Az életüket kockáztatják, csak hogy mi öklendezve szórakozhassunk

sport
2017 július 05., 19:30
A Stillwell és a Surf sarka, a New York-i metró Conney Island-i végállomása a versenyevés leglegendásabb helyszíne.
photo_camera A Stillwell és a Surf sarka, a New York-i metró Coney Island-i végállomása a versenyevés leglegendásabb helyszíne. Fotó: Google Street View

A Stillwell és a Surf sugárutak kereszeződése nem tartozik a világ leglátványosabb helyei közé. Istenigazából még csak különösen vonzónak se nevezném, nagyjából úgy néz ki, mint egy útkereszteződés a nyugati világ bármelyik rozsdaövezetében. A sarkon ácsorogva még az se feltétlenül tűnik fel, hogy két saroknyira már ott az óceán. Egy egyre népszerűbb, sportnak csak bizonyos megkötésekkel tekinthető sportág, a professzionális versenyevés rajongói körében viszont nincs híresebb és rajongottabb hely a világon. Itt áll Nathan Híres Coney Island-i Hot Dogozója, ahol a nem feltétlenül tényszerű legenda szerint már 1916, de 1972 óta biztosan minden évben megrendezik a nagy hotdogevő-versenyt, amit jóideje az Egyesült Államok nemzeti ünnepén, július 4-én tartanak.

Én valamikor a 2000-es évek közepén lettem szerelmese ennek a leginkább extrémsportként, vagy inkább cirkuszi látványosságként felfogható, a versenyzőktől mégis nagy és koncentrált felkészülést követelő sportágnak, amikor még Magyarországon is elérhető volt az esemény kizárólagos közvetítési jogait megszerző ESPN adása. Így ismerhettem meg a versenyevés élő legendáját, Kobajasi Takerut, a Herceget.

link Forrás

A Herceg a maga 173 centijét és 58 kilós versenysúlyát meghazudtoló mennyiségű ételt képes magába lapátolni megrázóan rövid idő alatt. 9,7 kiló vanko szoba? 12 perc! 62 szelet pizza? 12 perc! Száz (100!!!) darab csia szeu-pao, amiből normálisan egy darab egy adag? 12 perc! 159 taco? Tíz perc! 337 Buffalo csirkeszárny? Harminc perc. Kilenc kiló onigiri? 30 perc. Nyolc kiló marhaagyvelő? 15 perc.

Ezekhez képest már-már semmiség, hogy 2006-ban, utolsó Coney Island-i győzelmekor 12 perc alatt 53 és 3/4-ed hotdogot volt képes megenni kiflistül - virsliből tíz perc alatt 110 a rekordja.

link Forrás

2007 óta új királya van a versenyevésnek. A Kobajasi mellett valódi óriásnak tűnő, 185 centis, száz kilós amerikai, Joey Chestnut abban az évben már a selejtezőben megdöntötte a hotdogevés világrekordját, majd a döntőben még meg is javította. A Herceg hiába tolt magába 12 perc alatt 63 hotdogot, Chestnut 66-ot tolt le a torkán. A következő évben, amikor tíz percre csökkent a versenyidő, már csak hosszabbításban dőlt el a verseny Chestnut javára, hét másodperccel gyorsabban tolt le a torkán öt extra hotdogot. A két legenda utoljára 2009-ben mérkőzött meg egymással, és megint Chestnut nyert döbbenetes rekorddal: tíz perc alatt 68 hotdoggal. A sport dinamikus fejlődésére jellemző, hogy Kobajasi 2001-es felbukkanása előtt a rekordot egy másik japán, Araj Kazutojo, "A Nyúl" 25 hotdoggal tartotta. Kobajasi egy évvel később 50 hotdoggal állított fel új világrekordot, 24 hotdogot ráverve a második helyezettre.

link Forrás

Sajnos 2010-ben Kobajasi összeveszett a professzionális versenyevés világát monopolizálni akaró szervezettel, a Major League Eatinggel, amit amúgy Nathan Híres Coney Island-i Hotdogozójának tulajdonosai, George és Richard Shea alapítottak, és ami exkluzív szerződés aláírására akarta kötelezni a versenyzőket. Azóta Kobajasi a legendás július 4-i hotdogevő versennyel egy időben, de magában tömi magába a hotdogokat, és saját állítása szerint olykor le is győzi a párhuzamos versenyt uraló Chestnutot.

