A kutyát nem érdekli a magyar a foci, a klubok mégis nyereségesek, mert ömlik az állami eredetű szponzorpénz

  • Megjelentek az elsőosztályú csapatok mérlegei, döbbentes számokkal.
  • A szponzorok által kitömött Videoton 3,7 milliárd forintos, teljes tavalyi árbevételének egy százaléka sem folyik be jegyértékesítésből.
  • Tállai András Mezőkövesdje hiába vesz fel sok milliárdot utánpótlásra a tao-pénzekből, egyetlen egy 21 év alatti játékos sem léptetett pályára ebben a szezonban.
  • A magyar csapatok egy rakás pénzt kereshetnének a nemzetközi kupákban, de minek, ha az állami cégek és a közbeszerzések bajnokai így is tolják a klubokba a pénzt.
  • Leisztinger Tamás megvásárolta a békességét azzal, hogy a Diósgyőr tulajdonosa lett, de rengeteget bukott rajta anyagilag.
  • Nyilvánosak a magyar csapatok gazdasági adatai, csak a Fradi titkolózik, és félig az Újpest.

A magyar fociklubok pár éve nemzetközi szinten teljes súlytalanok voltak, de az értelmezhetetlen minőségű produkcióra is annyi pénzt szórtak el, hogy a többségük a csőd szélén táncolt vagy össze is omlott anyagilag. 

Azért lett 2015 nyarán a 16 helyett 12 csapatos az NBI, mert egyszerre ment tönkre a Pécs, a Kecskemét és a Győr, nem kapott licenszet a Nyíregyháza, miközbe kiesett a szintén legagyásodott Dunaújváros és a Pápa. Olyan figurák működtettek klubokat, mint a 250 milliárd forintos kifizetetlen adósságot maga után hagyó quaestoros Tarsoly Csaba, a rézrudakat aranynak hazudó Bíró Péter vagy az Alexandrával a földbe álló Matyi Dezső. 

Mostanra abban semmi sem változott, hogy a nemzetközi klubfutballban sehol sem vagyunk: a tavalyi bajnokságot toronymagasan megnyerő Fradinak még az albán bajnokság második helyezettje is sok volt. A klubcsapatok nemzetközi eredménye alapján Magyarország még az előző évhez képest is visszaesett két hellyel, jelenleg Európában a 33. helyen áll (ki tud felsorolni 33 európai országot?), Liechtenstein is megelőz bennünket. 

Van viszont egy nagy változás: a most megjelent mérlegek alapján a magyar élcsapatokat működtető cégek majdnem mindegyike nyereségessé vált. Szinte varázsütésre. De nem azért javultak ekkorát a pénzügyi eredmények, mert a Bajnokok Ligája, vagy legalább az Európa-liga csoportkörébe bejutva nagy pénzeket szakítottak volna az UEFA-tól, vagy megrohanták volna a szurkolók a szép, új, állami pénzből épült stadionokat, de még csak tehetséges játékosokat sem adnak el futószalagon külföldre. A piachoz semmi köze annak, ami itt történt.

Természetesen ezúttal is a magyar állam, az adófizető áll a hatalmas pénzügyi segítség mögött: 

  • a Magyar Labdarúgó Szövetségtől érkező támogatás (a közmédia évente brutális összeget, 4 milliárd forintot fizet ki közvetítési jogra az MLSZ-nek, ebből jut vissza), 
  • a költségvetés helyett a sportba terelt társasági adó-pénzek (ami elvileg utánpótlásra menne, de a tao felhasználását igyekeznek titkolni a klubok), 
  • önkormányzatok támogatása (a rendkívül jól eleresztett Videotont is 120 millióval támogatja Székesfehérvár, Diósgyőr 77 milliót ad a fociklubnak),
  • zömmel állami vagy a közbeszerzéseken feltűnően sikeres cégek jelentős, szakmai helyett gyanúsan politikai indítattású támogatása (a Videoton például 1,8 milliárd forintos támogatást számolt el tavaly).

