1 ok, ami miatt nem várható véres polgárháború Magyarországon

Donald Trump elnök hatalomra jutásával az amerikai társadalom mély megosztottsága is napi téma lett. Sokan egyenesen attól tartanak, hogy a szembenállásnak vagy a Trump-kormány kiszámíthatatlan, sok esetben kirekesztő politikájának csak egy polgárháború vethet véget. (Sőt – egykori KGB-s – orosz politikai elemzők már egy évtizede is azt jósolták, hogy 2010-ben az USA a tömeges bevándorlás, a gazdasági hanyatlás és a „morális degradáció” miatt polgárháborúba sodródik, és hat részre szakad.)

Sam Harris amerikai mérnök, aki korábban az Egyesült Államok Légierejénél volt adatelemző, áprilisban a Business Insiderre írta meg az elméletét arról, miért nem kell ettől tartani. Elsősorban azért nem, mert nincs elég tinédzser.

Az arab tavasz a bizonyíték

Harrisnek a légierőnél azt kellett elemeznie, az erőszak milyen szintjét nevezhetnék Irakban „normálisnak”, hogy az amerikai beavatkozást győzelemként értékelhessék. Az azért egyértelmű volt, hogy a teljes győzelem esetén is nagyobb lesz a bűnözés, mint mondjuk Svédországban, és hogy a legrosszabb akkor a helyzet, amikor polgárháború van, vagy összeomlik a kormány. Hogy mennyire lesz nagy az erőszak, arra több száz ország egy évszázadnyi statisztikai adatának elemzésével próbáltak válaszolt találni. Jövedelmi egyenlőtlenséget, éhínséget, betegségeket, egy nőre jutó gyerekek számát, csecsemőhalálozási arányt, átlagos GDP-t, és még több száz változót vetettek össze oda, vissza és keresztbe.

Végül úgy találták, hogy a legjelentősebb faktor a 13-19 évesek aránya a 35 felettiekéhez képest: ahol a tinédzserek csoportja nagyobb, mint a 35 felettieké, ott az erőszak olyannyira megnő, hogy már nagy az esély a polgárháborúra. De ez fordítva is igaz: ha a 35 felettiek többen vannak, mint a tinédzserek, ott nincs esély polgárháborúra.

Erről az összefüggésről Samuel P. Huntington is írt A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című, 1996-os könyvében, amiben sok előrejelzés utólag beigazolódott.

A legszemléletesebben ezt a Kongói Demokratikus Köztársaság 2014-es és az Egyesült Államok 2016-os korfájának összehasonlítása mutatja be: a nyomorgó, háborúskodó Kongóban sokkal többen vannak a tizenévesek, mint az idősebbek, míg jólétben élő, világvezető szuperhatalomnál sokkal rosszabb az arány: a tizenévesekkel szemben létszámfölényben vannak a 35 évnél idősebbek.

Fotó: ENSZ

A két világháborúnál együtt is több, 620-750 ezer amerikai halottal járó, 1865-ig tartó polgárháború 1861-es kitörésekor az amerikai korfa még egyáltalán nem olyan volt, mint most, inkább a kongóira hasonlított. Az ilyen meredek piramisokat három tényező kombinációja okozza:

  1. magas csecsemőhalálozás,
  2. alacsony születéskor várható élettartam,
  3. a nők alacsony iskolázottsága.

Ezek a faktorok akadályozzák, hogy a nők születésszabályozással éljenek, miközben a gyerekek halálát azzal kompenzálják, hogy egy csomót szülnek, még a korán elhunytakkal együtt is túl sokat. Ez a sok gyerek pedig kevés figyelmet, kevesebb szeretet és rosszabb oktatást kap, nem rendelkeznek a foglalkoztatáshoz szükséges képességekkel, és amikor a tinédzser éveiben elöntik a hormonok, nem jár iskolába, nincs munkája, és nincs ott neki a szerető anyja sem, így elég egy karizmatikus, populista vezető, hogy összegyűjtse őket, és felrobbantsa a puskaporos hordót – írja Sam Harris. 

