13 dolog, amit Kolozsváron tanultam egy hosszú hétvége alatt

FOTÓ: Marco Cristofori/Robert Harding Heritage

1. 

Magyarországon olyan méretű város, mint a 350 ezer lakosú Kolozsvár nincs, ezért nehéz bármivel itthonról összehasonlítani. De az teljesen egyértelmű, hogy Kolozsvár sokkal nagyvárosiasabb, mint Magyarországon Budapesten kívül bármi. Három nap alatt nyilván nem lehet mélyfúrásokat végezni, de nekem úgy tűnt, hogy itt lehet olyan, élvezhető polgári életet élni, amilyet Győrben vagy Miskolcon nem. Ennek a méretbeli különbségek mellett vannak történelmi okai is, hiszen Kolozsvár mindig olyan központi kultúrcentrum volt, amilyen a közepes magyar nagyvárosok soha, de én nem az okokat mentem kutatni, hanem mászkálni, üldögélni és jól érezni magam.

2. 

Kolozsvárra nem akkor kell menni, amikor éppen egybeesik a katolikus és az ortodox húsvét.

3. 

Szégyen vagy nem szégyen, de én eddig egyetlen egyszer léptem román földre, és akkor is csak az eléggé félreeső Máramarossziget környékén jártam, Erdélyben pedig eddig nem voltam soha. Majd pótlok. Mindenesetre érdekes volt látni, hogy az egykor magyar többségű Kolozsváron mi maradt meg a magyarságból. Ma a város lakosságának kevesebb, mint 20 százaléka magyar, és bár Gheorghe Funar operett-rémuralma már a régmúlté, magyar feliratot a Magyar Színházon kívül csak két-három vendéglátóhelyen láttam. Azt pedig kifejezetten furcsáltam, hogy amikor a magyar kártyámat beraktam a bankautomatába, az a románon kívül három nyelvet is felajánlott, de ezek között nem volt ott a magyar. Ahol ilyen kisebbségben vannak a magyarok, ott talán bunkóság lenne a szolgáltatószektorban dolgozóktól elvárni, hogy magyarul tudjanak, így mi mindig angolul kezdeményeztünk, de amikor hallották, hogy beszélünk magyarul, a taxistól a patikuson át a pincérig sokan mondták kedvesen, hogy nyugodtan folytassuk magyarul. Kiváncsi vagyok, hogy Magyarország fokozatos összezuhanása milyen hatással lesz az erdélyi magyarságra, mert gondolom egy kolozsvári egyetemista számára ma Budapest jóval kevésbé vonzó, mint húsz évvel ezelőtt, és így az elszívóhatás mérséklődhet. Nyugatra nyilván sokan mennek, de ha oda kolozsvári magyarok és románok hasonló arányban tartanak, akkor a város etnikailag talán nem változik tovább.

4.

Van szobor a farkas által szoptatott Romulusról és Remusról, és kicsit nevetséges az erőltetett franciáskodás, de a dákoromán kontinuitáselmélet egyéb megnyilvánulásaival turistaként nem találkozik az ember.

5. 

Kolozsváron látnivalók, legalábbis kihagyhatatlan, világrengető látnivalók nincsenek. Aki ilyesmire vágyik, menjen máshova.

6. 

Soha nem gondoltam volna, hogy idáig fogok jutni, de az a helyzet, hogy a futás tényleg a városi turistáskodás egyik leghatékonyabb és legszórakoztatóbb formája. Régebben is szerettem olyat csinálni, hogy felültem valami tömegközlekedési eszközre, leszálltam a végállomáson, és megnéztem, mi van a turistalátványosságoktól távol. De amióta futok, most vettem másodszor a fáradtságot, hogy vigyek cuccot idegenbe, és abszolút megérte. A Parcul Centraltól a stadion mellett indulva nyugat felé futottam tíz kilométert a Szamos partján, és ezt az útvonalat csak ajánlani tudom a külvárosok viszonylag kényelmes és autómentes megtekintéséhez.