Miki Sudo a tavaly július 4-i hotdogevőversenyen, útban zsinórban harmadik győzelme felé.
photo_camera Miki Sudo a tavaly július 4-i hotdogevőversenyen, útban zsinórban harmadik győzelme felé. Fotó: Eric Thayer/AFP

Bármilyen lenyűgöző, az őrület határát súroló Chestnut és Kobajasi teljesítménye, a professzionális versenyevés igazi hősei valójában a jellemzően távol-keleti felmenőkkel bíró nők, mint az 56,7 kilós japán-amerikai Miki Sudo, vagy a versenyevő karrierje előtt gépíróként még 61 kilós, magát folyamatos erőnléti edzésekkel 45 kilósra fogyasztó, Dél-Koreában Lee Sun-kyungként született Sonya "Fekete Özvegy" Thomas. Ők a versenyevés sajátos szabályrendszere szerint karrierjük java részében kénytelenek férfiakkal közösen versenyezni, bár 2011 óta legalább a július 4-i hotdogevő versenyen van külön női kategória. Ennek ellenére Thomas még a két legendával is versenyben tudott lenni, ezüst- és bronzérmeket is nyert a még közös versenyeken, csirkeszárnyevésben pedig öt évig nem talált legyőzőre, Chestnut végül 2012-ben tudta csak megdönteni Thomas 12 perc alatt elfogyasztott 183 csirkeszárnyas világrekordját. 2005-ben pedig egy hétvége alatt három versenyt is teljesített, és bár csirkeszárny- és gofrievésben vereséget szenvedett, az amerikai dél legendás gyorsétterme, a Krystal aprócska slidereiből viszont eggyel többet tudott enni még Chestnutnál is. Testsúlyarányosan egyértelműen a pehelysúlyú Thomas a rekorder.

Thomas amúgy a felkészüllési időszakban kifejezetten egészségesen táplálkozik, jellemzően zöldséget és friss gyümölcsöt eszik, és egyáltalán nem eszik gyorséttermi ételeket. A verseny előtti nap böjtöl.

Sonya Thomas (j) a maga 45 kilójával simán versenyre kell még a legendás, és amúgy 85 kilós Joey Chestnuttal (b) is.
photo_camera Sonya Thomas (j) a maga 45 kilójával simán versenyre kell még a legendás, és amúgy 100 kilós Joey Chestnuttal (b) is. Fotó: MARIO TAMA/AFP

A szigorú diéta indokolt. A versenyevés brutális sport, ami nagyon megterheli a szervezetet. Marc S. Levine, Geoffrey Spencer, Abass Alavi és David C. Metz 2007-es, az American Journal of Roentgenology című szakperiodikában megjelent tanulmányukban a versenyevő körökben csak "X Evőként" emlegetett Tim Janus testének működését vetették össze egy jóétvágyú átlagemberével. A két alanynak 12 perc alatt kellett annyi virslit ennie, amennyit csak bír, miközben a kutatók mindenféle képalkotó eszközökkel vizsgálták bélműködésüket.

Mint kiderült, Janus gyomra a 12 perc alatt rendkívüli mértékben kinyúlt és felpuffadt, viszont egyáltalán nem voltak összehúzódásai. A gyomor összehúzódása nagyon fontos része az emésztésnek, ez morzsolja apró darabokra a gyomorba került ételt. Az átlagember gyomra nem volt képes ennyire megnyúlni, viszont nem is álltak le a bélmozgásai.

Janis bélműködésének komoly veszélyei vannak. A kutatók szerint a versenyevők olyan mértékben képesek kinyújtani a gyomrukat, hogy egy jól sikerült verseny után már-már terhesnek tűnnek. De gyomruk tartósan is kinyulhat, ami miatt idővel részleges gyomoreltávolításra szorulhatnak, peches esetben pedig súlyos gyomorcsavarodásuk is lehet. A bélmozgások hiánya miatt a gyomruk idővel képtelen lesz üríteni. Perforálódhat a gyomruk. Tudatosan leállíthatják azt a természetes reflexet, hogy telítettségérzés esetén hányjanak. A verseny előtti böjtölés anyagcsere-stresszt, az pedig végső soron szív-, máj- és vesekárosodást okozhat.

És ez még csak a kezdet. Az igazi horror a fulladás, amit nem csupán az okozhat, hogy a nagy zabálásban félrenyelnek. Hanem az is, hogy a gyorsan és hatalmas mennyiségben elfogyasztott étel miatt megnövekedhet a vér szénmonoxid-szintje, vagyis a vér nem lesz képes elég oxigént szállítani, ami fulladást ésvagy hipoxiát, utóbbi pedig akár tartós agykárosodást is okozhat. A versenyzők emellett még abba is belehalhatnak, hogy az étel lenyelését gyorsítandó elképesztő mennyiségű vizet is fogyasztanak, ami a nátriumszint gyors esését, "vízmérgezést" okozhat a szervezetben.

Ezek fényében a versenyevők afféle modern gladiátorok, akik ténylegesen saját testi épségüket, életüket veszélyeztetik a mi szórakoztatásunkra.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.