Csoda Budapesten: egy önkormányzat meghallgatta a választóit, odafigyelt, és tényleg kompromisszumot köt

Igazán borzasztó előjelekkel indult a Benczúr utcai lakók és a terézvárosi önkormányzat pénteki soros egyeztetése a Benczúr-kert nevű játszótérről, de egy jó drámához, úgy látszik, kell ez is.

Papp László alpolgármester (Fidesz-KDNP) ugyanis olyan hátborzongató megfogalmazású meghívót küldött szét csütörtökön, ami arra utalt, hogy az ítéletet már rég megírta a bíróság, hogy egy áltárgyalás végén szépen felolvassák a halálos ítéletet, vagyis azt, hogy a Benczúr-kert olyannak épül meg, amilyennek azt a VI. kerületi önkormányzat az érintett lakók megkérdezése nélkül eleve kitalálta.

„Szuperjó!!! Péntek délelőtt munkacsoporti megbeszélés, ott találkozunk először a módosított anyaggal! Rögtön »konszenzus«, és mindenki hazamegy„

– fogalmazta meg az általános hangulatot Belovai Zsuzsanna, az ügyben legaktívabb lakók egyike a közösség pörgős fb-oldalán. A lakók egy része eddigre annyira elkeseredett, hogy már tüntetés szervezését fontolgatták a terézvárosi önkormányzat Eötvös utcai épülete elé.

(Hogy miként kezdett bele a helyhatóság a környék népszerű, zöld terecskéjének láncfűrészes letartolásába, majd egy olyan játszótér megépítésébe, amiről a jogszabály előrásait megszegve nem kérte ki a szomszédos lakók véleményét, majd a lakók önszerveződésétől és a 444 valamint más lapok cikkeitől megijedve hogyan kezdtek mégis egyeztetésbe, ebben, ebben, ebben és ebben a cikkünkben olvashatsz.)

Ilyen előjelekkel gyűltek össze a felek pénteken reggel 9-kor az önkormányzat tanácstermében, hogy öt perc után egyszerűen ne higgyek a fülemnek. Körbenéztem, és egy rakás hitetlenkedő arcot láttam a lakossági oldalon. A résztvevők saccra 30 és 70 körül lehettek, de ilyesmit láthatólag nem sokszor tapasztaltak meg életükben. Papp László alpolgármester összefogott bevezetőjéből és Papp Katalin kerttervező első szavaiból ugyanis az derült ki, hogy az önkormányzat tényleg végiggondolta a lakók Facebook-csoportjában tett javaslatokat, rendesen odafigyelt az érintettek saját belső közvélemény-kutatásaira, és hajlandó érdemi kompromisszumot kötni. Ami ráadásul nem a mindenki által jól ismert magyaros hatóság vs. állampolgár kompromisszum (= elsírhattad a bánatod, de a végén az lesz, amit kezdettől elterveztünk), hanem az, amit egy normális ember is kompromisszumnak nevezne. Vagyis amikor mindkét fél érdemi dolgokban enged.

Papp Katalin magyaráz.

A katarzis egyik fő kiváltója Papp Katalin volt. A tervező, aki az első lakossági fórumon még feszülten és ellenségesen állt a lakókhoz, egy ponton a szerepéból kiesve le is hazugozva őket, most azzal kezdte a nyitó hozzászólását, hogy milyen remek, hatékony eszköznek bizonyult a lakók Facebook-csoportja. Papp arról beszélt, hogy tervező kollégáinak is ajánlani fogja a kommunikáció ilyen formáját, hiszen így sokkal több véleményt tudnak megismerni, mint korábban. A később elhangzottakból nyilvánvaló lett, hogy ezeket tényleg nem szóvirágoknak szánta.

Ezek után kiderült, hogy az önkormányzat és a tervező szinte az összes lényegi kérdésben engedtek a lakóknak, vagyis elfogadták a változtatási javaslataikat. Nem mindenben persze, de ha az történik, az ugyanúgy nem kompromisszum lett volna, mint az ellenkezője.

Az önkormányzat elfogadta, hogy ne épüljön zárt, nagyméretű foglalkoztató épület, csak egy kisebb méretű WC és raktár egy esőtetővel egybeépítve, biztosan nem lesz hatalmas, kör alakú dobogó a legnagyobb platán alatt, a dombot bevonják a játszótérbe és nem sétakertként hasznosítják, több növényzet, ivókút, hinta lesz, beraknak legalább egy, mozgássérültek által is használható játékot és fára cserélik a domb korábban tervezett kő támfalát.

A lakók legfontosabb kérései, követelései közül igazából csak az nem valósul meg, hogy a fő attrakció – vagyis a mászóvár – a domb tetején legyen.

Papp László már a megbeszélés elején jelezte, hogy nem kell most azonnal véglegesen megállapodniuk, lesz egy egyeztetés hétfőn is, illetve a szerdai önkormányzati testületi szavazás előtt még egy utolsó, rövid áttekintés.

Miután a fórum első felében ledobták az atombombát, a második fele már a részletkérdésekről esett szó. Mi az előnye és hátránya a vizes játékoknak, mennyi helyet kell hagyni egy trambulin körül, milyen panelek lehetnek a faváron, és hasonló témák kerültek elő. A hangulat kifejezetten konstruktív volt, Papp László ügyesen vezette az ülést, én meg csak csipkedtem magam, hogy hol vagyok. Az egyetlen ember, aki nem tűnt lelazultnak, Simonffy Márta alpolgármester (szintén Fidesz-KDNP) volt, akiről minden önkormányzati és lakossági forrás azt állította, hogy az egész eredeti terv – a lakók által leszavazott fő látványelemekkel együtt – az ő személyes ötlete volt. Ehhez képest most sem szólalt meg egyszer sem, majd távozott.

A lakók a hétvégén még összegyűlnek, hogy eldöntsék, a részletkérdésekben milyen játékokat és egyéb elemeket pártoljanak, és a mai tapasztalat után már tényleg teljesen reális, hogy hétfőn olyan végső megállapodást kössenek, amivel mindkét fél többé-kevésbé elégedett lehet.

Elképesztő történet, személyesen hasonlóval se nagyon talákoztam, amióta újságíró vagyok, így az örömömet az sem ronthatja el, hogy ugyanerre miért nem volt képes az önkormányzat magától, a tiltakozások, újjságcikkek, hangos botrány nélkül. A lényeg végül is az, hogy a lakók ismét megérezhették, mekkora lehet egy egyirányba húzó közösség ereje, az önkormányzat meg rájöhetett, hogy a szavazók döntésközelbe engedése nem feltétlenül okoz káoszt, sőt mindenkit boldogabbá tehet egy kicsivel.

Amit sosem hittem volna: úgy jöttem ki az önkormányzatból, mintha színházban lettem volna, egy jó darabon.