Kiss-Kozslik Eszter

A következő cikkem a kastélysorsok cikksorozat lezáró fejezete. Ebben a harmadik részben a kastélyok ma is aktuális hasznosításának múltját és lehetőségeit mutatom be néhány példával illusztrálva. Az első részt itt, a másodikat pedig itt éri el az olvasó.

A kastélyprogramok keretében az állam arra hívta fel a figyelmet, hogy a kastélyok épített örökségünk részei, amit megőrizve kell tovább adni az utókornak. Az előző fejezetben bemutattam, hogy az állam kezébe kerülve milyen szervezetek, bizottságok voltak azok, amik a műemlék felügyelőség mellett a kastélyok hasznosításával foglalkoztak. Az igen nagyszámú épületállomány nem heverhetett gazdátlanul, hiszen pont az államhoz kerülve lehetett olyan intézményeknek, hivataloknak, iskoláknak teret biztosítani, amik addig helyszűke miatt nem tudtak megfelelően működni. E mellett a politikai ideológiáról se feledkezzünk meg, hiszen az osztályharc egyik legszembetűnőbb megjelenése volt a kastély és kúria. A kastélyok lehangoló állapotáról nem csak a szovjet-rendszer vége felé szembesültek a műemlék szakemberei, hanem már korábban is a közvélemény szerint elhanyagolt épületek voltak ezek. Ferenczy Károly beszámolóját is így indítja 1960-ban. „Közismert tény, hogy a magyarországi műemlék-állomány kastélyépületei, kúriái leromlott állapotúak.”[1] Maga a tanulmány pont azt célozza bemutatni, hogy ez nem egészen helytálló, hiszen, mint írja, több dolog is előremutató volt. Ellentmond ennek az, hogy a kastélyok állapotának felmérése szintén 1960-ban kezdődött meg a háború óta. Ez azt jelzi, hogy a központi rendszer érzékelte, hogy az épületeket szükségszerű renoválni ahhoz, hogy fennmaradjanak és használhatóak maradhassanak, csak költségvetésbeli és adott esetben politikai akadályai voltak ezeknek a munkálatoknak. Az 1960-as évek eleji felmérésnek az eredménye lett többek között, hogy az igen rossz állapotú nagycenki Széchenyi-kastély, a kékedi Melczer-kastély és a ráckevei Savoyai-kastély megmenekült. A gyors felújításnak köszönhetően Nagycenken 1973-ban megnyílhatott a Széchenyi István emlékmúzeum. A háború utáni állapot olyannyira veszélyessé vált, hogy 1956-os képeken láthatóan a főépületnek a födém szerkezete teljesen beomlott.[2] Az itt látható képen (1. kép) az látszik, hogy az épület ablakai és nyílászárói teljesen hiányoztak már 1951-ben.

Az épületek használatának kérdése az 1970-es években ismét előtérbe került. 1978-79 között nagyszabású tanulmányt írtak az Országos Műemlék Felügyelőségen az építésügyi ágazat Állami Gazdaságok Központja számára. 1978-ban született egy párthatározat, miszerint a helyreállítás is költséghatékonyabb, ha az épület új funkciót kap.[3] Ennek volt köszönhető, hogy pl. egy budapesti házaspár a vasszécsényi Ó-Ebergényi kastélyt felújította és így azt 1986-ban a közönség visszakapta. A magánszemélyek mellett vállalatok is aktív szerepet játszottak a helyreállítások során. Az egyik gyakran felmerülő név a Pegazus Tours nevű cég, ami Nógrád megyében újította fel például a Kelecsény pusztai Buttler kastélyt vendégháznak[4], raktárnak és alkotóháznak hasznosítva. A sziráki Teleki-Degenfeld kastélyt 1978-ban az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt újította fel a vállalat számára, üdülőnek[5].