Fekete katonák harcolnak a virginiai Dutch Gapben 1864 novemberénFotó: Library of Congress/Wikipedia

Harrisék az elemzésüket még 2007-ben a világválság előtt készítették, és a feletteseik nem igazán voltak elégedett a következtetéseikkel, mondván, vannak hasonló korfájú országok, rengeteg tizenévessel, ahol viszonylag alacsony a bűnözés, nemhogy polgárháború lenne. Ilyen volt akkor Egyiptom, Szíria, Líbia, Jemen és Irán. (Tunéziában egyébként jobb volt a korfa.) Erre akkor azt választ adták, hogy a tinédzsereket talán az tartja vissza egy polgárháború kirobbantásától, hogy a 21. századi diktátoroknak a korábbiaknál jobb vadászgépeit, tankjaik és fegyvereik vannak. Aztán öt éven belül jött az arab tavasz, és a felsorolt országokban mint kitört a háború.

A forradalom még szóba jöhet

Harris szerint az amerikai helyzet most olyan, hogy:

  • A legtöbb ember csak teszi a dolgát, nem politizál, legfeljebb otthon.
  • Egy nagy kisebbség már Twitteren és Facebook-kommentekben is megszólal.
  • Sokkal kevesebben, de vannak, akik utcára is mennek tüntetni.
  • Egy kis részük néha ordítozós vitákba is beszáll.
  • Nagyon kevesen merészkednek odáig, hogy verekedjenek is azzal, akivel nem értenek egyet.
  • És minimális a száma azoknak, akik ölni is képesek lennének az igazukért.

Harris elmélete viszont csak a véres polgárháborúra vonatkozik, a forradalmak kialakulási esélyéről nem mond semmit: az elmúlt fél évszázadban egy rakás vértelen forradalom zajlott le olyan országokban, ahol kevés a tizenéves. Az adatok inkább csak azt mutatják meg, hogy ahol túl sok a tinédzser, ott nagyobb is lesz a vérontás a társadalom különböző csoportjai között.

Ahhoz, hogy a 19. századi amerikai polgárháborúhoz arányaiban hasonló méretű legyen az öldöklés, a mai népességgel számolva naponta több mint 4000 politikailag motivált gyilkosság kellene, hogy történjen, ahhoz pedig, hogy a kongói polgárháborút megközelítse, napi 25 ezer gyilkosság kellene. Ilyesmire szinte semmi esély sincs.

Magyarországon is legfeljebb az interneten lesz polgárháború

Magyarországon – mint a világon mindenhol – a tüntetéseken gyakran összeszólalkoznak kormánypártiak és ellenzékiek. Pár hónapja, a CEU-ellenes és a civil szervezetek ellen hozott törvények elleni demonstrációk idején a kormánypropagandában több cikk is megjelent arról, hogy „itt nem lesz Majdan”, Orbán meg azt mondta, a tüntetők láttán sokaknak viszket tenyere

2006. október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 50. évfordulóján a rendőrök nekimentek a békés ünneplőknek. Aznap az akkor 65 éves Horváth György seregélyesi műszerész elkötött egy tankot, és elindult vele az Erzsébet téren, egyenesen a rendőrsorfalig.Fotó: Kisbenedek Attila/AFP

De ezzel együtt is a maximum, ameddig eljutottunk, az a civiltörvénnyel szembeni polgári engedetlenség, amire a kormány válaszul azt is tagadja, hogy ilyesmi létezne. Bármi is legyen a benyomásunk, a magyar társadalomban messze nincsenek akkora indulatok, mint ott, ahol a polgárháború szélén állnak.

Nem is nagyon várható, hogy rosszabb lenne a helyzet: alacsony a csecsemőhalandóság, (Európában alacsony, de egyébként) magas a születéskor várható élettartam, és a világ középmezőnyében van a nők oktatási helyzete. Ezek után nem meglepő, hogy a Népességtudományi Kutatóintézet 2015-ben készült népesség-előreszámítása alapján idén ilyen Magyarország korfája, azaz még az amerikainál is kisebb a fiatalok aránya:

Fotó: KSH