A legviccesebb jelenet az volt a Benczúr-kert keddi avatóünnepségén, amikor a kivezényelt óvodások, spontán érkező gyerekes anyukák, fontoskodó önkormányzati alkalmazottak, zenészek, pogácsára vadászó nénik és összevissza mászkáló újságírók több száz fős kavargásának közepén egyszer csak belebotlottam egy játékfilmes csapatba, Nagypál Orsi rendezővel és Herbai Mátéval, Enyedi Ildikó aranymedvés operatőrével az élen, akik, mint kiderült, helyszínkeresőbe érkeztek, mert úgy tudták, hogy ez egy eldugott, néptelen, szinte dzsungelszerűen árnyas kis nagyvárosi játszótér.
A valóság nem is lehetett volna eltérőbb a filmesek álmától, pedig a Benczúr-kert nemrég még tényleg olyan volt, ahogyan a filmesek elképzelték.
A város egyik leghangulatosabb, egyben legtitkosabb terecskéje csak egy nem is utcának kinéző átjárón át közelíthető meg a Fasorból vagy a Benczúr utcából. A hely bukéját az adta, hogy pont úgy nézett ki, mintha egy erdőből lekerítenénk egy darabot, és ott felállítanánk pár fajátékot, miközben pár percre vagyunk a Nagykörúttól. A dzsungeles térhez a környékbeli lakók az átlagosnál sokkal erősebben kötődtek, ami a hely múltjával is magyarázható. Ezt a közteret a szomszédos házak hátsó kertjeinek lecsípésével alakították ki sok évtizeddel ezelőtt, így a lakók eleve és szó szerint a magukénak érezték, hogy később még az itt iskolát építeni akaró szovjetektől és a magyar komcsiktól is sikerüljön megvédeniük azt. Sőt a komcsi tanácstól egyszer még pénzt is kaptak arra, hogy a lakóközösség tervei alapján új játékokat építsenek, részben saját kezűleg.
Áll a bál a Terézvárosban. Az önkormányzat a környékbeli lakók megkérdezése nélkül brutális fairtásba kezdett a kerület egyik legkülönlegesebb, eddig szinte erdőszerű terecskéjén, ahol lerombolták a népszerű játszódombot is. Az önkormányzat a fák kiirtása, a földmunkák megkezdése és az aláírásgyűjtés elindulása után hívott össze közösségi fórumot péntekre.
Pont ezért érte sokkhatásként a környékbelieket, hogy hiába küzdöttek meg a magyar történelem szinte összes kártevőjével, 2016 novemberének elején arra ébredtek, hogy a fideszes önkormányzat megbízásából láncfűrészek berregnek a téren, hogy villámgyorsan kivágjanak 8 szép nagy fát, örökre elvéve a hely eredeti bukéját. Ekkor derült ki, hogy az önkormányzat a tér felújítását tervezi, és hogy a folyamatba – bár erre törvény is kötelezné – nem vonta be a szomszédos házak lakóit.
Miután megismerkedtem a tökös lakóközösség hangadóival, több cikkben követtem, ahogyan a kezdeti sokkból ébredező választópolgárok megpróbálták kikényszeríteni az ő szavazataik révén uralkodó önkormányzati vezetésből, hogy hajlandóak legyenek egyeztetni velük. (Amire, mint említettem, eleve törvény kötelezte volna őket.) Az önkormányzat javára legyen mondva, hogy a kezdeti arrogancia és hazudozás után egyszer csak – 180 fokos fordulattal – szóba álltak a választóikkal, sőt később még a konkrét javaslataik jelentős részét is hajlandóak voltak figyelembe venni.
A lakók ötletei tényleg megváltoztatták a terézvárosi Benczúr kert terveit. A kezdetben arrogáns politikusok pedig úgy viselkednek, mint egy csapat normális ember. Katarzist éltem át egy lakossági fórumon, pont, mint egy jó színházban.
A hadakozás közepette szinte elsikkadt az a tény, hogy teret - pontosabban a térre kerülő díszítőelemeket és egyes játékokat - az a Kő Boldizsár tervezi, aki a Millenáris Zöld Péter játszótere és több más műve alapján a műfaj magyarországi Messije vagy Ronaldója.
Kedden végre kiderült, hogy mi lett az eredménye a viszontagságos egyeztetéseknek.
A térre megérkezve az első szó, ami önkéntelenül kicsúszott a számon, a
térkőmaffia
volt.
Ahol ugyanis nem poros, apró murva, gumizúzaléklap vagy spéci, padlószőnyegszerű borítás fedi a talajt, ott mindenütt Magyarország Igazi Ura, a térkő uralkodik. Érthetetlen, hogy egyes megtévesztett emberek hogyan képesek Orbán Viktort diktátorozni, amikor az ország igazi kényura és vámszedője az átkozott térkő, a XXI. század Pannon Pestise. Az viszont még nekem is új volt, hogy Don Térkő a felnőtteknek szánt közterületek után a játszótereket is uralma alá hajtotta.
Ha felemeljük a fejünket a talajról, a második benyomás az, hogy milyen színes helyen járunk, ami alapvetően tök jó, hiszen végigpillantva a játékokon látszik, hogy ez egy hangsúlyozottan a potenciális felhasználók fiatalabbjait megcélzó kisgyerekjátszótér.