A kastélyok hasznosításának és felújításának második nagy lendülete az 1980-as évek elején indult meg, amikor többek által „Vas megyei kastélyprogram”-nak nevezett felhívás lendületet kapott. Ez a program egy országos kiterjedésű akció volt, amit a VÁTI kezelt. 1981-ben a kormány Gazdasági Bizottsága egy rendeletben lehetővé tette, hogy a pusztuló félben lévő kastélyokat és kúriákat ki lehessen adni intézményeknek, vagy magánszemélyeknek, amennyiben vállalják az épület helyreállítását. A Gazdasági Bizottság határozatát a Veszélyeztetett műem léki kastélyok és más középületek megóvása, hasznosítása című előterjesztés alapozta meg. Az akkor 412 műemlék kastély hasznosítása a következő képpen oszlott meg. A felmérés hangsúlyozza, hogy zömében funkciójukat vesztett, egyházi épületek vannak a rosszul hasznosított kategóriában.

Az 1981. szeptember 16-án kelt 10092/1981. sz. határozat[6] a következőket tartalmazta: Az üres, pusztulás határán álló kastélyok és más műemléki középületek állagvédelmi munkáihoz az állami költségvetésből az OMF részére 1982-ben 40 millió forint, a VI. ötéves terv további éveiben évi 40-50 millió forint fenntartási keretet biztosítanak. Az üres és rosszul hasznosított kastélyok és más műemléki középületek végleges helyreállításához, célszerű rendeltetésének a kialakításához 1982-ben 50 millió forintot, a VI. ötéves terv éveiben évi mintegy 50-60 millió forint beruházási állami támogatást kell biztosítani, s azokból pályázati rendszerben kell visszatérítendő támogatást nyújtani.[7] A vállalkozó befektetőket törvényi engedmények is segítették. A műemlékvédelem alatt álló építményekhez tartozó földterületek teljes egészében mentesültek a telekhasználati díjának fizetési kötelezettsége alól a 37/1982. (VII.2.) PM-ÉVM-ÁH. sz. rendelete alapján. Az igénylő a telek igénybevételi díj kötelezettsége alól mentesül, ha a veszélyeztetett műemléki kastély vagy más középület megóvása, hasznosítása érdekében szükséges építési munkák elvégzését vállalja. Az ide vonatkozó határozat a 37/1982.P.M. Az építési adó alól mentesek a veszélyeztetett kastélyok és más középületek hasznosításával kapcsolatos beruházások 38/1982. P.M. ide vonatkozó része, valamint a beruházási illetéket nem kell megfizetni a veszélyeztetett műemléki kastélyok és más középületek hasznosításával kapcsolatos beruházások esetén, mivel ezek mentesek az építési adó fizetésének kötelezettsége alól a 14/1983. (VI. I.) P.M. számú rendelet alapján.[8] A műemléki albizottságok XII. értekezletén igen nagy lelkesedéssel fogadta a szakma a programot, ami útjára indította az ország nagyobb kastélyszállóit. 1983-ban Heckenast János az új funkciókkal kapcsolatban a következőt írta: „az új rendeltetés akkor a legszerencsésebb, ha a kastély nyitott marad a külvilág számára, nem kell működtetése érdekében változtatni annak belső rendszerén.”[9]

Az 1980-ban elindított kastélyprogram egyik igen fontos elemei közé tartoznak a felmérések is. A BME negyedéves hallgatói 1980-1982 között 91 kastélyfelmérést végeztek, amihez 21 hasznosítási javaslatot dolgoztak ki. A VÁTI egy részletes, minden kastély és kúria állapotára vonatkozó felmérést végzett, helyszíni szemlével egybekötve. A felmérés összefoglalta az akkori funkciókat, tulajdonosi viszonyokat, és az épület állapotát, nem elhanyagolva a kert állapotát sem. Fontos részei voltak a felmérési kartonoknak a jövőbeli hasznosítási javaslatok, amiket szintén mellékeltek az egyes épületekhez. A meglévő funkciók között az iroda volt a legtöbb, ezt követte a lakás, és harmadik helyen a lakatlan szerepelt a legtöbbször. Az épületek a legkülönfélébb, de korántsem meglepő módon közintézmények, hivatalok helyszínei voltak, mint például általános iskola, diákotthon, óvoda, nevelőotthon, napközi, kollégium, posta, művelődési központ. Az üdülés, nyaralás igényeit a kastélyok és kúriák a következő megnevezésekkel látták el úgy, mint vendégház, szálloda, gyermeküdülő, panzió és alkotóház. Mányoki Zsolt vizsgálatában az összes megyében felhasznált funkcionális kifejezést 18 fogalomba csoportosította, ezzel összegezve a kastélyok használatát, beleértve az üreset is.[10]