Így nem meglepő, hogy az elmúlt évek masszív veszteségei után, a továbbra is csapnivaló szakmai teljesítmény ellenére papíron nyereséget termelnek a klubok. Idén egyetlen NBI-es, sőt NBII-es csapat sem ment csődbe. (Az egykor a Real Madridot verő, harmadosztályú Tatabánya összeomlása volt a legfigyelemreméltóbb hír.)

A klubok nem nagyon szeretnek nyíltan beszélni arról, hogy miből van a bevételük és azt mire költik. Május végére jön el az a pillanat, amikor legalább egy mérleget le kell adniuk a gazdálkodásuk főbb számairól. A 12 élvonalbeli klub közül ez egyedül a Ferencvárosnak nem sikerült még idén. Nagy kár, mert a Videoton mellett a jelek szerint a Fradinak szánták a magyar futball kirakatacsapata szerepet. A két csapat költségvetése már simán összemérhető azoknak a nyugati kluboknak a büdzséjével, amelyek könnyedén jutak el az Európa-liga főtáblájra, néhányuk a Bajnokok Ligájában is szerepel, de semmiképpen nem esik ki az albán bajnokság másodikja ellen a 2. selejtezőkörben, ahogy a Fradi elbukott tavaly. 

Más országok csapatai óriásit kaszálnak a jó nemzetközi szerepléssel. Ha a Fradi bejutott volna a BL-főtáblájára, azzal saját erőből, valódi teljesítménnyel egy csapásra megkereste volna a 2015-ös teljes bevételét. 

Ettől nagyon messze volt az FTC. A magyar csapatoknál évek óta azt érdemes nézni, hogy mennyi jár azoknak, akik kizúgnak a legelején. Tavaly ez volt a pénzlépcső:

2. selejtezőkörbe jutás: 94.5 millió forint
3. selejtezőkörbe jutás: 126 millió forint
A 4. selejtezőkör vesztese: 945 millió forint
A 4. selejtezőkör győztese: 630 millió forint
BL-főtáblás szereplés: 3.78 milliárd forint  

A Fradi a 2 selejtezőkörben szállt be, és esett is ki rögtön a Bajnokok Ligájából. 

Az Európa-ligában - aminek a selejtezőkörében egyelőre három magyar csapat indul, és fejezi be általában elég hamar - kisebbek a pénzek, de még így is degeszre kereshetné magát egy magyar klub, ha legalább itt eljutna a legjobb 48 csapat közé. A főtáblás csapatoknak 756 milliós jutalom jár, aztán ugyanúgy, ahogy a BL-ben, itt is lehet még kereseni (győzelem 113 millió, döntetlen 38 millió volt a mostani szezonban az EL-ben). 

Azt a pénzt viszont, amit a nemzetközi kupákban kereshetnének meg a magyar klubok, megkapják támogatásként zömmel állami cégektől, vagy egyéb, nem piaci alapú szponzorációval.

Így aztán kár is törniük magukat. 

A Bajnokok Ligjában most a Honvéd indulhat. George F. Hemingway májusi nyilatkozata alapján arra nem lehet számítani, hogy alaposan megerősítené a csapatát a BL-selejtezőkre. Pár ember el is megy, a helyükre jöhetnek újak, de a klubelnök szerint egyszerűen nem éri meg drágább játékosokkal növelni a továbbjutás esélyét, mert beépíteni sincs idő őket, aztán ha hamar kiesik a csapat, utána egész idényre fizetni kell az új játékosokat. Azzal valójában nem is számol, hogy messzire jutnak. 

Az elmúlt években a Fradi és a Videoton lett az állami és államközeli cégek pénzeinek nagy becsatornázója. A Fradinál a tavalyi évről szóló mérleg még nem publikus, Kubatov Gáborék nem adták azt le határidőre. De már 2015-ben is négymilliárdos bevétele volt a klubnak, tavaly ennél valószínűleg több.  

A gyalázatos nemzetközi kupaszereplés után csak minimális bónusz jutott, de 300 milliót kapott a klub az UEFA-tól az Európa-bajnokságon játszó válogatottak után, és adtak el játékosokat is (Nagy Ádámot Bolognába, Ramirezt Oroszországba), valamint a jegybevétel is itt lehet a legjelentősebb, még ha nem is tudjuk, pontosan mennyi. (A Groupama Arénában sem tolonganak a nézők, a fél ház is jónak számít már a Fradi meccsein.) A Ferencváros az egyetlen klub, aminek van jelentős piaci bevétele is, de még a Fradit is a szponzorok, természetesen főleg állami (illetve önkormányzati) szponzorok tartják el, mint például a Fővárosi Csatornázási Művek vagy a Főgáz.

