Letette hivatali esküjét Áder János, ezzel a kizárólag kormánypárti szavazatokkal megválasztott államfő megkezdte második ciklusát. A ceremóniát a baloldali képviselők bojkottállták, Szabó Tímea, a Párbeszéd képviselője egy marionettbábúval tiltakozott, amire Áder fotóját ragasztotta, kint pedig az Együtt tüntetett. 

Az eskütétel utáni gratulációknál Széll Bernadett, az LMP frakcióvezetője átadott Ádernek egy, a paksi atomerőmű-bővítésről szóló népszavazás mellett érvelő dokumentumot. 

Áder eredetileg a saját munkájának értékelését, a rá váró feladatok felsorolását tervezte, de ehelyett a közbeszéd drámai romlásáról beszélt az esküje után.

link Forrás

„Meggyőződésem, ha így megy tovább, mindent lerombolunk abból, amit 1990 óta közösen felépítettünk. Mindent megkérdőjelezünk. Minden – akár csak hallgatólagos – megállapodást semmibe veszünk. Minden határt átlépünk” - mondta Áder János. 

A második ciklusát kezdő államfő szerint jó lenne legalább három dologban egyetértenünk.

1. Mindannyian Európa polgárai vagyunk.
2. Mindannyian a magyar nemzethez tartozunk.
3. Mindannyian tisztességes, becsületes, nyugodt életre vágyunk.  

A hárompontos minimumot kicsit részletesebb is kifejtette. 

1. A Mindannyian Európa polgárai vagyunkról Áder ezt mondta:

Szerinte 1990-ben pártállástól függetlenül egyetértés volt az uniós csatlakozásban. 
Hogy ez a konszenzus a brüsszeli intézményekkel való napi vitákon felül emelkedve megmaradjon, Deák Ferencnek a kiegyezéskor írt gondolatait ajánlotta a képviselők figyelmébe, arra kérve őket, hogy cseréljék ki a Birodalmat az Európai Unióra:

„egyik cél tehát a birodalom szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni. Másik cél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, … melyekből többet elvenni, mint amit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű.”  

2. Mindannyian a magyar nemzethez tartozunk.

"Adjuk vissza nemzeti ünnepeink méltóságát! Ne abban versenyezzünk, ki hogyan tudja a másik rendezvényét megzavarni. De abban, hogy saját rendezvényeinket miként tudjuk a másikénál méltóbbá tenni. Miként tudunk az aktuálpolitikai ki- és beszólások helyett magvas gondolatokat az ünneplőkkel megosztani. Miként tudjuk a márciusi ifjaknak vagy 56 forradalmárainak az illő tiszteletet megadni." 

3. Mindannyian tisztességes, becsületes, nyugodt becsületes életre vágyunk. 

Áder megint a rendszerváltásig visszamenve azt mondta: "hallgatólagos egyezség volt közöttünk, hogy a közéleti szerepet nem vállaló családtagok – különösen a gyermekek – nem részei a politikai diskurzusnak. Az ő életük az ő magánügyük. Nekünk, politikusoknak semmi közünk hozzá. Ki, hol, mikor, kivel, mit csinál. Kinek milyen a nemi identitása, vallási meggyőződése, politikai eszmélése. Nem tartozik ránk." Vagyis a család szent, a gyermek sérthetetlen.

Az államfő szerint ha a bulvármédia nem is tudja időnként türtőztetni magát, a politikusoknak nem kell erre az útra tévednünk, és a családot, a gyermekeket érintő kérdéseket nemtelen politikai támadásra felhasználnunk.  

A Kossuth, Deák, Széchenyi idézetekkel sűrűn teletűzdelt beszédében Áder azt mondta: a reformkor nagyjai előtt is a haza üdve lebegett, majd azt kérdezte, miért nem ez a mérce ma is? Megint Deák Ferencet idézte: „Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos, jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni.”  

Áder a három pontja után külön kitér a közbeszéd színvonalának drámai mértékű romlására. Jelezte, hogy nem akarja porciózni a felelősséget, 

"de a politikai számosság okán mindig a kormánypártoké a nagyobb".  

Áder azzal folytatta, hogy nem érdemes méricskélni, ki kezdte előbb, ki volt először a durvább, ki lépett át először egy határvonalat. Közös a felelősségük a közbeszéd jelen állapotáért és a hogyan továbbért. 

"Egy év van még a választásokig, a választópolgárok többsége biztosan nem akar ez idő alatt egy kitörésre készülő vulkán tetején élni".

A képviselőktől azt kérdezte, vajon megadják-e a másiknak a kellő tiszteletet, érveket mérnek-e össze érvekkel, tényeket tényekkel, vagy indulatokat indulatokkal?  

Lehet véleménykülönbség, de a közbeszéd már rombolja a magánbeszédet. 

"Hovatovább eljutunk oda, hogy már csak vicsorogni tudunk egymásra".

Inspirációként megtette az első lépést és megkövetett mindenkit, akiket megbántott vagy megsértett az elnöksége alatt. 

Szerinte a súlyos kritika és másik iránti tisztelet megfért Deáknál és Kossuth-nál is akkor is, amikor már szinte semmiben sem értettek egyet, de az volt számukra a legfontosabb, amivel Áder szokás szerint zárta beszédét:

A haza minden előtt. 

A teljes beszéd itt olvasható.