1982-ben Vas megyében néhány kastély megújulását az új lehetőség kihasználásával tették lehetővé. A büki Szapáry-kastélyt már 1972-ben kastélyszállóvá alakították, de az üzemeltetést a Hungarohotels kapta meg. Ebben az esetben az üzemeltető az 1973-as hasznosítási tervek bővítését vitte tovább.[11] A kastélyszálló berendezéséhez a korabeli bútorokból is több megmaradt darab került a helyére, hiszen az államosítás előtt gróf Szapáry Paula a cselédeknél, ismerősöknél helyezte el azokat, így a megnyitáskor fel tudta ajánlani.[12] Ennél nehezebb feladat volt az izsákfai Somogyi-kúria, ahol a felmérő a következőket írta: „ennyire vegyes rendeltetés árt az épületnek, az üzemeltetők különálló épületként kezelik saját részüket.”[13] Ez a fajta épületkezelés nem csak ebben az esetben fordult elő, hanem azt megállapíthatjuk, hogy ott, ahol több tulajdonos, vagy karbantartó tartozik egy épülethez, jellemző, hogy különálló részekként bánnak vele.

A felmérés arra is jó összegzés volt, hogy az esetlegesen megmaradt eredeti épületrészeket rögzítette, összegyűjtötte, esetleg a begyűjtésüket, vagy védelmüket is megsürgethette. Vas megyében, Iváncon az egykori Sigray-kastélyban, ami szociális betegotthonként funkcionált 1962-től, értékes belső berendezéseket rögzítettek a felmérés során. Az eredeti kandalló párkányokat, márványburkolatokat nyílászárókat és a megmaradt kristálycsillárt is megőrizte az épület. A jelentésben feltüntetik azt is, hogy az intézmény betegeinek nincs szükségük porcelán szecessziós kádra, csaptelepre, de mindenképpen különleges értéket képvisel az, hogy a könyvtárszoba eredeti berendezése és a gardrobe szoba is megmaradt.[14]

A dossziékon keresztül azt is jól nyomon lehet követni, hogy az egyes vállalatok például üdülés céljára milyen kastélyokat birtokoltak. Csécse – Bélahalompuszta Keglevich-kastélya az 1985-ös felméréskor az Állami Gazdaság tervezett üdülőjeként szerepelt[15], ami akkor éppen üresen állt. Erdőtarcsán a Szentmiklóssy-Kubinyi-kastélyt az M.T.A. szeretné alkotóházzá alakítani ekkor[16]. Az épület 1983-ban a község iskolájaként működött. Az állami tulajdonú ingatlanok között az államosítás ellenére is lehet találni magántulajdonban maradt kúriát. Ilyen például Szügyön a Beniczky-kúria, amit tulajdonosai Kotzo Sámuelné és testvérei szeretnének az államra átruházni, mert számukra teher és nem lakják. Az ingatlant tulajdonosai nemtörődömsége miatt a felmérés igen rossz állapotban találta.

A felmérést követően 1987-ben fogadta el a Gazdasági Bizottság a kastélyprogramot. Az Országos Műemlék Felügyelet élén álló Mendele Ferenc[17] irányításával kezdték meg a program megvalósítását, ami elsősorban az üresen álló ingatlanokra irányult. Fontos látni azt a mechanizmust, ami a háború utáni hasznosítások szükség megoldásai mellett ideológiai töltettel is bírtak, az az 1970-es évekre teljesen megváltozott. A helyi vezetőségek az egykori kastélyok épületeiben kialakított hivatalokat, intézményeket el kezdték új, modernebb épületekbe költöztetni, még inkább magára hagyva az épületek sorsát. A Fehérvárcsurgón működő gyermekotthont 1979-ben az épület állapota miatt költöztették ki, de Tamásiban az egykori Esterházy-kastélyt is kiürítette az erdészet, hagyva az épület állapotának további romlását. Ez a program első sorban 65 kastélyt érintett, de ezek mellett számos más épületre is kiterjedt hatása, összesen 226 épület részesült ekkor helyreállítási támogatásban. Az akkut állagmegóvási munkák azt biztosították, hogy a végleges megsemmisüléstől megóvtak több épületet, például Gálosfán, vagy Szügyön. Az 1982 után elindult kastélyprogram sikerét mutatta az is, hogy az első öt évben nem kellett törölni műemléket a jegyzékből. Ehhez az aktív munkához tartozik az Állami Tervbizottság által 1985-ben 5045/1985. sz. ÁTB határozat jóváhagyott kiemelt programja, amiben öt kastély és hét vár szerepelt, a gödöllői Grassalkovich-kastély, Óbudai Zichy-kastély, Fehérvárcsurgó, Lovasberény, Majk. Ezekre a kastélyokra külön 675 millió forintot különítettek el.

