Tavaly novemberben szolgált a déli határkerítésnél az a tiszt, aki előbb szolgálati panaszt nyújtott be a vezérkari főnökhöz, majd annak elutasítása után be is perelte a honvédséget. Azt állítja,  egyszerűen nem igaz, amit a honvédség kommunikált, hogy minden rendben van a „határ menti feladatok ellátása” körül, félrevezetik az állományt és a közvéleményt is. Ahogy írja, a problémák letagadása aláássa az állomány hangulatát, közérzetét, motivációját, visszaél az emberek  kiszolgáltatottságával, tűrőképességével és türelmével.

A határra kirendelt önkéntes tartalékos tiszt „Jelentés a »végekről« avagy a »táborlakókról«” elnevezésű panasza hosszan sorolja, hogyan (egyebek között elhelyezés, étkezés, a szállítás, egészségügyi ellátás) sértik meg a katonák emberi méltóságát és a jogszabályokat. 

Miután önkéntes tartalékos, egy hónappal korábban megküldték neki a behívót, de abban nem jelölték meg, hogy hova vezénylik, mi lesz a beosztása és a munkaköre, és hiába kérdezett erre rá, nem kapott választ. Előbb Szolnokra került, ahol hiába a tiszti rang, ő és más, 25 évet leszolgált katonák ugyanolyan alaki, tereptani és lőkiképzésen vettek részt, és készítették fel őket az iratnyilvántartás fortélyaira, mint azok a 20 éves fiatalok, akik soha nem voltak katonák. „Láthatóan a kiképzés tartalma csak kis részben szólt a későbbi, felállított őri feladatokra történő felkészítésről" – írja.

A tíznapos felkészítés után indították a határra, de csak aznap árulták el, hogy hova. Egy kis Bács-Kiskun-megyei településre érve még aznap, szolgálatra felkészítés vagy parancskihirdetés nélkül 12 órás, éjszakai „őrszolgálatba” osztottak be. Azt mesélte, hogy annyi segítséget kapott, hogy induljon el egyenesen, a kerítés mindig jobb kézre essen, akkor majd elér oda, ahol le kell váltani az addig szolgálatban lévő őrt. Jogszabályokra hivatkozva azt írja, hogy őt tisztként nem lehetett volna őr illetve gyalog járőr feladatra vezényelni. 

A panasz több pontja is olyan szabályokat érint, amik a katonák számára érthetők igazán. A novemberben megélt elhelyezési körülmények viszont átélhetők civilként is. 

A tartalékos katonák laktanyai elhelyezésre jogosultak a törvény és a szerződésük szerint is. A „laktanyai elhelyezés” törvény szerint jelent bizonyos minőséget, például, hogy az ágyra lepedő, párna és takarók is járnak. Egy laktanyában mások a mosakodási, étkezési, hazautazási lehetőségek is. Ezzel ellentétben ágyfelszerelésként csupán egy hálózsákot adtak ki nekik, még egy párnára sem futotta. A felszerelés szabályszerű része lett volna törülköző is, de azt sem kaptak. Az elhelyezés, az ellátás egyértelműen táboriak vagy annál is rosszabbak voltak.

A tiszt egy 54 négyzetméteres helyiségben volt elszállásolva hol 27, hol 22 fővel együtt. A körletben egyetlen szekrény, de szék és asztal sem volt. Az ablakokon nem volt függöny, így a helyiség gyakorlatilag alkalmatlan volt pihenésre. 

A panaszt benyújtó katona nagyon sajnálja, hogy az elhelyezési körülményeket másfél év alatt sem sikerült megoldani.

A szolnoki kiképzés idején még laktanyában laktak, bár a tiszt már ott is igénytelenséget emleget: „vaságy, rugók nélkül, beleillesztett deszkával és vagy 8 cm-es ágybetéttel vagy közel 10 cm-es szivaccsal vagy egyszerű, már «kifeküdt», tábori ágy. Erre került a hálózsák, amely már a kiadásakor sem tartalmazta az összekötő zsinórokat. Állítólag a bele való «lepedő» mosva, fertőtlenítve volt, a többi része kérdéses. Lepedőt, sőt párnát már Szolnokon sem kaptunk.” Sem Szolnokon, sem aztán a határhoz közelebb végképp nem cserélték, fertőtlenítették vagy tisztították az ágybetéteket, szivacsokat a váltásokkor. 

A munkavállalók kültéri munkavégzését (az őrjáratozás eléggé ilyen), ezzel kapcsolatos pihentetését munkabiztonsági jogszabályok rögzítik. Annak ellenére, hogy november volt, a szolgálati helyek közelében csupán nyári sátrak álltak rendelkezésre. „A szolgálati helyemen sokáig nem volt fűthető a sátor, majd olajkályha került bele, amely még két napig szinte használhatatlan volt. A sátor a szolgálati időm alatt (ez ugye három hét volt) csak két napig volt melegedésre alkalmas.”

Komolyabb problémák voltak az étkezéssel is. Reggeli 5-től fél hétig volt, ebéd fél egytől fél kettőig. Ez azért okozott gondot, mert a 12 órás őrszolgálat miatt sokan kénytelenek voltak kihagyni az ebédet. Akik így jártak, azok két napig csak hideg élelmet ehettek, mert egy nap csak egyszer kaptak meleg ételt, akkor is is úgy, hogy a főétel mellé nem járt leves. Ha volt leves, gulyás vagy babgulyás, akkor második fogás csak valamilyen péksütemény volt. 

