Csütörtökön délelőtt ez a kézzel megcímzett boríték várt a szerkesztőségi íróasztalomon. Az ilyesmiben szinte mindig valami többé-kevésbé vicces bolond levelező bolond levele érkezik, jellemzően vastag, színes aláhúzásokkal vagy szövegkiemelő filccel, printelve, írógéppel írva vagy túlzottan is pedáns kézírással.
De a vastagsága miatt benne volt a levélbomba lehetősége is, ezért kinyitás előtt le is fotóztam.
Hogy utána jól meglepődjek.
A borítékban ugyanis ez volt:
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Vagyis:
Először értetlenebbül néztem, mint egyszeri magyar miniszterelnök a könyvet olvasó emberre, míg eszembe nem jutott, hogy irtó régen mintha tényleg rendeltem volna egy ilyen kacsintós pénztárcát.
Lenyűgöző, hogy így postázzák a Kiszel Tünde-emléktárgyakat, egyben össze is facsarodott a szívem: ilyen rosszul menne a Legendának?