"Nem a pénz motivál. Úgy érzem, új kihívásokra, új impulzusokra van szükségem: belefásultam kissé abba a komoly és alázatos munkába, ami az utóbbi időszakban jellemezte a mindennapjaimat. Szép időszakot töltöttem a volt klubomnál, de a futballban mindig előre kell tekinteni. Nem foglalkozom azokkal, akik szerint pénzéhes vagyok, és kikérem magamnak, hogy az új csapatomtól kapott Porsche miatt írtam volna alá" - súgja nekünk könnyekig meghatódva a bennünk élő Halmosi Péter, Sebők Vilmos, Tornyi Barna, izé, örök kisgyermek, akinek ágya fölött még mindig ott lóg a Bede Márton-poszter.

Hazatértünk.

Gyermekkori álmunk vált valóra ezzel az átigazolással. Mindannyian emlékszünk még, hogyne - hát, lehet azt felejteni? -, ahogyan bokától fejtetőig porosan-koszosan álltunk a grund közepén, leforrázva, megalázva, nevetség tárgyaként. Suták voltunk és ügyetlenek, akiket csak azért vettek be játszani, mert a kerületben egyedül nekünk volt Adidas Tricolore labdánk. Persze, ez kellett nekik, ezt elfogadták tőlünk, naná - de azt már nem hitték el, amikor a lelkesedéstől kipirult arccal magyaráztuk nekik, hogy Zidane, az a csodálatos berber férfi, aki eldöntötte a vb-döntőt, nem kopaszodik, ugyan, dehogy, csupán annyit gyakorolta a brazilok ellen kétszer is bemutatott csúsztatott fejest szöglet után, hogy forgóból kikopott az összes haja.

Azóta is ezt csináljuk: megmondjuk a tutit. Másképp, máshogy, másoknak, mint ahogy az a magyar online sportsajtóban szokás. Rajongók vagyunk, de a véleményünk nem szurkolói: hisszük, hogy létezik más aspektus is, mint az elfogult drukkeré, még akkor is, ha nem tagadjuk le,

tájékozottságunk alapvetően abból fakad, hogy kedvenc csapataink miatt tizensok éve követjük napi szinten az angol futballt.

Nyugi, nem ámítunk senkit azzal, hogy szakértők vagyunk. Szeretjük ezt a játékot, az életünk része, vele kelünk-fekszük, csaljuk az asszonyt, miatta hanyagoljuk a gyereket, ejtünk magasról a házimunkára és a szakdolgozatra - ugyanakkor senkit sem fogunk megetetni azzal, hogy pártatlanul szemlélődünk. Nem mondunk majd olyan sületlenségeket, hogy a labda gömbölyű, és bármi megtörténhet, mert a meccs addig tart, amíg a bíró le nem fújja. Mi biztosan nem fogjuk tartalommal megtölteni a játékot, és arra is hiába vársz, hogy levezessük, mi történik akkor, amikor a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat. Egyszerűen működünk: mindig azt írjuk és mondjuk majd, amit gondolunk. Igen, képzeld, még akkor is, amikor éppen a te csapatod lesz menthetetlenül szar.

Amit cserébe ígérünk, az egy színes-szagos, interaktív közösség, egy kvázi virtuális kocsma, ahol az angol futball apropóján minden fontos és - kevésbé fontos, viszont -humoros, érdekes, meghökkentő sztorit megtárgyalunk. Írásban, podcastban, a Facebookon, Twitteren, azaz mindenféle közösségi és multimédiás felületen.

Lesznek tematikus rovataink, mint például a Premier League-fordulók beharangozói, amik menetrend szerint érkeznek majd, minden szombaton. Emellett rajta tartjuk a kezünket a Championship ütőerén is, de foglalkozunk taktikával, vitatott megítélésű játékosok karrierjével, játékosügynökökkel, aktuális tendenciákkal, a régmúlt aktáival, és minden érdekességgel, ami kapcsolatba hozható az angliai futballpályákkal. És azokkal is, amik kevésbé: feltett szándékunk, hogy hébe-hóba kitekintsünk a nemzetközi futball egyéb - értelemszerűen kevésbé fontos, pláne kevésbé színvonalas - területeire is, és elmondjuk, mi hogyan látjuk például a Bajnokok Ligája, az Európa Liga, a válogatott foci, vagy a topklubok háza táján felmerülő aktuális kérdéseket.

Tartalmasak leszünk, de lazák; színvonalasak, de fesztelenek; informatívak, de véletlenül sem okoskodók.

Meg akarjuk mutatni, miszerint lehet Magyarországon futballról írni úgy is, hogy az ne legyen modoros, vagy épp izzadságszagú, és miközben tocsog a felkészültségtől, még kellően olvasmányos is marad. Hisszük, hogy erre idehaza is van igény, van kereslet: a 444-en legalábbis mindenképp.

Mivel mi is épp olyan szurkolók vagyunk, mint Te, eszünk ágában sincs gondolatrendőrséget játszani a kommentek között. Majdnem mindent szabad, hisz pontosan tudjuk, hogy

futballról beszélni csak szenvedéllyel, néha csúnyán, esetenként a másik értelmi képességeit megkérdőjelezve lehet.

Legyél szókimondó nyugodtan, mi is azok leszünk, de ne fröcsögj öncélúan, ne provokálj, és ne bélyegezz meg másokat. Tartsd tiszteletben, hogy ez egy futball-blog, nem érdekel minket a napi politika, sem az aktuális gumicsontok, sem Kálmán Olga interjúi. Ha így teszel, mi sem bántunk majd, és nyugodtan jöhetsz linkelni, megosztani, vitázni, kötekedni. Mi meghallgatunk, sőt értékeljük az igyekezeted.

Egyébként viszont nem szokásunk a játékvezetővel foglalkozni - aki ugye a pálya része -, inkább dolgozunk, tanulunk a hibákból, illetve mindig csak a következő meccsre koncentrálunk. Ja, és persze megyünk tovább a megkezdett úton.