Van egy történet egy különc lányról, akit egy nap
Ez a történet a Széttörve (Split). Hasadt személyiségű szörnyeteg vs. tinilány(ok). Nem való gyerekeknek.
Van egy történet egy különc lányról, akit egy nap
Ez a történet A szépség és a szörnyeteg. Érzéketlen szörnyeteg vs. lány. Gyerekeknek való.
A készítők szerint persze totál feminista az egész, hát
Emellett többre vágyik, satöbbi, satöbbi. Tiszta feminista. Aztán beleszeret valakibe, akinek csúnya szája van, verekszik és dobál, a lány meg azért kell neki, hogy megtörjön egy átkot és emberünk szörnyünk újra szép és menő lehessen. Persze a tag gazdag és művelt. És hiperagresszív, de!
Az emberileg nulla, lelkileg szörnyeteg herceget, aki felszínes és szívtelen, egy boszorkány átka (mert a nők csak erre jók: tönkreteszik szegény férfiakat) épp oly rúttá változtatja kívül, amilyen a belső értékei alapján lehet. Semmi, a világon semmi nem utal arra, ezek alapján, hogy a hercegben bármi jó rejlene. Még az átkot szóró boszi „lélekvizsgálata” sem talál semmi jóságot a szívében.
Szolgálói persze váltig hajtogatják a foglyul ejtett Bellnek, hogy gazdájuk (!) rendes ember.
Igaz, hogy ordít, cellába zár másokat, ordít és dührohamai vannak, a lányt pedig tudta nélkül megfigyeli. De hát tudjátok, hogy megy ez, elmondják nekünk a vászonról, hogy faszikámnak nehéz gyerekkora volt, anyukája meghalt, igazából nem kell erre figyelni, a szerelem és a Megfelelő Nő (alias Igazi) miatt majd megváltozik, bla-bla-bla.
Sebaj, hogy olyanokat ordít a fogságban tartott lánynak, hogy "velem eszel, vagy nem eszel egyáltalán", majd pár snittel később szó szerint ráborítja az asztalt. Később azt is megtudjuk, hogy az egész Belle hibája, miatta jött ki a sodrából és csapott oda a szörnyeteg... Na, még mindig nem ijesztő? A legócskább és legrégibb bántalmazói kifogás ez.
De hát tudjátok, ha a nőnek egy férfi
kész is a csoda!
Hát lófaszt. Így maximum a Stockholm-szindróma készül.
Ne legyenek kétségeink, a történet továbbra is borzasztó mintát mutat be és nem csak a nőknek. A férfiak számára is sértő kellene, hogy legyen a gondolat, hogy a 'megfelelő' nő kvázi beidomítja őket. Ráadásul a film az összes férfit vagy agresszív pszichopatának, tutyimutyi lúzernek, egomán baromnak, vagy idiótának állítja be a szörnyetegtől Belle apján át Gaston és Le Fou párosáig. Sehol egy normális férfialak.
Azt tanítani a lányainknak, hogy felnőtt embereket meg lehetne változtatni a szerelem erejével, hogy egy agresszív férfiból kezes bárány, igazi szőke herceg válik, csak szeretni kell egyszerűen csak a régi hazugság megfilmesítve, báli ruhába bújtatva.
Egy szörnyeteg jó oldalának felfedezése nem jelenti, hogy a többi tulajdonsága eltűnik. Ó nem. Az életben biztos nem. Ezt hazudni a gyerekeinknek több, mint káros.
Az pedig, hogy Belle sorsa ebben a modern feminista opuszban továbbra is csak az, hogy valakivel (ha nem a nőket trófeaként gyűjtő Gastonnal, hát a bántalmazó gazdag manusszal) összejöjjön, hát ahhoz külön gratulálunk.
A „de vannak benne melegek, tök progresszív az egész!” részről meg csak annyit, hogy nem biztos, hogy pont a Le fou=bolond nevű karakterre kellett volna ezt a szerepet írni, illetve egy ennyire sztereotipizált, ráadásul sem a hetero barátjáért rajongó figura, sem a női ruhában magára találó falusi alakja talán nem a legszerencsésebb tabudöntögetés. Egyedül a zárójelenetben éreztük, hogy az egymással táncoló férfi páros mutatása igazán szimpatikus megoldás, pláne a film többi próbálkozásához képest, mivel itt már a világ legtermészetesebb dolgaként látunk a sok táncoló egyikeként homoszexuális párt is.
A Disney nekifutása klasszikus rajzfilmjei filmmé adaptálására a Hamupipőke esetében hasonlóan gyatra eredményre jutott, mint Belle kalandjainak vászonra vitele, míg ellenpéldaként a Demónával a stúdió igazán remekül nyúlt a Csipkerózsika alapanyagához és sikerült a gonoszként megismert, átkot szóró tündért életre kelteni és élettel megtölteni. A Szépség és a Szörnyeteg talán még az úgynevezett Bechdel-teszten sem menne át, Emma Watson pedig halvány árnyékát nyújtja annak az alakításnak, amire egyébként képes, bár a sokadik - a rajzfilmből is ismert - dalnál talán már ez fáj a legkevésbé.
Van azért jó hírünk is. A 12-es karika miatt talán pont a hercegnő-rajongó ovis, kisiskolás célközönség talán ezúttal kimarad a Stockholm-szindróma filmes adaptációjának megénekléséből.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.