévő családtagjait: bátyját, nagynénjét és nagybátyját. Egy késsel végzett velük, majd kirohant kiabálva az utcára és ellenszegülés nélül megadta magát. Mivel az ügyben katonatisztek voltak érintettek és még tartott a háború, az eset nem kapott nagy publicitást: Andrét élete végéig a Charenton elmegyógyintézetbe zárták. 

A gyilkosság oka sokáig nem volt egyértelmű, de Bloch később pszichiáterének azt állította, hogy eugenikai okok vezették: családjának kortörténetében jelen voltak különféle mentális zavarok, és el akarta vágni ezt a szálat. A gyilkosságon és az indokláson kívül nem adta semmi jelét az elmebetegségnek, ideje nagy részén matematikai problémák megoldásán dolgozott. Mindezt úgy, hogy gyakorlatilag autodidakta volt, a háború miatt sosem részesült igazi felsőfokú oktatásban, tankönyvekből és folyóiratokból tanult a kórházban. 

Az elmegyógyintézetből intenzív kapcsolatot épített ki a korszak számos matematikusával, elméleti és alkalmazott matematikai kérdések is foglalkoztatták. Hadamard mellett rendszeresen levelezett Pólya Györggyel, Georges Valironnal, Carhles Emile Picarddal és Paul Montellel is. Ugyan leveleiben sosem árulta el életkörülményeinek részleteit, ez mégis hamar közismert információ lett a matematikus társadalmon belül. 

Bloch számos területtel foglalkozott, leginkább a komplex függvénytanban alkotott maradandót, de számelméleti és geometriával foglalkozó írásai is voltak. Komolyan követte a korszak matematikai történéseit a tudományos szférában, leveleiből kiderült, hogy bízott benne, egy nap majd előadhatja felfedezéseit az Akadémián, bár tudta, hogy erre kevés az esélye. 

A náci megszállás idején is publikált, de álneveket használt, mivel nem akarta, hogy zsidó származására fény derüljön. Vitelli idézi a fellelhető kórházi adatokat is, eszerint Bloch mintabeteg volt, visszafogott és monoton életet élt, nem nagyon érintkezett a többi rabbal vagy a személyzettel, maximum sakkmeccsekre volt kapható. 

Bloch esetét feldolgozta a XX. század egyik ismertebb francia pszichiátere, Henri Baruk is, aki egy könyvében egy külön fejezetet szentelt neki, bár nem nevezte nevén, csak a Charenton matematikusaként írt róla. Itt Baruk arról ír, hogy Bloch sosem mutatott igazi megbánást, morbid racionalitással tudta megindokolni, miért volt szükség családja tökéletlen ágának felszámolására. Amikor Baruk vitába szállt vele, Bloch a matematika logikájára hivatkozott, mintha csak egy egyenletetet vezetne le. Baruk arról is írt, hogy Bloch teljesen elégedettnek tűnt életével: egész nap csendben írt az asztalánál, csak ebédkor és esténként hagyta el a matematika világát. 

Bloch 1948-ban halt meg leukémiában. Nem sokkal halála előtt tudta meg, hogy a francia akadémia ki fogja tüntetni munkájáért, de erre már csak posztumusz kerülhetett sor. A mai napig több matematikai fogalom, így a Bloch-tétel, Bloch-állandó és a Bloch-tér is őrzi a nevét.