• A magyar kormány akkor sem fogad be menekülteket, ha erre az EU bírósága kötelezi az országot, jelentette be pénteken Orbán Viktor. Ez súlyos precedens lenne az EU történetében.
  
• Orbán inkább azt támogatná, hogy európai határőrök ellenőrizzék például Líbiát. Ez is súlyos precedens lenne.
  
• A tranzitzónás menekülttörvény miatt Magyarország irányába más EU-s menekültügyi szabályokat sem lehet alkalmazni, mert sorra mondják ki európai bíróságok, hogy itt embertelenül bánnak a menekültekkel.
  
• Magyarország sem szabályosan küldi vissza a menekülteket Szerbiába.
  
• Az európai menekültügyi rendszer jogi keretei recsegnek-ropognak, az egyetlen ötlet a megoldásra a kötelező és automatikus kvóta volt, de azt a közép-európaiak mostanra levetették a napirendről.
  

Orbán Viktor múlt pénteken Brüsszelben egészen világossá tette, hogy amíg a kormánya hatalmon van, addig uniós kötelezettség alapján egyetlen menekültet sem fogad be Magyarország. Ez az üzenet azért baljós, mert könnyen következhet belőle az, hogy először az EU történetében egy tagállam tudatosan szembe megy az EU bírósági ítéletének.

Teljesen lehetetlenné tette a párbeszédet az ügyben, hogy a magyar kormány konkrét politikai kérdésként kezeli az ügyet, az EU intézményei pedig most már inkább elvi kérdést csinálnak belőle, és általában az európai jogrendszer működési próbájának tekintik.

Orbán így fogalmazott pénteken Brüsszelben: "Vannak országok, akik szerint ez szolidaritási, illetve technikai kérdés. Ezek általában azok az országok, akik beengedték ezeket az embereket, és most azt várják, hogy vigyék is el őket tőlük. Szerintünk azonban ez identitás kérdése. Lehetetlen, hogy más határozza meg, hogy kikkel élünk együtt. Ez az ország identitásának a kérdése, és eszünk ágában sincs az identitásunkat megváltoztatni."

Orbán Viktor tehát azt állítja, hogy soha, semmilyen körülmények között sem akar menekültet betelepíteni az országba úgy, hogy a befogadásukat valamilyen EU-s szabály kényszeríti ki. Az EU-s intézmények mostanra beletörődni látszanak abba, hogy a kvótarendszer hosszú távon megbukott a közép-európaiak ellenállása miatt, viszont a már meghozott döntéseket mindenképpen végre akarják hajtatni a tagállamokkal, hogy ne legyen precedens arra, hogy valaki kivonhatja magát a határozatok alól. Amennyiben ez megtörténne, akkor az egész uniós struktúra kerülhet veszélybe, hiszen egy ilyen példa után nagyon nehéz lesz betartatni a szabályokat.

Egy per, amiből lehet még egy másik

Az EU-s tagállamok eddig összesen kétszer, 2015 júniusában és szeptemberében fogadtak el olyan határozatot, amelyek értelmében menekülteket kellene szétosztani a tagállamok között. Az első döntés esetében Magyarország mentességet kapott a végrehajtás alól, a második esetében viszont akkor is előírja a határozat 1294 menekült kötelező befogadását, ha a magyar kormány a döntés ellen szavazott a belügyminiszterek tanácsában.

Olyan embereket kellene befogadni, akik már Olaszországban és Görögországban átestek egy EU-s átvilágításon, és megállapították róluk, hogy jogosultak a védelemre.

A magyar, a szlovák és később csatlakozva a lengyel állam azonban pert indított az Európai Tanács ellen, azt kifogásolva, hogy ebben az ügyben nem lehetett volna határozatot hozni, mert az EU-s alapszerződés nem enged beleszólást a nemzeti ügyekbe ebben az esetben.

