A kormány támogatja a cigányzenét

A kormány ösztönzi, hogy minél több étteremben, kávézóban, csárdában, vendéglátóhelyen legyen élő cigányzene, mert ez egyszerre szolgálja a foglalkoztatás bővülését, a közös zenélés és éneklés élményét és a nemzeti kultúra, identitás erősödését – írta Rétvári Bence, az Emmi államtitkára Bangóné Borbély Ildikó MSZP-s parlamenti képviselőnek adott válaszában.

Az államtitkár közölte: a kormány 2012-től az ötödére, 5 százalékra csökkentette az élőzene áfakulcsát, „amennyiben az az előadóművész személyes közreműködésével vendéglátás keretében, üzletben; nem nyilvánosan meghirdetett és zártkörű családi esemény, baráti rendezvény keretében; illetve a belépődíj nélküli közösségi rendezvényeken valósul meg (zárt térben 300 fő alatt, nyílt térben 1000 fő alatt)”.

Ez évtől kezdve társasági adókedvezmény illeti meg az élőzenét játszó vendéglátóhelyeket: a kedvezmény a melegkonyhás vendéglátóhelyekre vagy borospincékre vonatkozik, ahol az éves árbevétel legalább 75 százaléka étel- és italforgalomból, illetve szálláshely-szolgáltatás nyújtásából származik. A társasági adóból lehet leírni a nyújtott élőzenei szolgáltatás áfa nélkül számított ellenértékének legfeljebb 50 százalékát, így 3 év alatt jelentős összeget, több mint 62 millió forintot írhat le egy vendéglátóhely.

Nemrég a kormány a magyarországi cigányzene támogatására és népszerűsítésére irányuló szándékát erősítve indította el a Hagyományok Házával a Muzsikáló Budapest pályázati programot – írta Rétvári, 

„Nekünk is az a célunk, hogy minél előbb legyen ismét cigányzene a Kilenclyukú hídnál” – írta Rétvári.

Rétvári szerint tehát nem igaz Bangóné Borbély Ildikónak az az állítása, ami szerint a kormány nem támogatja a vidéki előadóművészeket. Mint írta: „a szocialista kormányok alatt az élő cigányzene értékének megőrzésére – egy vagy két kiemelt zenekar támogatását leszámítva – semmilyen érdemi lépés sem történt. Ennek is köszönhető az, hogy ma nem rendelkezik a cigányzene valódi utánpótlással, jövőképpel. A kormány célja éppen az, hogy – mintegy értékmentés gyanánt – visszahelyezze a cigányzenét az őt megillető helyre, ami szerintünk nem a kirakatot jelenti, hanem például a vendéglátóhelyeket, a hazai és külföldi színpadokat.”