Az 1970-es években a Szovjetunióban és a befolyási övezetébe tartozó kelet-európai országokban költötték kutatásra a világ összes tudományos költségvetésének harmadát. Kutatás-fejlesztésre, technológiai és tudományos projektekre is rengeteg pénz ment el, a szovjet érdekszféra tudósai rendszeresen publikáltak a saját folyóirataikban, és az eredményeik a nyugati tudományos életre is hatással voltak.

Az 1990-es évek elején viszont szétesett a kommunista blokk, a Szovjetunió 15 országra szakadt, a gazdasága pedig összeomlott. Az egy főre jutó orosz GDP 1989-től 1998-ig majdnem a felére esett vissza.

A tudományra költött állami pénz 1990-ben még majdnem 30 milliárd dollár volt, 1992-ben már csak kevesebb mint a harmada, 8 milliárd dollár körül alakult.

Ennek a visszaesésnek drámai hatása volt az orosz tudósok munkájára és életkörülményeire. A fizetésük lecsökkent, elértéktelenedett, az intézetek és laboratóriumok, ahol korábban dolgoztak elkezdtek szétrohadni. Az orosz tudósok egyre kevesebbet publikáltak, nagyon sokan elhagyták a pályát, vagy külföldre költöztek.

Ebben a helyzetben lépett színre 1992-ben a Nemzetközi Tudományos Alapítvány (International Science Foundation - ISF) azzal a céllal, hogy megakadályozza az orosz tudományos élet teljes szétesését. Az alapgondolat nagyon egyszerű volt: készpénzzel kell támogatni a lehető legtöbb orosz kutatót, hogy azok tovább dolgozzanak a hazájukban a szakterületükön, és az így elért orosz tudományos eredmények majd áttételesen segítenek visszarántani a zuhanó gazdaságot is.

Az ISF pályázati rendszere nagyon egyszerű volt, minden olyan tudós, aki 1988 és 1993 között legalább három cikket publikált nyugati vagy orosz tudományos magazinokban, egyszeri, 500 dolláros támogatást kapott. Az összeg mai szemmel nézve nevetségesnek tűnik, de ebben az időben az éves orosz átlagfizetés 300 dollár volt, a tudósok bére pedig sokszor ezt sem érte el. A pénzért cserébe a kutatóknak vállalniuk kellett, hogy a kiutalást követő évben az idejük nagy részét tudományos tevékenységre fordítják.

Az American Economic Journal: Applied Economics című tudományos folyóirat 2017 április számában megjelent, Saving Soviet Science: The Impact of Grants When Government R&D Funding Disappears (A szovjet tudomány megmentése – A pályázati támogatások hatása, amikor az állami kutatás-fejlesztési pénzek eltűnnek) című elemzés szerint az ISF-támogatás óriási siker volt, és nagy szerepe volt az orosz tudományos élet megmentésében.

Összesen 28 ezer orosz kutatót támogattak, akik a következő három évben egy sor tudományos újságban publikáltak. A publikációk száma 1990 és 1993 között zuhant, utána viszont meredeken emelkedni kezdett. Tíz évvel a támogatás után 40 százalékkal nagyobb arányban dolgoztak kutatóként azok a tudósok, akik annak idején bekerültek a programba, mint azok, akik nem. A támogatás csökkentette a kivándorlási kedvet is: akik kaptak az ISF pénzből, azok nagyobb eséllyel maradtak otthon, Oroszországban, akik nem voltak a támogatottak között, azok közül többen mentek el.

Máig ez tűnik a külföldről támogatott tudományos programok egyik leghatékonyabbikának, ami mintául szolgál más támogatásokhoz.

Az orosz tudósokat támogató International Science Foundation Soros György alapítványa, ő adta pénzt a programhoz.