„Talán három alkalommal adtak melegíthető konzervet, csak éppen melegítésre szolgáló eszköz nem volt a szolgálati helyeken."

A tiszt szerint többen panaszkodtak, hogy nem kapják meg a részükre járó normát: „A 12 órás szolgálati időben egy-egy alkalommal szállítottak ki a szolgálati helyekre teát, amíg a rendőrség közel kétóránként látta el állományát kávéval és teával egyaránt." 

A panaszban az is szerepel, hogy 2016. november 27-én advent első vasárnapján az „ünnepi vacsora” fóliázott, szeletelt felvágott, fóliázott, szeletelt sajt és tea volt. Ez a menü nem szolgálta az állomány ünnepi hangulatát."

Ahhoz képest, hogy 12 órát kellett őrködni a hidegben, a honvédség elég sajátosan oldotta meg, hogyan jutnak el a katonák a szállásukról az őrhelyükre. A katonákat ponyvás Urallal szállították. 

„Az idősebb tartalékos állomány részére külön kihívás volt a platóra való felkapaszkodás és leszállás. (Többen leestek, megúszták kisebb, 8 napon belüli sérülésekkel.)” 

A novemberi 5-10 C alatti, majd a -4, -6 C körüli hőmérsékleten a ponyvás teherautókon másfél órás volt az út az őrhelyekre (félórás várakozással egy településen), átfagytak a katonák, mire megkezdték a 12 órás szolgálatukat. Aztán ugyanígy szállították őket vissza, szintén másfél órán keresztül. Így aztán a 12 órás őrség valójában 15 órás fagyoskodás volt. Ezt sokan jelezték, de nem történt semmi. 

Itt is úgy tűnik, hogy a honvédséggel együtt járőröző rendőrség jobban figyelt az embereire. A tiszt azt írja, hogy a rendőrség állományát mikrobuszokkal szállították közvetlenül a szolgálati helyekre, ezeken a gépkocsik vittek meleg italokat is a rendőröknek, az állomány pihentetésére és felmelegedésére is szolgáltak. 

Ráadásul a katonai felszerelés sem alkalmas a 12 órás fagyoskodásra. A tiszt azt írja, „harcolnunk kellett azért, hogy például a nyári gyakorlót ne kelljen felvételeznünk, mert azt a ruházati szolgálat ki akarta adni. Így is kaptunk 3 rövid ujjú pólót, azonban csak 1 darab hosszú ujjú (molinó inget), 1 darab molinó alsóval.

Jelzem, hogy kipróbáltam: az öltözködési utasításnak megfelelő téli gyakorló öltözet 10 C fok alatt, de főleg 5-0 C fok közelében és főleg még ez alatt is, téli viseletre alkalmatlan. Az öltözetet ki kell egészíteni, alá kell öltözni, ha az ember nem akar végleg kihűlni vagy megfagyni. Felhívom a figyelmet, 12 órát kell szabad ég alatt eltölteni, amelyben az esti, hajnali szolgálat kritikus! A szükséges öltözet termo sapka, termo dzseki vagy pulóver, több rétegű felső öltözet, termo zokni, esetenként a téli zoknira rávéve, termo kesztyű, több rétegben nadrág. Eső esetén az esővédő felszerelés hamar átázik más megoldás, például vegyvédelmi öltözet ajánlott, de megfelelő eső elleni védelmet ez sem biztos, hogy tud adni.” A termo felszerelést saját maga vásárolta meg. 

A tiszt ezzel indkolja a vezérkari főnöknek írt panaszát: „Nagy bajnak tartom, amennyiben tapasztalt katonaként elfogadja a kozmetikázott jelentéseket, az Ön ellenőrzéseinek időszakára manipulált helyzeteket, körülményeket valamint, ha az alárendeltjei nem mernek Önnek valósághű jelentést tenni és nem keresik a megoldás lehetőségeit. Még nagyobb bajnak tartom, ha mégis tudnak a problémákról és a másfél éve tartó »határ menti feladatok« végrehajtásának körülményeiben alig-alig történik javuló változás. Egyrészről – a jogszerűtlenségek mellett – nagyfokú igénytelenség, esetenként szakmai hozzá nem értés, a körültekintés hiánya mellett a katonai eskükben megfogalmazott »alárendeltjeimet jogaik tiszteletben tartásával vezetem, róluk emberséggel és felelősséggel gondoskodom« – betartásának elmaradása, véleményem szerint jellemzője az állomány feladatokba való bevonásának és részvételének.”

A panaszát elutasították, októberben bíróságon folytatódik az ügy. 

Ugyan 2017. tavasza óta, a konténertáborok átadásával valamelyest javultak a körülmények, de hasonló jellegű, új problémák keletkeztek, a szállások túlzsúfoltsága nem szűnt meg. A tiszt szerint tartalékosok jogszabályoktól és szerződéseiktől eltérő alkalmazása tovább folytatódik, amely lemorzsolódásukhoz is vezet.