A rendszerváltást követően a kastélyok helyzete bizonyos értelemben változáshoz érkezett. 1989 után a tulajdonviszonyok rendezésére az állami vezetőség kidolgozta a kárpótlási rendszert. Maga a kidolgozás komoly vitákat szült a kormánykoalícióban, ami végül egy kompromisszumra törekvő megoldást jelentett. 1990 szeptemberében A megújhodás programban a következőt fogalmazták meg a kárpótlással kapcsolatban. „A kormány a korábbi tulajdonok természetbeni visszaadását általában nem támogatja. A termőföld esetében az alkotmányjogi vizsgálódások alapján lehet dönteni az eredeti (1947-es) tulajdoni állapotokat is figyelembe vevő tulajdon jogi rendezéséről. Cél a polgárok földmagántulajdonára épülő gazdálkodás, valamint a magángazdák szövetkezésére épülő agrárgazdaság megteremtése. A földreform során mindenekelőtt a mezőgazdasági tevékenységgel és földműveléssel foglalkozó falusi rétegeket kell földhöz juttatni. A kormány a tulajdonok (gyárak, üzemek, boltok, műhelyek) természetbeni visszaadása (reprivatizálása) helyett kártalanítást ajánl.” Az 1991. évi XXV. törvény az 1948. június 8-a utáni sérelmek orvoslására vonatkozott, amit követett az 1992. XXIV. törvény, ami az 1939. május 1-je és 1948. június 8-a közötti esetekre vonatkozott. A károk kártalanítására az úgynevezett kárpótlási jegyeket vezették be, amik értékpapírokként működtek. Értékét a törvény a következőképpen határozta meg: 0-200 000 forint között 100%, 200 001-300 000 forint között a 200 000 forint és az a fölötti rész 50%, 300 001-500 000 forint között a 250 000 forint és az a fölötti rész 30%, az 500 001 forint feletti értékeket pedig 310 000 forint és az 500 000 forint feletti érték 10% illette meg kárpótlási jegyben kifizetve a károsultat. Az ingatlanok visszaszerzésekor az, aki a saját ingatlanában lakott kedvezményesen visszavásárolhatta. A kastélyok tehát ebben a kárpótlási rendszerben nem kerülhettek vissza eredeti tulajdonosaikhoz. A külföldre költözött/üldözött egykori nemesség közül csak néhányan jelentkeztek kárpótlásért. Néhány esetben mégis történt visszavásárlás, de ez nem lehetett kizárólag a kárpótlásból, kellett hozzá magántőke is. Gróf Degenfeld Sándor, erdélyi nemesként, gróf Degenfeld Pál örököseként, jogosult volt magyarországi kárpótlási jegyekre. Így 100ha szőlőt vásárolt Tokaj-hegyalján, ahol gróf Degenfeld Imre (1810-1883) által alapított Tokaj-Hegyaljai Bormívelő Egyesület munkáját folytatta. 1996-ban kezdte meg a vállalkozás felépítését Tarcalon, 2001-ben vásárolta meg a Degefeld-palotát Tokaj főterén, amit az Európai Unió támogatásával újítottak fel és alakították át Tokaj Regionális Borászati Kereskedelmi Központtá. Tarcalon az egykori vincellér iskola épületét kastélyszállóként 2003-ban nyitották meg. A borászat kiépítésében és működtetésében nagy segítséget jelentett lánya, Degenfeld Mária, és veje Dr. Thomas Lindner, aki anyagilag is finanszírozta a kezdeti vállalkozás kibontakozását. Degenfeld Sándor vállalkozását egyfajta családi kötelességnek is tekinti, hiszen fiatalként otthon a birtokok igazgatását tanulta és ez a szerep volt számára is kijelölve, hosszú próbatétel után, németországi kerülővel végül ezt Magyarországon nyolcvan éves korára érte el, saját erejéből.[18]