Hiába az európai középmezőnnyel összevethető költségvetés, amivel legalább az Európa-liga főtáblája reális elvárás volt, az új játékosok vásárlása nem jött be, a Fradi gyenge teljesítményt nyújtott, a nézőszám alacsonyabb lett ősszel, a magyar bajnokságban pedig idén hárman is megelőzték az FTC-t. 

A pénz egyébként annyira nem számít a Fradinál, hogy a klub simán kifizeti inkább az MLSZ által kiszabott milliós büntetéseket, csak azért is szívatja a játékvezetőket a stadion parkolójában. A játékvezetők nem parkolhatnak a bejárat mellett, ahol régebben, hanem kétszáz métert gyalogolniuk kell – a klub így áll bosszút a bírókon, amiért néhány meccsen Kubatovék szerint a Fradi ellen fújtak. 

Az anyagi szempontból szintén kiváltságos Videoton a Honvédot nem tudta legyűrni a magyar bajnokságban. Pedig a Videoton nettó árbevétele és egyéb bevétele összesen 3,7 milliárd volt tavaly, a Honvédé 1,4 milliárd. A Videoton 2,2 milliárdot fordított bérköltségekre, a Honvéd 870 milliót. Így azért érthető, honnan van az a pénz, amivel a Partizán Belgráddal frissen bajnokságot és kupát nyerő Marko Nikolicot el lehetett csábítani Székesfehérvárra.  

Tanulságos, hogy áll össze a két magyar topcsapat egyikének, a Videotonnak a bevétele. A nettó árbevetélük döntő részét, 1,8 milliárd forintot szponzoroktól, reklámokból húzták be, ez még több, mint a már tavaly sem csekély 1,1 milliárdos szponzorbevétel. (Több mint dupla annyi, mintha bejutottak volna az EL főtáblájára.) A Videotont Orbán Viktor kiemelt figyelemmel követi, a tulajdonos Garancsi István, a kormányfő barátja. Támogatókat nem nehéz keríteni a csapathoz. Mégis, a legnagyobb szponzorok között a Mol és a Strabag mellett ott van a Market és az ESMA, a Videoton-tulajdonos Garancsi István két érdekeltsége. Így a közbeszerzéseken jól futó Market és a piacon a kormány által törvényekkel megsegített ESMA is támogatja Garancsi-cégként Garancsi klubját.

Garancsi István a Videoton és George Hemingway, a Honvéd tulajdonosa az NBI utolsó fordulójának mindent eldöntő meccsén.Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI/MTVA

A Videoton az Európa-bajnokságon szereplő válogatottak után kapott az UEFA-tól 130 millió forintot, és ugyan játékoseladásból is tett szert bevételre (például Lang Ádámot eladták a francia Dijonnak), de ez az 500 millió eltörpül a támogatóktól befolyó 1,8 milliárd mellett. 

És bár remekül el van eresztve a székesfehérvári klub, az önkormányzat is ad a közösbe 120 millió forintot. Tao-támogatásból 103 millió forint jött - írja a Portfolio. 

A legabszurdabb tétel: jegybevételből mindössze 33 millióval gazdagodott a Videoton. Ez az összes bevételük egy százaléka sincs. 

A nézőszámtól totálisan elrugaszkodott működés remek példája még úgy is megmagyarázhatatlan, hogy a Videoton Felcsúton játssza a meccseit. Sőt, még így inkább az, hiszen éppen egy 14 ezres stadion épül Székesfehérváron erre a nézői érdektelenségre, amiből még pénz sincs. 

A Videoton a 2015-ös 1,1 milliárdos veszteségét 133 milliós nyereséggé fordította át tavaly, köszönhetően a bőkezű támogatóknak és a tulajdonosnak. 

