Június 9-ére virradó hajnalban, a Pó folyó egyik mellékágából látszatra közönséges, maximum félkilós csatornaharcsát fogott ki Kiss Tamás budapesti horgász. Az események idején a csónakjában tartózkodott a 444 észak-olasz tudósítója, vagyis én. 

Wobblerrel, azaz halat utánzó műcsalival horgásztunk harcsára, mármint rendes nagy szürkeharcsára, amikor Kissnek kapása volt, hogy az erős bevágás után valami egyszer csak kirepüljön a vízből. Nem azért repült ki, mert szárnya van, hanem mert a bevágást mázsás harcsának szánták.

A hal először úgy viselkedett, ahogyan a rendes, európai halak szoktak, vagyis nézett és tátogott némán, hogy egyszer csak váratlanul megszólaljon, és tipikus amerikai módjára elkezdjen összevissza pofázni. 

Én nem igazán értem az amerikai kiejtést - a csatornaharcsa észak-amerika leggyakoribb harcsaféléje, ide véletlenül kerülhetett - de mintha azt mondta volna, hogy "faszom". Ekkor már forgott a kamera, hiszen ki hinné el az ilyesmit hang- és képfelvétel nélkül. De arra még talán Kiss sem számított, hogy a hal tovább fog dumálni. Meglepő irodalmi tájékozottságról tanúságot téve legközelebb mintha azt mondta volna, hogy "Gólem", vagy arra utalva, hogy nagyok vagyunk, vagy arra, hogy zsidók irányítanak bennünket a háttérből. Végül egy jól hallható "hülye segg"-gel búcsúzott, amitől észbe kaptunk és gyorsan visszaengedtük a folyóba, ahol villámgyorsan el is úszott.