Az IKEA tényleg szinte minden magyar embernek olyan, mint egy templom, főleg azoknak, akiknek született már gyerekük, ezért azok 10 éves koráig eleve kötelesek minden harmadik délutánjukat ott tölteni. De persze nem a "fogyasztás temploma" kifejezés értelmében, hanem szó szerint: rohadt nagy épület, ahol mereven meghatározott rendben kell rituális cselekményeket végrehajtani, minimum heti rendszerességgel, miközben irtózatosan unatkozik az ember, akit emellé még le is tegeznek, hogy a végén olyan törődötten jöjjön ki belőle, mintha a fejére esett volna egy LILLANGEN szennyestartó szekrény.

Pont emiatt volt annyira bátor vállalkozás, hogy a nyitás után leteszteljük, van-e bármi különleges a az M5-ös kijáratánál most nyílt, minden eddiginél nagyobb megaIKEA-ban, sőr Gigeában, ami majdnem kétszer akkora alapterületű, mint az eleve istentelenül nagy budaörsi áruház. 

Ez igazi teszt volt: eljött Imola, a csajom, aki díszlettervező, ezért hosszú évek óta professzionális IKEA-felhasználó, így relevánsan tudja összehasonlítani a Gigea kínálatát és belső terét a többi IKEA-éval. És elvittük a gyerekeket is, aki szintén a lánc célcsoportjába tartoznak.

A Gigea az autópiacon is túl, az M5-ös autópálya kijáratánál található. Kívülről pont olyan, mint az összes többi, és bár látszik rajta, hogy istenverte nagy, ebben sem különbözik a haverjaitól. Természetesen az alapvető elrendezése is ugyanolyan. 

Az előcsarnokban a gyerekek annyit jegyeztek meg, hogy jó nagy a játszóház, megtekintettük a gyáva férfiak számára létesített, intenzíven IKEA-kékre festett pihenő/menekülőhelyiséget, aztán belezendítettünk. 

Ez tényleg az Új Jeruzsálem

Máris vonnám a mérleget: ez az IKEA hiába kétszer akkora, igazából természetesen majdnem minden szempontból pont olyan, mint bármelyik másik, de azért akadnak különbségek.

Ezek közül a talán legfontosabbak:

• A Via Dolorosa, vagyis kereszt szerepét betöltő sárga hajléktalanszatyorral való vonulás útvonala a bejárattól a Kasszák Golgotájáig sokkal szellősebb, szélesebb, így kellemesebb, mint a lánc többi áruházában. Mikor a Vásárló Jézus megtántodik az agyi oxigénhiány és a szatyor együttes súlyától, legalább nem egy másik szenvedő Megváltóra esik rá.
  
• Feltűnően sok, sőt egyenesen rengeteg berendezett lakószoba, konyha, fürdőszoba és műhely mellett kell elvonulnunk az Ásításmenetben. Sokkal több mellett, mint bárhol máshol. Minden rétegre és korosztályra lőnek, de Imola szakvéleménye szerint sehol máshol nincs ennyi, kifejezetten fiataloknak berendezett mintalakás és -helyiség. A mintalakások belső világítása itt meghittebb, a bemutatószobák jóval sötétebbek, mint a régebbi áruházaikban. A konyhákkal viszont mintha inkább az idősebbeket céloznák meg. 
• Baromi sok olyan íróasztal + munkaállomás kombót szórtak szét az útvonal mentén, ahol az ember megtervezheti a megtervezendőket. Némelyik ilyen központ akkora, mint egy komolyabb internetcafé volt, amíg léteztek komolyabb internetcafék.
  
• Az eddigieknél több iroda-, és otthoniiroda-helyiséget rendeztek be. Szintén feltűnően sok bolt-, üzlet- vagy ügyfélszolgálatjellegű kirakataszobát láttunk.
  
• Az étterem akkora, mint egy sportcsarnok, és az eddig megszokottakhoz képest van benne grill is, amit most épp csirkemell pirult. Szintén fejlesztés a cukrászda-kávézó rész is, ami jó alternatívája lehet a bejáratközeli várakozóhelyiségnek, ha az embert hozzám hasonlón 5-10 perc alatt borzalmas állapotba hozza az IKEA-ban való vonszolódás. A szennyes edények eltakarítását viszont misztikus okokból nem sikerült itt megoldani, ami olyan látványt eredményezett, mintha valami modern művészeti performaszot adnának elő ketten a sarokban:

A Fájdalom Útján

Azt, hogy a Gigea milyen irtó nagy, jól mutatta, hogy Imola, akinél több időt csak a saját eladóik töltenek az IKEA-ban, a táv harmadánál álmosságra panaszkodott. Nekem persze ennyi sem kellett. A bent töltött pár óra alatt végigjártam a Lapraszerelt Golgota Via Dolorosájának mind a 14 stációját:

1. Mire a gombnyomásra emelhető-süllyeszthető íróasztalhoz értünk, már ahhoz sem volt erőm, hogy emeléskor felálljak:
2. Az első nagyobb szobatervező állomáson megrajzoltam egy képzeletbeli szoba körvonalait, majd elaléltem:
3. Az álarcosztályon denevérnek öltöztem. A LATTJO denevérsapka rövid időre elhitette velem, hogy innen van kiút élve:
4. Hogy a következő pillanatban váratlanul összeomoljak, és kis híján szíven szúrjam magam egy FABLER BJÖRN plüssállattal. 
   
5. Hogy aztán a kertibútor-részlegen döbbenjek rá igazán: innen úgysem menekülhetek:
6. A VUKU gardróbnál beláttam, hogy akkor inkább a CÖF-tagság.
   
7. Az EL VARLI polc előtt az oxigénért sikoltozó agyam már olyan intenzitással hallucinált, hogy teljesen természetesnek vettem a hangosbeszélő bejelentését, miszerint egy Szervál keresztnevű kisfiú (vagy kislány?) várja a szüleit a játszóházban. 
Egy másik Szervál
8. A csomagolásban lévő állítható lábaknak köszönhetően egyenetlen talajon is stabilan álló STUVA váz megpillantásakor úgy kezdtem zokogni, mint egy húsgolyót sem látott kis csecsemő.
   
9. Ezzel képes lennék elvágni a saját torkomat? - tettem fel magamnak a kérdést az internet névteleségébe burkolózó ANNONS fazékfedő előtt, aztán csak lemondón legyintettem.
   
10. Az UPPTACKA 4 darabos műanyag palackkészlet előtt már azt sem jegyeztem meg, hogy MINEK???
    
11. Jobban járnék, ha helyben lenyelnének - mondtam érzelmes hangon az OMSORG cipőkanálnak.
    
12. Hogy nemsokára megkérjem a szeretteimet, temessenek egy PAPPIS kartondobozba.
13. A SMYCKA művirágnál már nem is mondtam semmit, csak a Fiumei úti temető irányába mutattam.
    
14. Mégsem - bugyborékolt ki végül a  hang a cserepes ajkaim közül - ne koporsós legyen, a hamvaimat rakják ki egy BAGGMUCK cipőtartó tálcára aztán hagyják, hadd fújja el a szél.
    

Ekkor elértük a kijáratot és mégis megmenekültem. A többiek bezzeg nevetgélve bírták az egészet. Mindenki vigyázzon magára, az új áruház, bár ezt egyetlen pillantással nem lehet felmérni, tényleg rohadtul nagy!