A Videoton olyan jól áll anyagilag, hogy semmi szükségük arra a fordulónkénti több milliós plusz pénzre, amit a Magyar Labdarúgó Szövetség ad, ha a klubok kevés légióst és sok fiatal küldenek a pályára. A Videoton inkább honosított két külföldi játékost. Nemcsak a Videoton, de például Tállai András Mezőkövesdje sem törődik a kevés légióst és sok fiatal játékost jutalmazó MLSZ-ösztönzéssel, a plusz pénz helyett inkább több külföldi játszott Kövesden. Megtehetik, ha van olyan szponzor, aki tömi őket pénzzel. Igaz, külföldiekkel és rutinos játékosokkal is alig tudtak megkapaszkodni ebben a nagyon erős bajnokságban.

De a legnagyobb vicc az, ami Debreceben történik. A DVSC főként saját nevelésű játékosokra támaszkodva volt a 2000-es évek legsikeresebb csapata. A korábbi focisulit már ott is akadémia váltotta fel, Orbán Viktor adta át. 

Orbán Viktor és Kósa Lajos átadja a debreceni edzőközpontot, és megtekinti a készülő stadiont 2013. április 28-án.Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala

Ehhez képest ebben a szezonban 21 év alatti játékos összesen 5 perc játékidőt kapott Debrecenben. 33x90x11 percből. Vagyis 32 670 percből 5 volt olyan, amikor fiatal játékost dobott be az akadémiával rendelkező Loki. 

A Videotonban ugyanennyi idő alatt 8 perc játék jutott fiatal focistáknak, a Mezőkövesdben nem akadt egyetlen olyan perc sem, amikor fiatal játékos küzdött Tállai András klubjáért. Mindezt úgy, hogy évről évre nagyon sok milliárdot nyalnak fel a tao-pénzekből, elvileg az utánpótlásra. Hogy mennyire pofátlanul nyúlnak le tao-pénzeket Mezőkövesden, arról az Indexen jelent meg tavaly egy remek cikk. Ezt pedig arról érdemes elolvasni az utánpótlás.hu-ról, hogy  a klubok mennyire tartják be Csányi Sándor elvárásait a fiatal játéksokról.

A Szombathely és a bajnok Honvéd bátran támaszkodott a fiatalokra, ha már van akadémiájuk, és ott játékosokat nevelnek, akiket érdemes pályára is küldeni. Hiszen ha a nevelőklubjukban nem kapnak lehetőséget, miért venné meg őket bármilyen másik csapat? A kispestiek szinte végig betartották az MLSZ irányelveit, a tulajdonos Hemingway ezt azzal indkolta, hogy nekik szükségük van a szövetségtől az ajnálások teljesítése után járó plusz milliókra. Csak a bajnokság hajrájában adott engedélyt a tulaj az olasz Marco Rossinak, hogy nem kell betartani a kvótákat, nehogy ezzel hátrányba kerüljenek a bajnoki címért vívott harcban az MLSZ-ajánlásokra fittyet hányó Videotonnal szemben. 

Az is csak Magyarországon fordulhat elő, hogy egy NBII-es, történetesen a miniszterelnök szívéhez és házához közelálló klub, a Puskás Akadémia költségvetése simán kenterbe veri az első osztályú csapatok 80 százalékát, az NBI-ből igazolnak válogatott játékosokat, vagy akár a Honvéd egyébként külföldre készülő fiatal ígéretét, Prosser Dánielt, aki télen hagyta el a második helyen álló Honvédot a Puskás Akadémia hívására, hogy aztán Felcsúton ünnepelje az NBII-es bajnoki címet és ne Kispesten az NBI aranyát. A Felcsút az NBI-ben nagy bevásárlásra készül, lesz miből költenie, már 2016-ban is a harmadik legtöbb pénzből gazdálkodhattak. 

A bajnok Honvédnál is csak fele annyi pénzre számíthattak, mint Felcsúton. Ismét George Hemingway, Honvéd-tulaj következik:

És ez nem is fog változni.

Pénz a semmiből

A jegy- és bérletbevétel a Fradit és a Debrecent leszámítva mindehol nevetségesen alacsony. A kieső Gyirmóton például 9,4 millió forint volt egész 2016-ban, miközben a nettó árbevételük valahogy felkúszott 740 millió forintra. 

