Oroszországban inkább a volt titkosszolgálati vezetők nyugdíjasotthonaként tekintenek a Stratégiai Tanulmányok Oroszországi Intézetére, a Reuters szerdai, az oroszok amerikai kavarásairól szóló riportjának főszereplőjére, írja a New York Times. Ezt a nézetet még a rendszer bírálói, és még a legmenőbb nyugati oroszszakértők is osztják. Alekszej Kovaljev, az orosz propaganda álhíreit rendszeresen cáfoló újságíró például azt írta a Twitterén, hogy "ezek a fickók (átlagéletkor: 70 év) még egy szendvics elkészítését se tudnák eltervezni, nemhogy egy választás elcsalását". Erre válaszolva jegyezte meg Mark Galeotti, a világ pillanatnyilag talán legelismertebb Oroszország-szakértője, hogy az intézet tagjai "nagyon örülhetnek, hogy ilyen fontosnak tartja őket bárki".

A Reuters négy volt és három jelenlegi, neve elhallgatását kérő amerikai kormánytisztviselőre hivatkozva állította, hogy a Stratégiai Tanulmányok Oroszországi Intézete tavaly júliusban és októberben két, titkos munkaanyagot is összeállított az amerikai elnökválasztás befolyásolásáról. A tanulmányokban leírtak meglepően egybevágnak azzal, ami aztán a valóságban is történt.

Vlagyimir Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov a hírre reagálva annyit mondott, hogy "hét névtelen forrás nem ér fel egy valódival". A hárítás és az intézet valódi súlyát viccelődve kétségbe vonók ellenére azért arra utaló jelek is vannak, hogy valós szerepe ennél azért mégiscsak jelentősebb. Kezdve azzal, hogy jelenleg az a Mihail Fradkov az igazgatója, aki egykor Putyin miniszterelnöke, majd egészen tavaly októberig az orosz hírszerzés igazgatója volt, és akit egy időben Putyin lehetséges utódaként is emlegettek. Előző főnöke, Leonyid Resetnyikov is a titkosszolgálatoktól vonult vissza altábornagyi rangban. Az sem lényegtelen momentum, hogy az intézetet maga Putyin alapította.

Ahogy az sem, hogy Resetnyikovot tavaly októberben azután váltották le hirtelen és váratlanul, hogy Montenegróban lelepleztek egy orosz-szerb vegyes csapatot, amely a montenegrói választások napján készült puccsra, megakadályozandó az országot a Nyugat, a NATO-tagság felé terelő kormány választási győzelmét. (Via The New York Times)