A perben talán ősszel lesz már ítélet. A bíróság eddig leginkább arról faggatta a perelő kormányok képviselőit, hogy szerintük az EU-s szolidaritás rendszerébe miért nem fér bele a menekültek áttelepítése egyik tagállamból a másikba. Ha a pert a magyar állam és szövetségesei megnyernék, akkor sima ügy lenne nem végrehajtani a döntést. Ha viszont a bíróság szerint a kvótadöntés jogszerű volt, akkor az egy másik, még el sem indult perre lehet hatással.

A másik ügy még nincs a bíróság előtt, de minden várakozás szerint előbb – utóbb ott lesz. Egyelőre egy kötelezettségszegési eljárásról van szó. Ezt az Európai Bizottság indította három olyan tagállam ellen, akik az elmúlt egy évben a kisujjukat sem mozdították azért, hogy a 2015 szeptemberi kvótadöntést teljesítsék. Ez a három ország: Magyarország, Csehország és Lengyelország. A legtöbb tagállam egyébként nem sokat tett a kvótadöntés végrehajtásáért, és a bizottsági eljárásnak ezt a körét azok is megúszták, akik éppen csak a kisujjukat megmozdították, például a 906 főből mindössze 16-t befogadó Szlovákia.

Ebből az eljárásból lehet majd per néhány hónap múlva, aminek a végén az EU bírósága elvben kötelezheti a renitens tagállamokat, hogy hajtsák végre a feladatot. A bíróság folyamatosan kamatozó pénzbüntetést szabhat ki azokra a tagállamokra, amelyek vonakodnak az ítéletet végrehajtani. 

Olyanra még nem volt példa, hogy egy tagállam vezetője azt mondja, hogy nem fogja végrehajtani az EU bíróságának az ítéletét, ha az számára kedvezőtlen lesz. Orbán Viktor pénteken nem volt hajlandó arra válaszolni, hogyan akarja majd ezt intézni, csak azt mondta, hogy akkor kell átmenni a hídon, ha odaértünk hozzá, de engedni nem fog. 

Kedden Budapesten Orbán már azt állította, hogy számára nyilvánvaló, hogy a kötelezettségszegési eljárás megindítására Soros György utasította az Európai Bizottságot. Ilyen utasításra azonban semmi szüksége sem volt a bizottságnak, hiszen kötelessége a be nem tartott EU-s szabályok esetén ilyen eljárást elindítani. Többek között erre hozták létre, ezért is az egyik neve az, hogy "a szerződések őre". Navracsics Tibor magyar biztos már 2016 februárjában szólt, hogy ha Magyarország nem hajtja végre a határozatot, akkor majd ilyen eljárás következik, mert mint mondta, mindig ez a mechanizmus.

Közben a renitens tagállamok már annyira elvették a többiek kedvét a kvótarendszertől, hogy lassan két éve napirendre sem került újabb kvótadöntés. Se egyedi, se pedig általában kötelező, mint amit tavaly májusban javasolt az Európai Bizottság.

Pedig a német kancellár szívesen elővette volna a javaslatot a múlt heti EU-csúcson, erről több diplomata is beszélt Brüsszelben, ám a feloldhatatlan konfliktust jelentő előterjesztést Donald Tusk elnök nem hozta fel a péntek reggeli, migrációról szóló megbeszélésen. Helyette csak a beszólások maradtak: a csúcs előtti napon Emmanuel Macron francia elnök felháborodottan azt mondta, hogy egyes tagállamok szupermarketnek nézik az EU-t, ahol válogathatnak a kötelezettségek között, majd Angela Merkel kijelentette, hogy teljesen osztja Macron véleményét, és örül, hogy a bizottság végre lépéseket tett a kötelességek kikényszerítéséért. Aztán a csúcson az egész vitát a szőnyeg alá söpörték.

