Nagyon kellett az az aranyhalas mintával kihímzett 12990 forintos bomberdzseki, ez lett a vége.

András és egy munkatársa e hét keddjén tárgyalni mentek a Belvárosba, hogy a megbeszélés után, 20:30-kor az az elképesztően kockázatos ötletük támadjon, hogy benézzenek a régi Tőzsdepalotából lett luxusplázában berendezett gigantikus H&M ruhaboltba. András száraz precizitással vezeti föl az ezután történteket:

A második emeletre indultunk, hogy körbenézzünk, majd 20:45 körül hozzánk lépett az üzlet egyik biztonsági embere, és közölte, hogy 15 perc múlva zár az üzlet, ezért lassan fogjuk az árukat és induljunk a kassza felé fizetni. Oké, azért még gyorsan megnéztünk egy-két polcot a közelben, majd fogtuk a kezünkbe lévő termékeket, és 20:50-kor a kasszához indultunk.

Érezni, hogy itt valaki valamilyen Tragikus Vétséget fog mindjárt elkövetni. És tényleg:

A második emeleti részlegen ekkorra nagyjából 10 ember várt a sorára, hogy fizethessen a kasszánál, beálltunk a sor végére, ami persze lassan haladt. Egy-két perc várakozás után fogtam magam és (a munkatársamat a kassza sorában hagyva) elindult a szomszédos férfi részlegre annak reményében, hogy az ottani pénztárnál talán kevesebben vannak, és gyorsabban le tudom bonyolítani a fizetést. Persze a férfi részlegen ekkora már egyetlen eladó sem volt, a kassza pedig zárva volt. Visszacammogtam a női részlegre, hogy a munkatársam után visszaálljak a sorba. Ekkor nagyjából 20:53 lehetett a pontos idő.

Nem is kellett semmit se várni a Büntetésre:

Visszakanyarodva a pénztárhoz, hirtelen egy nem túl kedves lökést éreztem a vállamon, majd hátra fordulva megpillantottam a H&M egy másik biztonsági emberét, aki hozzám érve, mi több, engem a kezével meglökve tudatta velem "hogy álljak már be a sorba, és igyekezzek a fizetéssel!".

Persze innen még bőven volt feljebb:

Hirtelen feleszmélve fel sem fogtam, hogy meglökve próbált terelni engem a biztonsági, így ekkor még szinte teljes nyugodtsággal közöltem vele, hogy én is éppen fizetni szeretnék, dehát láthatja, hogy más is, így egyelőre nem vagyok előrébb. Ezután a biztonsági felháborító hangnemben kezdte el mondani nekem, hogy "dehát én mit mászkálok már itt, már rég be kéne zárnia, de az is lehet, hogy be fog zárni az üzletbe éjszakára". Valahol ezen a ponton ment fel bennem a pumpa (ekkor már a lökdösődése is tudatosult) és tájékoztattam arról, hogy szerintem nem a megfelelő módon és nem a megfelelő stílusban kommunikál és jár el velem, mivel én itt egy vásárló vagyok, aki pénzt szeretne hagyni az üzletben termékekért, tehát az lenne a legjobb, ha esetleg a vásárlók érdekeit és helyzetét nézné, nem pedig megnehezítené azt az alpári stílusával. A következő mondatát a mai napig nem hiszem el, mivel azt válaszolta a felvetett problémámra, hogy 

"ő leszarja, hogy én itt vásárló vagyok és igyekezzek szépen, ne a szám járjon!"

Ez eddig egy olyan szép, kerek sztori, hogy vétek volt tovább hajszolni az élvezeteket, de András nem bírt magával:

A következő pillanatban már én kerültem sorra a kasszánál, az első kérdésem az volt a reszkető pénztáros lány felé, hogy akkor most a fizetés után kérem szépen a panaszkönyvet is. A (...) kasszáslány szinte suttogva tájékoztatott arról, hogy náluk nincsen panaszkönyv, egy emelettel lejjebb a középső kasszánál tudom kikérni azt. Fizetés után a munkatársammal azonnal a mozgólépcső felé vettük az irányt. A földszintre érve szinte a mozgólépcső aljában már három biztonsági várt, (...) pár mondat után megérkezett az az ember (nagyjából egy 25 éves srác), aki magát a biztonságiak vezetőjének mondva tájékoztatott az arcomra feszült felsőtesttel, hogy "hiába írnék be a panaszkönyvbe, semmi fog történni, és amúgy meg ez a biztonsági tag csak pár napra van itt, nem is lesz itt többet".

Ezek után András hosszan taglalta, hogy hiába követelte a az üzletvezetőt és a panaszkönyvet előbb a biztonsági főnöktől, majd egy üzletvezetőnek mondott kasszástól, hiába állt oda a kasszához azzal, hogy ő könyv nélkül el nem megy, az érintettek többször egymás után megtagadták annak kiadását.

Aztán amikor a biztonságis és az üzletvezető a személyiségi jogaikra hivatkozva csak a keresztnevüket voltak hajlandók elárulni neki, hősünk megtört:

Ezen a ponton már tényleg én is feladtam a máig hihetetlen és valóban megtörtént esetet, pedig visszagondolva végig kellett volna vinnem a könyv kiadásáig, de a személyzet teljes összejátszása és a biztonsági kollégák folyamatos kitessékelésre utaló magatartása után feladtam, és a munkatársam félve suttogó "könyörgöm, menjünk el innen" szavai hatására kisétáltunk vagyis inkább kitessékelve kisétáltunk az üzletből panaszkönyv nélkül.

Amikor először felhívtam a Váci utca 1-ben található boltot, azt közölték velem, hogy az ő üzletvezetőjük nem is dolgozik esténként, majd a fő kommunikátorukhoz irányítottak. Dévényi Patrícia már sokkal komolyabban vette a dolgot, hogy végül ezzel reagáljon:

Hát valóban kellemetlen az eset, amiről azonban mi nem értesültünk. A H&M-nél való panaszkezelésnek három módja van: a mindenki által ismert Vásárlók könyvébe történő beírás, amit 30 napon belül hivatalos úton megválaszol az üzletvezető, a H&M weboldalán található ügyfélszolgálati számon való panasztétel vagy az ügyfélszolgalati emailcímre történő panasztétel. Minden esetben kivizsgáljuk a beérkező panaszokat és igyekszünk a vásárló elégedettségére szolgáló megoldást találni. Azonban mivel erről az esetről egyik felületünkön sem értesültünk, így nem tudtunk az ügyről.
Természetesen a meglévő információk alapján kivizsgáljuk az ügyet, a biztonsági szolgálat belső ellenőrzésének segítségével, a kamerafelvétel visszanézésével és a kollégák meghallgatásával, hogy teljes képet kaphassunk.
A H&M minden esetben arra törekszik, hogy a vásárlók elégedetten távozzanak az üzletből, és természetesen teljességgel elfogadhatatlannak tartjuk az ilyenfajta viselkedést az üzleteinkben mind az eladók, mind pedig a biztonsági szolgálat részéről.

Az ügy további fordulatairól is tájékoztatni fogunk, jó shoppingolást!