A harmadik villámbenyomás az, hogy ezt ugyanúgy Benczúr-kertnek hívják, mint eddig, mégis alapvetően más jellegű helyről van szó. A fák nem kis részének kiirtásával megszűnt az erdőhangulat, és olyan sok játékot állítottak fel aránylag kis helyen, hogy már parkhangulatról sem igazán beszélhetünk. Ettől természetesen még lehet jó játszótér, csak más műfajban.
A téren már óriási forgatag várt minket, de mielőtt elkezdhettem volna kóborolni a játékok között, meghallgattam az őrülten sárga miniruhát viselő Hassay Zsófia terézvárosi polgármester megnyitóját, ami igazán unortodox esemény volt, amennyiben a politikus nem beszédet mondott a felnőtteknek, hanem mesét a gyerekeknek. Ráadásul minden idők egyik legőszintébb politikusi megnyilvánulásával indított, amikor a gyerekekhez fordulva ezzel kezdte:
Egy mesét írtak a munkatársaim direkt erre az alkalomra.
Hamar kiderült, hogy nem Lázár Ervin fusizik az Eötvös utcai városházán: a mesét együtt próbáltuk megérteni Zubreczki "Urbanista" Dáviddal, az Index tudósítójával, de hiába vagyunk marha infantilisek és van egy kazalnyi gyerekünk, egy büdös kukkot nem értettünk András bácsi, a mogorva, elégedetlen szomszédos lakó kalandjaiból. Ettől még igazán szép volt Hassaytól, hogy mesével próbálkozott.
Ezután végre rendesen megnézhettem a teret.
A kisgyerekközpontú alapkoncepció és a relatíve kicsi hely miatt Kő Boldizsár itt nem tudott olyan nagy méretű, mozgó műalkotásokat létrehozni, mint mondjuk a Zöld Péter esetében.
A legkellemesebb helyet a dombon alakította ki, ahol egy árnyas szaletliben, jókora vászon függőagyon heverészve lehet eldönteni, hogy az ember a csőcsúszdán csússzon le, vagy
a dombon lakó nyulak fakáposztáin lépdeljen végig, vagy csak úgy simán leszaladjon valamelyik ösvényen,
esetleg a brutalista stílusban megépített lépcsőn.
A domb körül is érdemes szaladozni, a kerítésbe ugyanis remek, dobozba zárt mesejeleneteket épített a mester. Ilyent:
meg ilyent:
Sőt még ilyent is:
A kedvenceim az itt-ott álldogáló vagy üldögélő, a legkisebbeknek hátasként is használható Kő Boldizsár-féle állatszobrok voltak, mint ez a szarvas itt:
Klassz lett volna a lakók kérésére idekerült vizes játék, ha a malomkerék már a megnyitóra nem döglött volna be, ami viszont javítható hiba, csakúgy, mint az, hogy a hal szájából kiálló vízcsap gombját csak felnőtterővel lehet benyomni.
Kő mindig jó volt a libikóka típusú billegő hintákban, az itteni példány is jól sikerült:
Az elvileg fő attrakciónak számító fa mászóvár a kifejezetten nagy méretéhez képest kevés izgalmas mászási lehetőséget kínál, de ez lehet, hogy egyszerűen amiatt van, hogy ez nem egy normális, 1-14 éveseknek szóló, hanem egy kisgyerekjátszótér.
Az csak hetek múlva, pár vihar után fog kiderülni, hogy a vár alá fektetett padlószőnyeg mennyire mocskolódik be, és mekkora munka lesz gusztusos állapotban tartani. Így első blikkre olyan, mintha eső után még egy napig kéne cuppogniuk rajta a gyerekeknek, de ez is csak a gyakorlatban fog kiderülni.
A lakók és az önkormányzat csörtéi során az egyik legkritizáltabb tervezett elem a tér hátsó traktusába álmodott hatalmas, értelmetlen wc-mosdó-foglalkoztató-raktár épület volt, ami hála istennek tényleg emberi léptékű pavilonná alakult át.
A lakók szemében a legnagyobb fa törzse köré tervezett, megmagyarázhatatlan dobogó volt a másik szálka. Úgy volt, hogy ez eltűnik, aztán valahogy mégis visszaszivárgott, igaz kisebb méretben és Kő-figurákkal feldobva.
Az új játszótér összességében színes és vidám, de túlzsúfolt, a brutális fairtás miatt pedig az egyik felében már most is baromi meleg volt. Plusz az értelmetlen térkő.
Kő Boldizsár hozta a tőle el is várható magas színvonalat, az egészet tervező Papp Katalin viszont nem tudott igazán értelmezhető koncepciót felmutatni.
A Benczúr a jelek szerint örökre elvesztette az eredeti báját és különleges hangulatát, de ezt mondjuk a november eleji fairtáskor már nagyjából tudni lehetett. Ha nem ismernénk az előzményeket és gimiben nem hurcoltam volna ide csajokat a Gül baba türbéjéhez hasonlíthatóan romantikus hangulat miatt, akkor ez egy egészen menő kisgyerekjátszótér lenne. De az tuti, hogy ide aztán senki sem fog senkit elhurcolni romantikus okokból.
A később történtek megmutatták, hogy ha egyszer tényleg felállnak a választók, akkor az első blikkre legkőfejűbbnek tűnő önkormányzat is táncba vihető, és rávehető némi kompromisszumra. Ha legközelebb nem a fairtás és az építési engedély elfogadása után állnak szóba azokkal, akikből élnek, még ennél is zöldebb és árnyasabb lehet a végeredmény.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.