Orbán Viktor kedden, már Budapesten, így foglalta össze a kvótát minden körülmények között elutasító gondolatait:

"A multikulti dugába dőlt. Ennek árát most az összes tagállammal, köztük velünk akarják megfizettetni. A nyugati országokba oktalanul beengedett migránsokat most szét akarják osztani azok között, akik megvédték magukat, és nem engedték be őket a saját országukba, mint például Magyarország. Persze megértjük őket, valójában ők is szabadulni akarnak tőlük, csak nem vallják be. Szégyellik. Ezért találták ki a szolidaritás szöveget, mégiscsak elegánsabb az erkölcsi jót kifejező szolidaritásra hivatkozni, mint bevallani, hogy most már kívül akarják őket látni a saját országukból. A nép persze nem ilyen szemérmes és szégyellős, ők nyíltan bevallják, azért támogatják egyes országokban a kvótákat, mert ez azt jelenti, hogy tőlük majd migránsokat fognak elvinni. Ez az igazság! A szétosztás, a baj szétosztása azonban rossz módszer, és nem európai módszer."

Érvelésében ott a csúsztatás, hogy a kvótadöntés, amit éppen nem hajt végre, és ami bíróságon illetve bizottsági eljárás alatt van, tehát ami miatt nyomás van jelenleg Magyarországon, az nem egy új dolog. Így nem annak nyomán született, hogy a menekülteket beengedő országok már szabadulnának az emberektől. Hanem 2015 szeptemberében határoztak róla, éppen akkoriban, amikor a balkáni útvonalon a legtöbben érkeztek. 

Orbán rendszeresen keveri az automatikus, állandó kvótarendszerről szóló, teljesen megrekedt bizottsági javaslatot az 1294 menekült befogadását előíró határozattal. Ráadásul ezzel az egyetlen Magyarországra is érvényes kvótarendszerrel csak Olaszországból és Görögországból telepíthetnek át menekülteket, nem pedig általában a "nyugati országokból". Így az sem igaz, hogy "oktalanul beengedett" embereket osztanának szét: ezek az emberek a tengeren át érkeztek, ha nem léphettek volna partra, akkor megfulladtak volna. Továbbá az áttelepítésben csak az vehet részt, aki az EU-s szabályok szerint jogosult a menekült státusra.

Afrikába kéne menni

Ehelyett a csúcson főleg arról volt szó, amiben nagyjából mindenki egyetértett: tenni kellene valamit azért, hogy minél kevesebben érkezzenek az EU-ba, közös listát kellene írni a biztonságosnak tekintett országokról, ahová vissza lehet küldeni az embereket, és egységes kitoloncolási rendszert kellene létrehozni.

Orbán Viktor a csúcs után azt mondta, hogy szerinte az európaiaknak kellene őrizniük a líbiai határokat, vagy a tengerparton északon, vagy akár délen, a sivatagban, ahol az Európába vágyakozó tömegek érkeznek a szubszaharai nyomor elől. A tervet korábban az olasz és a német belügyminiszterek is felvetették, csakhogy egy elég rizikós vállalkozásról lenne szó. Líbia határait csak komoly fegyveres felvonulással lehetne lezárni, és a nemzetközi jog szerint csak akkor, ha ebbe a helyi kormány is beleegyezik. Azonban ilyen beleegyezés nincs, sőt, még líbiai kormányról se lehet nagyon beszélni, csak egymással háborúzó csoportokról, amelyek közül az egyiket az ENSZ és az EU kormányként ismer el.

A magyar miniszterelnök jelezte, ha egy ilyen európai határőr expedíció elindulna, akkor Magyarország emberrel vagy pénzzel is szívesen hozzájárulna. Ha ebbe az irányba mennének az események, akkor az EU-nak lényegében meg kellene szállnia egy polgárháborús ország határait, ahol az Iszlám Állammal szövetséges milíciáktól a felfegyverzett csempészbandákig számos életveszélyes fenyegetésre számíthatnának. 

Orbán kedden így méltatta az ötletet:

"Mi azt javasoljuk, hogy akinek a migránsok már nem kellenek, ne szétossza Európán belül, hanem szállítsa ki őket Európából. Ehhez minden segítséget megadunk. Ezért támogatjuk az olasz és a német belügyminiszter közös javaslatát, hogy a határvédelem vonalát toljuk előre Líbiához, sőt le, Líbia déli határáig. Nos, ebben Európa számíthat Magyarország közreműködésére."