Az ötödik helyen végzett Pakson 8,2 millió forint jött be közvetlenül a nézőktől, de itt megdöbbentően alacsony a hirdetés és szponzori bevétel is, mindössze 7,4 millió forint. A Videotonnál 1,8 milliárd ugyanez az adat, vagyis 

a székesfehérváriaknál 243-szor több szponzori pénz van, mint Pakson. 

Az értékesítés és az egyéb bevétel Pakson még így is valahogy 1 milliárd forint felett van bár az igaz, hogy légiósok nélkül, csupa magyar játékossal áll fel a csapat, fiatalokat is pályára küldenek, ebből összejön az MLSZ-től egy jelentősebb bónusz. De nem ennyi.

Ehhez képest nyereségesek a magyar klubok. 

Mezőkövesdről azt érdemes tudni, hogy 14,5 millió forint lett 2016-ban a jegybevétel abból a stadionból, amire nagyjából 1 milliárd közpénz ment el. (Még sportszálló is lesz, majdnem ennyiért, szintén közpénzből.) Játékost 13 millióért adtak el. A teljes bevétel viszont, hogy-hogynem 840 millió, és a tao-pénzek ömlenek továbbra is. 

Ami szintén meglepő, hogy a Debrecen majdnem százmillió forintos jegy- és bérletbevételt tüntetett fel a mérlegében, miközben a 20 ezres stadionjában rendszeresen mindössze 2-3 ezer néző van. A kongó stadion skyboxainak kiadásaiból is befolyt 25 millió. A Debrecen 1,3 milliárd forintos bevétel ért el tavaly játékoseladásokból, a legnagyobb tétel Balogh János értékesítése lehetett (Palermóba adták el). Így aztán az elmúlt években vastagon veszteséges (öt év alatt 1,4 milliárdot bukó) DVSC tavaly 688 milliós nyereséggel zárt. Ráfért a cégre, amiben 25 százalékos tulajdonos a debreceni önkormányzat, 73 százalék pedig a Szima család kaszinós cégéé. 

A Videotont leszámítva, ahol eleve elképesztően magas volt a személyi jellegű költség, mindenhol nőttek a bérek (a Fradiról nincs adat, az Újpest csak egy féléves mérleget nyújtott be, teljesen érthetetlen módon)

Leisztinger rengeteget bukott a Diósgyőrön

Az feltűnő, hogy a pénzben úszó magyar klubok közül a Diósgyőr az egyetlen, amelyik tavaly is veszteséges volt. 

Az elmúlt hat évben 1,6 milliárd veszteséget hozott össze a diósgyőri klub.

A korábban a szocikhoz közelálló, az elmúlt években a szállodái nagy részét és mezőgazdasági vállalkozásának egy részét is kormányközeli embereknek eladó Leisztinger Tamásról időről időre elterjed, hogy kiszállna már a diósgyőri fociból. 

Leisztinger és Orbán találkoznak. 2016. április 10.Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI

Megunhatatlan visszaidézni az interjút, amit 2011 márciusában az Észak-Magyarország készített Leisztingerrel:

ÉM: Tudja kétféle verzió kering arról, hogy miért vállalt szerepet a magyar fociban. Az egyik szerint azért, mert Magyarország jelenlegi miniszterelnöke, Orbán Viktor ezt megüzente Önnek, a másik szerint Ön felismerte, hogy ami a miniszterelnöknek a szívügye, az egy vállalható ügy, ezért saját elhatározásából keresett futballterepet. Melyik az igaz?

Leisztinger Tamás: Melyiket szeretné, hogy igaznak mondjam?

ÉM: Nekem bármelyik jó.

Leisztinger Tamás: Nekem egyik sem.

ÉM: Mondana egy saját változatot?

Leisztinger Tamás: Ha nagyon muszáj… Maradjunk annyiban, hogy egy Magyarországon vállalkozásokat működtető ember esetében nem baj, ha szerepet vállal olyan ügyekben, ami egyébként is fontos neki, főleg akkor nem, ha például az ország első számú politikai vezetőjének is fontos ugyanez az ügy.”