2014 szeptemberében a KGB-utód orosz titkosszolgálat, az FSZB egyik kommandója az észt határt átlépve elrabolta az észt titkosszolgálat, a Kapo egyik tisztjét, Eston Kohvert. Akár azt is gondolhatnánk, hogy ez afféle erőfitogtatás volt csupán, nem is annyira finom jelzés az észteknek, hogy az orosz kémeknek mekkora hatalmuk van, és hogy mennyire nem riadnak meg a nemzetközi jog megsértésétől sem. A valóság még ennél is rémisztőbb.

Kohver nem kémelhárító volt, valójában egy cigarettacsempész-hálózatot és a velük összejátszó hatósági személyeket próbálta lebuktatni. Az FSZB azért keveredhetett be a történetbe, mert

minden jel szerint a csempészek bevételei az orosz titkosszolgálat feketekasszáját gyarapították.

Oroszország, mint azt a Krím elfoglalásakor és az immár negyedik évébe lépett kelet-ukrajnai konfliktus során bizonyította, újfajta titkosszolgálati hadviselést folytat. Ennek egyik legfontosabb eleme a tagadhatóság, amihez nagyon hasznos, ha ügynökeiket nem egyenesen Moszkvából, egyértelműen Oroszországhoz, pláne az orosz államhoz köthető forrásokból finanszírozzák. A költségeket jobb és egyszerűbb illegális bevételekből származó, tisztára mosott, Oroszországhoz hivatalosan nem köthető forrásokból fedezni. Már csak azért is, mert ezekhez a pénzekhez könnyebb helyben hozzáférni, mint az Oroszországból utaltakhoz.

A Kohver-sztori egyben tökéletes példa az orosz titkosszolgálatok - az FSZB, a hírszerző SZVR és a katonai hírszerzés, a GRU - és az orosz alvilág együttműködésére. Ezt az együttműködést elemezte korunk tán legelismertebb Oroszország-szakértője, Mark Galeotti, aki briefjében még ajánlásokat is tett az európai országoknak a veszély elhárítására.

Bűnözésből finanszírozott kémkedés

Galeotti először is azt tisztázta, mit kell értsünk orosz alvilág alatt. Szemben a korai kilencvenes évekkel, amikor a Szovjetunió szétesése után orosz bűnbandák árasztották el Európai utcáit véres bandaháborúkat vívva Tallintól Prágáig, leuralva például a budapesti éjszakai életet is, a kétezres években az orosz bűnbandák már nem az utcákon működnek. És nem is feltétlenül oroszokból állnak, így Galeotti az orosz hátterű bűnszervezet (RBOC) fogalmat használja rájuk. Ezek a kigyúrt, kivart kopaszokkal szemben már olasz öltönyökbe bújt ficsúrok, akik pénzügyi és kibermachinációkkal keresik főként a pénzüket, és egyfajta szakmai-infrastrukturális hátteret biztosítanak a velük szövetkező, jellemzően helyi bandáknak.

Ezáltal egyrészt részesülnek azok bevételeiből, másrészt növelik is azok szofisztikáltságát, hatékonyságát és bűnelkövető képességeit. Jó példa erre Lengyelország, ahol 2010-ben még hét, 2013-ban is hat, 2015-ben viszont már csak két orosz bandát tartott nyilván a szervezett bűnözéssel foglalkozó rendőri szerv, a CBSP. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az orosz befolyás visszaszorult volna, csupán azt, hogy a napi operatív feladatokat már az oroszokkal szövetséges, az Oroszországba irányuló csempészetben megerősödött lengyel bandák látják el, az oroszok csak a hátteret biztosítják és a hasznot fölözik le.