Komolyan, igazi haderővel bíró kormány még nem vetette fel a líbiai bevonulást

Egyelőre nem sok utal arra, hogy egy ilyen kalandba az európai államok belevágnának. Eddig inkább arra mentek az európaiak, hogy a török modellhez hasonlóan pénzzel próbálják elintézni a dolgot. Líbia esetében ez kiképzési támogatás formájában működne, aminek hatására azt várnák az ottani parti őrségtől, hogy ne engedje elindulni az embercsempészek hajóit Európa felé. 

A rendszert nem csak az nehezíti, hogy nem világos mindig, hogy ki irányítja Líbiában a parti őrséget, illetve egyáltalán van-e olyan éppen. Az is nehezíti, hogy néha az őrség az európai baksist csak arra használja, hogy valamivel szigorúbb legyen, és még több kenőpénzt követeljen a csempészektől, akik ezért még jobban megkínozzák a kezeik közé került migránsokat, hogy ők váltságdíjat könyörögjenek ki hátramaradt rokonaiktól, akik ezért teljesen eladósodnak, és így újabb családtagok indulnak majd Európába.

Tavaly ősszel Angela Merkel végiglátogatta több afrikai ország kormányát, és pénzt ajánlott az embercsempészet felszámolásáért. Nigerben például ennek nyomán néhány hónapra a hadsereg tényleg jelentősen csökkentette a forgalmat Líbia felé, de helyszíni riportok szerint ez újabb problémákat okozott: az embercsempészetből élő helyiek lázadni kezdtek, illetve a fegyvereseik által otthagyott területekre az Iszlám Állammal szövetséges milíciák szivárogtak be.

Az EU-s menekültügyi szerződést már nyugati bíróságok sem engedik magyar vonalon betartani

Március óta Magyarországon törvény írja elő, hogy minden menedékkérőt vagy elfogott illegális határátlépőt a szerb határon felállított két tranzitzóna valamelyikébe kell zárni, egészen addig, amíg jogerős ítélet nem születik a sorsukról. A menedékkérők ítélet nélküli bezárását azonban az EU-s jog nem engedi meg. Az Európai Bizottság ezért kötelezettségszegési eljárást indított e törvény ellen is. A bizottság és a magyar kormány álláspontja annyira távol van egymástól ebben az ügyben, hogy jó eséllyel ez a vita is az EU bíróságán végződik majd.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy több mint egy tucat európai bíróság már kimondta, hogy Magyarország nem biztonságos ország a menekültek számára, az itteni embertelen bánásmód, elsősorban a tranzitzóna miatt. Ezen ítéletek egy része konkrét emberek ügyében született, akiket e bírósági határozat miatt nem lehet Magyarországra küldeni. Más ítéletek általános érvényűek, és általában nem engedik kormányoknak, hogy Magyarországra küldjenek menekülteket. Nem mintha a a magyar kormány fogadná őket, de ezen a vonalon jól be lehet mutatni, hogy mennyire nagy zavarok vannak az európai menekültjogi rendszerben.

Menekültek Magyarországra küldése ugyanis a kvóterendszertől függetlenül is felmerülhetne. Az európai menekültügyet kezelni hivatott dublini rendelet kimondja, hogy ha egy tagállam máshonnan jött menedékkérővel találkozik, akkor őt visszaküldheti abba az országba, ahol az illetőt először regisztrálták az EU-ban. Rengeteg olyan menekült van most az EU területén, akiket 2015 nyarán Magyarországon regisztráltak először. Több állam is tett kísérletet arra, hogy közülük néhányat tényleg visszaküldjenek Magyarországra, ám ez sosem működött. Ilyen helyzetekből lettek az említett bírósági ítéletek is.

A magyar kormány azonban korábban sem volt hajlandó fogadni őket, arra hivatkozva, hogy ugyan tényleg itt regisztrálták őket először, de teljesen kizárt, hogy itt léptek volna be először az EU-ba, ezt valószínűleg Görögországban, esetleg Bulgáriában tették meg, és ezen országok mulasztása miatt a magyar kormány nem hajlandó magára vállalni terheket. Ugyanakkor a magyar kormány sem küldött vissza senkit Görögországba a dublini rendszerre hivatkozva.

