Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke az alábbi beszéddel nyitotta meg Rómában a csúcstalálkozót, ahol a tagállamok vezetői - így többek között Orbán Viktor is - az EU megalapításának 60. évfordulóját ünnepelték szombaton:

"Éppen 60 éve születtem, így egyidős vagyok az európai közösséggel. Úgyhogy engedjék meg, hogy ma személyes hangon szóljak. Mint tudják, néha a születés helye fontosabb, mint a dátuma. Esetemben ez a helyszín Gdansk, amit évszázadokon át építettek lengyelek és németek, hollandok, zsidók, skótok és franciák. 1945-ben, történetesen éppen márciusban, néhány nap alatt Hitler és Sztálin felégette a szülővárosomat. A földig rombolták.

Nyolc éves voltam, amikor az Európai Közösség létrehozott egy tanácsot és egy bizottságot. Ekkoriban a leégett város romjai között vezetett végig az út, amin minden nap az iskolába mentem. Nekem a második világháború nem valami elvont fogalom.

1980-ban, az első EP-választások utáni évben megszületett az én Gdanskomban a Szolidaritás mozgalom. Ott voltam a gdanski hajógyárban a munkások között, együtt Lech Walesával, aki beleüvöltette az igazságot az álmainkról a kommunista rezsim képébe. Egyszerű álmok voltak ezek: az emberi méltóságról, a szabadságról és a demokráciáról szóltak. Akkoriban mindannyian Nyugat felé tekintettünk, a szabad és egyesülő Európa felé, és kétség sem volt bennünk, hogy ez az a jövő, amiről álmodunk. És bár tankokat és katonákat küldtek ellenünk, az álmaink tovább éltek.

Amikor 1987-ben a Közös Piac életre kelt, mi Lengyelországban az utolsó csatára készültünk. A Szolidaritás győzött, és hamarosan a berlini fal is leomlott: megnyílt az út számunkra Európa felé. És két évtizeddel később, már lengyel miniszterelnökként megnyithattam Európa legmodernebb stadionját, természetesen a szülővárosomban, Gdanskban. A városban, ami addigra teljesen újjáépült, és olyan szép, mint soha korábban nem volt. A hazám akkor már 8 éve az Európai Unió tagja volt.

Azért idéztem fel mindezt, hogy emlékeztessek mindenkit, hogy emberek milliói számára az Európai Unió nem a jelszavakról, nem az eljárásrendekről és nem a szabályozásokról szól. Ezt bizonyítják azok is, akik ma fővárosaink utcáin tüntetnek Rómában, Varsóban és még Londonban is. A mi uniónk ugyanis a biztosítéka annak, hogy a szabadság, a méltóság, a demokrácia és a függetlenség már nem csak álmainkban léteznek, hanem hétköznapi valósággá váltak.

Életem több mint a felét a vasfüggöny mögött töltöttem, ahol még az álmodozást is megtiltották ezekről a dolgokról. Akkoriban tényleg kétsebességes volt Európa. És éppen ezért jogom van ma hangosan megismételni ezt az egyszerű igazságot: semmit sem vehetünk örökkévalónak az életben, míg a szabadság kivívása időt, nagy erőfeszítést és önfeláldozást követel. Ezért is sikerült csak olyan kevés helyen kivívni a Földön. Nekünk sikerült. Ám nagyon könnyű ezt a világot szétrombolni. Elég hozzá néhány rövid pillanat. Ahogy az megtörtént egyszer már az én Gdanskommal is.

Ma Rómában önök megújítják a szabad nemzetek egyedülálló szövetségét, amit 60 éve nagyszerű elődeink indítottak útjára. Ők nem vitatkoztak több sebességen, nem számoltak kilépésekkel, hanem a közelmúltjuk összes tragédiája ellenére teljes hittel tekintettek Európa egysége felé. Kolumbusz bátorságával eveztek ismeretlen vizekre, hogy felfedezzék az Új Világot.  

Úgyhogy mondják már el nekem: miért veszítsük el a hitünket most az egység létjogosultságában? Azért talán, mert már megvalósult? Vagy mert beleuntunk vagy belefáradtunk?

Európa, mint politikai létforma, vagy egységben létezik, vagy nem lesz egyáltalán. Csak egy egységes Európa lehet szuverén a világ többi részéhez képest. És csak egy szuverén Európa képes biztosítani nemzetei függetlenségét és polgárai szabadságát. Európa egysége nem egy bürokratikus modell. Hanem közös értékeken és demokratikus alapokon nyugszik. Ma nem elegendő egységre szólítani, és tiltakozni a több sebesség ellen. Sokkal fontosabb, hogy mindannyian tartsuk tiszteletben a közös szabályokat, különösen az emberi jogokat, a szólásszabadságot, a gyülekezési szabadságot, a fékeket és ellensúlyokat, és a jog uralmát. Ezek egységünk valódi alapjai.

Róma után az uniónak az azonos elvek uniójának kell lennie, a külvilághoz képest szuverén uniónak, a politikai egység uniójának, jobban mint valaha. Bizonyítsák ma be, hogy önök Európai vezetői, hogy gondozzák azt a nagyszerű örökséget, amit az európai integráció 60 évvel ezelőtti hőseitől örököltek. Köszönöm."