Rendkívül széles felhatalmazású, de az igazságügyi minisztériumtól nem teljesen független különleges ügyészt bíztak meg a Trump-kampány és az orosz kormány esetleges összejátszása ügyében folyó nyomozás vezetésével. A posztra ráadásul egy mindkét politikai oldal által nagyra tartott és elismert jogászt, az FBI-t a most kirúgott James Comey előtt igazgató Robert Mueller III-at.

Mueller kinevezése átmeneti megkönnyebbülést hozhat ebben az amerikai közéletet izgalomban tartó témában. Már akinek, persze. Donald Trump például inkább aggódhat, mert a Muellert kinevező, a Trump-orosz vizsgálat tárgyában igazságügyi miniszterként eljáró Rod J. Rosenstein igazságügyminiszter-helyettes arra is felhatalmazta a különleges ügyészt, hogy a nyomozás során felmerülő minden mellékszálat, így

akár az igazságszolgáltatás akadályozására tett kísérleteket is

kivizsgálja. Márpedig James Comey kirúgásakor ez a gyanú is felmerült, amit Trump a kirúgás után két nappal az NBC-nek adott interjújában készségesen meg is erősített. Abban ugyanis a Fehér Ház addigi kommunikációjával szemben arról beszélt, hogy Comey-t igenis az oroszügyi vizsgálat miatt rúgta ki, mert az egész ügyet kitalációnak tartja.

Az igazságszolgáltatás akadályozása olyan bűncselekmény, amely miatt akár alkotmányos vádeljárást is lehet kezdeni az elnök ellen. A 20. században kezdeményezett mindkét alkotmányos vádeljárásban, a Richard Nixon és a Bill Clinton elleni vádak közt is szerepelt az igazságszolgáltatás akadályozása.

Nem teljesen független

A különleges ügyész (special counsel) viszonylag nagy autonómiát élvez, de nem teljesen független az igazságügyi minisztériumtól. Az aktuális, 1999 óta élő szabályozás szerint az igazságügyi miniszter - ez esetben az érintettsége miatt felügyeleti jogáról lemondott Jeff Sessions helyett a helyettese, Rosenstein - a nyomozást ugyan nem felügyeli, de adott esetben magyarázatot kérhet az ügyésztől a nyomozati lépésekre, és akár fel is mentheti őt. Ahogy az elnöknek is joga van kirúgni, ahogy bármelyik másik ügyészt is. Ám egy ilyen döntésnek beláthatatlan politikai következményei lennének, Nixon döntése a Watergate-ügyet vizsgáló ügyész felmentéséről nagyban hozzájárult későbbi bukásához.

Amikor a Watergate-botrány után megteremtették a különleges, későbbi nevén független ügyész intézményét, az még teljes egészében független volt a végrehajtó hatalomtól, de előbb a Reagan-, majd a Clinton-kormány is megszenvedte ezt az Irán-Contra, ileltve a Whitewater- és a Lewinsky-ügyben indult vizsgálatokban, amikor mindkét kormány úgy érezte, hogy a megbízott független ügyészek hatalmukkal visszaélve terjesztették ki a nyomozást. Ezért a rájuk vonatkozó törvények 1999-es lejártakor nem hosszabbították meg az addigi szabályozást. Akkor teremtették meg a "special counsel" intézményét, amely már nem teljesen független.

De azért vannak garanciák a viszonylagos függetlenségére. Az igazságügyi miniszter ugyan magyarázatot kérhet a nyomozati cselekményekre, és el is utasíthatja azok végrehajtását, de erről és ennek okairól is tájékoztatnia kell a törvényhozást.

Mindenki nagyra tartja

Rosenstein a jelen esetben amúgy rendkívül széles jogkört adott a megbízott különleges ügyésznek, Robert Muellernek, aki nem csupán a Trump kampány és az orosz kormány közti kapcsolatot, hanem minden más, e tárgyban felmerülő ügyet is vizsgálhat, így akár Trump beavatkozását és James Comey kirúgásának körülményeit is.

Mueller személye is garanciának tűnik az alapos és mindenre kiterjedő vizsgálatnak. Őt még George W. Bush nevezte ki az FBI igazgatójának, egy héttel a szeptember 11-i terrortámadás előtt vette át az FBI vezetését. A közmegegyezés szerint ő mentette meg az FBI-t a terrortámadások után a széteséstől, őt tartják a modern FBI kiépítőjének. A demokraták is elismerik tevékenységét, amit jelez az is, hogy Barack Obama a tízéves megbízatása lejárta után két évvel meghosszabbította mandátumát, amire korábban nem volt példa az amerikai történelemben.

Független gondolkodására példa, hogy annak idején - egyébként az akkor igazságügyminiszter-helyettes James Comey-val közösen - 2004-ben nagy szerepe volt George W. Bush belföldi lehallgatásokat engedélyező, nem igazán alkotmányos elnöki rendeletének megsemmisítésében. (Via New York Times 1, 2)