Szerbia felé úgy küldünk embereket, ahogy nem lehetne

További probléma, hogy a magyar kormány 2015-ben hozott egy határozatot, miszerint Szerbia biztonságos ország, így aki onnan jön, azt vissza is lehet küldeni, nyújtson be menekültjogi kérelmet ott. 

Azóta szinte automatikusan döntenek a magyar hatóságok a Szerbia felől érkező menekültek esetében: ha a kerítésen jutottak át valahogy, akkor megbüntetik őket illegális határátlépésért, aminek általában az a vége, hogy visszaküldik őket Szerbiába. Ha pedig bekerülnek azon kevesek közé (naponta kb. 10 embert fogad a magyar rendszer), akik Tompánál vagy Röszkénél legálisan jelentkeznek menekültstátusért, akkor róluk megállapítják, hogy egy biztonságos országból jönnek, tehát nincs ok befogadni őket. 

Csakhogy amióta ez a rendelet hatályban van, azóta Szerbia nem fogad vissza menekülteket Magyarországról (kivéve ha koszovói állampolgárokról van szó). Elvben csak úgy lehet valakit visszaküldeni valahova, hogy az adott ország hatóságai jelzik, hogy fogadják az embereket. Éppen ezért találta ki a tranzitzónát a magyar állam, mert azt mondja rá, hogy az még nem Magyarország területe, így az onnan dél felé kizavart embereket magyar értelmezés szerint nem visszaküldik, hanem csak nem engedik be. A nemzetközi jog tekintetében ez egy szürke zóna most, a Magyarországról így kirakott embereket lényegében kizavarják a Szerbiához tartozó erdőbe.

Továbbá az Európai Bizottság nem csak azt kifogásolja, hogy a menekülteket bezárva tartják a tranzitzónában, hanem azt is, hogy csak korlátozottan áll módjukban fellebbezni a kiutasításuk ellen. Jelenleg ugyanis a bíróságok nem írhatják felül a menekültügyi hatóság eljárását, legfeljebb az eljárás megismétlését írhatják elő.

Így merült fel a kötelező kvóta, amiből semmi sem lesz

A magyarországi példákon is látszik, hogy az EU-s menekültügyi rendszer a gyakorlatban sokszor betarthatatlan: legálisan sem a tagállamok között, sem a tranzitországok felé nem megy a menekültek átirányítása. Így viszont néhány országnak kell megbirkóznia a menekültek nagy részével, illetve embertelen körülmények közé kerülnek sokan, például Magyarországon vagy Szerbiában.

Az Európai Bizottság erre a problémára javasolta azt, hogy a dublini rendelet úgy módosuljon, hogy ha egy országban túl sok menekült torlódik fel, akkor kvóta alapján osszák szét őket a tagállamok között. A tavaly májusban benyújtott terv azonban elakadt, többek között a magyar kormány ellenállása miatt.

Az elakadás a német, az olasz és a svéd kormányokat frusztrálja leginkább, és elsősorban ezekből az országokból jöttek olyan üzenetek, hogy ha egy tagállam nem akar segíteni, akkor ők se kapjanak segítséget, például vegyék el tőlük az EU-s támogatásokat. A két ügy összekapcsolása azonban hivatalosan nincs napirenden egyik EU-s intézményben sem. Viszont ha egyszer az EU bírósága kötelezi az 1294 fő befogadására Magyarországot, akkor az ügyben kivetett esetlegest pénzbüntetést már beszedhetik majd ebben a formában.

A magyar és a vele szövetséges kormányok azt mondják, hogy a kvótarendszer azért rossz, mert nem oldja meg általában a migránsválságot, csak feszültséget szít egyre több társadalomban. Ehelyett az EU-n kívül kellene megállítani az embereket, csak erre kellene koncentrálni, erre kellene költeni. Ezért is támogatja Orbán Viktor a líbiai beavatkozást.

Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen drasztikus lépés nyomán megszűnne a migráció, és biztonságosabb lenne-e tőle Európa. Ez akár fegyveres konfliktusok sorát jelentené ugyanis.