7.

A legkellemesebb meglepetés Kolozsváron egyértelműen a vendéglátás és úgy általában a szolgáltató szektor magas színvonala volt. Nyoma sem volt a budapesti kelletlenségnek, nemhogy minden pincér, de még a reptéren fogott taxi sofőrje is halálosan kedves volt (ANGOLUL!), pedig ez az embertípus szinte mindenhol a helyi társadalom legtahóbbja szokott lenni. Ismét csak nem fair a nagyobb Kolozsvárt a kisebb magyar nagyvárosokhoz hasonlítani, de itt nem kétszer olyan fejlett a vendéglátóipar, mint bárhol Magyarországon Budapesten kívül, hanem inkább hatszor. Véletlenszerűen kiválasztott helyen is ettünk nagyon jót és ittunk nagyon jó koktélokat, az egy főre jutó újhullámos kávézók száma pedig nyugat-európai szinten van. Nem tudom mi lehet az oka, talán a magyarnál társaságibb és balkánibb/mediterránabb román lélek, de Kolozsváron vágtat a vendéglátás. Amikor három éve Albániában voltam, feltűnt, hogy az ország fejlettségéhez képest milyen izmos a vendéglátóipar, és arra jutottam, hogy ebben biztosan nagy szerepe van az Olaszországban néhány évig vendégmunkáskodó, onnét nemcsak egy használt presszógépet, hanem a vendéglátószakma alapvetéseit is hazahozó albánoknak. Lehet, hogy a kolozsvári vendéglátóiparnak is jót tesz, hogy annyi román ment ki nyugatra összeszedni egy kis induló tőkét és szaktudást. De ez persze csak az én légből kapott elméletem.

8.

A Wizzair 50 perc alatt ott van, ami elég versenyképes ajánlat az autóval szemben. A pénteki oda- és a hétfői visszaút pedig ideális egy hétvégére.

9. 

Három jó hely:

  • 1. Bujole a főtéren színvonalas vacsorára. 
  • 2. Roots reggelire és kávéra. Ilyen hely, ahol jó kávé és jó reggeli van, de délután lehet alkoholizálni is, Budapesten sincs. Pedig nagyon kellene. 
  • 3. Carmangeria Moldovan. Ilyen hely végképp kellene Budapestre. Hentes, ahol lehet enni normális szendvicseket és sült húst, kicsit mint egy amerikai deliben. Közben lehet azon gondolkodni, hogy itt tulajdonképpen visszaimportálták Kelet-Európába az Amerikában kelet-európai zsidók által beindított delikultúrát. 

10.

 Van Uber, de ahol olcsó a taxi és normális a taxisofőr, minek?

11. 

A híres Gazette nevű szórakozóhely felkeresésére nem volt energiám, de több független forrás szerint is kihagyhatatlan program az elektronikus zenéért rajongó kábítószeres fiataloknak. Azt azért érdemes tudni, hogy a független források szerint Romániában botrányosan drágák az alkoholon túli dolgok. 

12.

Kolozsvár lényegesen olcsóbb, mint Budapest. Nem minden, de például egy jó éttermi vacsora sok alkohollal ugyanannyiba kerül, mint ugyanez a színvonal itthon ásványvízzel. Ebből számolja ki magának mindenki a pontos különbséget.

13. 

Románia persze csóróbb hely, mint Magyarország, és ez az országhoz képest fejlett Kolozsváron is látszik. A külvárosi lakótelepek néhány fokkal a miskolci Avasnál is lehangolóbbak, és a viszonylag rendezett városközpont közelében is lehet találni düledező viskókat. A koldusok - akik közt sok a kiskorú cigány - úgy nyomulnak, mint Magyarországon csak a VII. kerület belsejében. Nagyon kiváncsi vagyok, hosszú távon megmarad-e Kolozsvár lemaradása, vagy visszazárkózik legalább a kelet-magyarországi városok elé, ahova történelmileg egyébként is való.

Kapcsolódó
Népszerű
;