A tegnapi aligai vízözönben bukkantam véletlenül a magányos biciklistára. Egy romos épület oldalában talált viszonylagos menedéket a hirtelen zápor elől. Pillanatnyilag leginkább gyönyörű, bár némileg elázott ürgére hasonlított. Kiszálltam a kocsiból, száraz törölközőt és hasonlókat javasoltam (a közelben nyaralok), persze éreztem a helyzet sutaságát, úgy hogy  próbáltam olyan ártatlanul viselkedni, amennyire csak képes voltam. (Tényleg tele voltam jószándékkal, és őszintén szólva egyedül jószándékkal voltam tele.)

Valószínűleg mégsem sem sikerült megbízható benyomást kelteni, mert a lány öntudatosan elhárította ajánlkozásomat. Egyetlen pillantást vetett rám, kedvesen elbúcsúzott, azzal sebesen kikarikázott az újra özönvízszerű zivatarba.

Fekete telek-klottgatyát viseltem, fölötte fekete telek-trikó. 

Mentségemre szóljon, egy szürke  SUV-ból kászálódtam elő.

Semmiképp nem akartam elriasztani. Jó volna tudni, nem kapott-e a bátor teremtés tüdőgyulladást abban a félelmetes égiszakadásban.

Név, cím a szerkesztőségben. Te is láttál valakit? Ide írj. Téged láttak vajon? Itt megnézheted.