Szöktetnek, ellátnak, ölnek

Az orosz alvilág bűnügyi potenciálja önmagában is aggasztó, de talán ennél is aggasztóbb az együttműködésük az orosz titkosszolgálatokkal. Galeotti erre is számos példát ad, kezdve akár a politikai gyilkosságokkal. Ezek egy részét a titkosszolgálatok nem adják ki a kezükből, Alekszandr Litvinyenkóval orosz ügynökök végeztek, és a csecsen emigráns Umar Iszrajlov 2009. január 13-i bécsi meggyilkolása is inkább tűnik profi ügynökök munkájának. De az a 2015-2016-os isztambuli gyilkosságsorozat, aminek szintén csecsen emigránsok voltak az áldozatai, már kiszervezett volt. Az egyik gyanúsított, Nagyim Ajupov egy korábban csak autólopásokra specializálódott moszkvai banda tagja.

A szervezett alvilág logisztikai támogatást is nyújt az orosz szolgálatoknak. Amikor 2010-ben az FBI a 21. század eddigi legnagyobb kémelhárító akciójában tíz, a szaknyelvben illegalnak nevezett, vagyis teljes feddésben, kamu identitással, amerikai állampolgárként létező orosz ügynököt is leleplezett, a csoport vezetőjének tartott, Cristopher Metsosként ismert férfi Ciprusra menekült, ahol ugyan elkapták, de az óvadék kifizetése után szimplán felszívódott. Az amerikai elhárítás szerint ebben az orosz alvilág segíthetett neki, amely vagy egyenesen Oroszországba, vagy egy biztonságos harmadik országba csempészte, ahonnan aztán már az orosz titkosszolgálatok menekíthették tovább. Az orosz alvilág kiterjedt ember-, drog-, fegyver- és árucsempészhálózata tökéletesen használható hírszerzési célokra, ügynökök, eszközök mozgatására is.

A szervezett bűnözés és a titkosszolgálatok együttműködése leginkább a kiberszférában figyelhető meg, ahol, bár az orosz szolgálatoknak is egyre fejlődnek a képességei, gyakran támaszkodnak az igencsak nagyszámú és jól képzett orosz kiberbűnözőkre is. A Demokrata Párt elleni támadásoknál az FSZB-nek bedolgozóként azonosított Cozy Bear és a GRU-nak dolgozóként azonosított Fancy Bear csoportok az orosz hírszerzés számára érdekes célpontok mellett olyanokat is támadtak, ahol szimplán az anyagi haszonszerzés lehetett a cél. Ezeket az akciókat persze néha nehéz elkülöníteni, a Nasdaq kereskedelmi rendszere elleni támadás például Oroszország érdekeit is szolgálhatta.

Az elhárításban is az együttműködés a kulcs

Galeotti szerint az orosz titkosszolgálatokkal együttműködő szervezett bűnözés elleni harcban sokkal szorosabbá kéne tenni az EU-tagok rendőrségei és titkosszolgálatai közti információmegosztást és együttműködést, egyben az amúgy különböző célokért harcoló rendőri és titkosszolgálati szervek közti együttműködést is. Az előbbiek célja alapvetően az utcai szintű, a polgárok által mindennap megtapasztalható bűnözés visszaszorítása. Ez most már a fent vázolt okokból kevésbé érinti az utcai szintről feljebb lépő orosz szervezett bűnözést. Az utóbbiak pedig nem annyira elfogni és bíróság elé állítani, mint megfigyelni vagy átállítani akarják célszemélyeiket.

Legalább ilyen fontos lenne az anyagi források felszárítása, a pénzmosás elleni törvények szigorúbb betartatása, a legjobb gyakorlatok szélesebb körű megosztása és a frontvonalban lévő pénzügyi szervezetek munkatársainak jobb képzése. És fontos lenne az orosz szervezett alvilág európai bázisát jelentő orosz és egyéb - csecsen, grúz, stb. - közösségekkel való kapcsolatépítés. Ezek a közösségek stigmaként élik meg az orosz alvilág jelenlétét, ami lehetőséget is ad erre. Ebben Galeotti szerint érdemes lenne a jelentős orosz közösségekkel bíró balti államok rendőrségi és titkosszolgálati gyakorlatainak vizsgálata, mert ők egész sikeresek a kapcsolatok építésében.

Mark Galeotti teljes tanulmányát a Külkapcsolatok Európai Tanácsa jelentette meg, itt érhetik el .pdf-ben.