Egy másik példa, Nádasdy Ferenc, aki 1989 után Magyarországra visszatérve a család örökségét igyekezett alapítványán keresztül ápolni. Az alapítvány működésén keresztül sikerült a család nádasdladányi kastélyát felújítani és kísérletet tenni arra, hogy a Nádasdy Akadémián keresztül szellemi központtá is tegyék a helyet, ezzel adva funkciót a 4500 m2 alapterületű épületnek. A kastély a magyar állam el nem idegeníthető tulajdonát képezi, ezért egy megállapodás szerint az alapítvány a kastélyt használatba kaphatta meg. Az épület gondnoksága a Műemlékek Nemzeti Gondnokságától a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ kezelésébe került. Hasonló példa az 1999-ben elindított fehérvárcsurgói Károlyi-kastély megújulása, amit szintén az egykori tulajdonos Károlyi György koordinál. Mivel ez a kastély is az állam tulajdonát képezi itt is egy alapítvány kezeli a fejlesztéseket, a Fehérvárcsurgói Károlyi Kastély Fejlesztő és Üzemeltető Zrt. A kastély felújítása 2011-re lett kész, jelenleg a kastélypark rekonstrukciója fejeződik be. A beruházás mértékét jól mutatja, hogy az épületre mintegy másfél milliárd forintot költöttek.

A beruházás sikerét még nem lehet megállapítani, hiszen a befektetés megtérülése még hasonlóan évtizedekbe is kerülhet, ha egyáltalán anyagilag sikerül fenntarthatóvá tenni, de mindenképpen példaértékű vállalkozás.

A kastélyok helyzete a műemléki keretek között az 1990-es években a kommunista rendszer hagyományát követte, azonban a nyolcvanas évek nagy lelkesedése a kastélyok hasznosítása terén alább hagyott, kifulladt. Sikeres kastély rehabilitációs programnak a gödöllői egykori Grassalkovich kastély vált, ami hosszú és lassú ütemben újulhatott meg. Az egykori királyi kastély megújulása már 1960-ban Ferenczy Károly tanulmányában is felmerült, aminek kézzel fogható elindulását jelzi, hogy 1969-ben Windischgrätz Ferenc egy négyszáz darabból álló trófeagyűjteményt ajánlott fel Gödöllő számára Erzsébet királyné emlékére.[19] Az 1984-ben készült kiemelt kastélyprogram hasznosítási tervezetében három lehetőséget tüntettek fel. Az 1. kormányzati fogadóközpont és reprezentatív szálláshely, 2. Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium tárgyalóközpontja, együttműködve az Agrártudományi Egyetem oktatási funkcióival, 3. a kastélyt, mint nemzetközi tanácskozó, konferencia központként rehabilitálták volna. Az 1980-as évek döntése a 2. és 3. ötlet megvalósítása mellett döntött, amit minimális muzeális és kulturális szerepvállalással egészítettek ki.[20] A beruházást három ütemre osztották, amit 1985-ben kezdtek meg. Az épület tulajdoni egyesítése 1994-re fejeződött be, ami a szociális otthon és a szovjet laktanya megszüntetését jelentette. A kastély kiemelt helyzetét érzékelteti, hogy 1990-ben kormányhatározatban rögzítették, hogy a kastélynak kulturális és idegenforgalmi funkciók betöltésére kell megújulnia.[21] A kormányhatározat ellenére 1991 után magára maradt a felújítás, azonban rövid megtorpanás után 1994-ben a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Társaság létrehozásával további lendületet és forrásokat kapott az ingatlan. A társaság jelentős részének tulajdonosa az állam, ami az anyagi forrásokat részben fedezte. A Királyi Kastély Múzeum önálló intézményként történő megalapítása további jogi kedvezményeket biztosított a számára, illetve ezzel teljes mértékben meghatározott muzeális és kulturális feladatok ellátását biztosították. A múzeum 1996-ban nyitotta meg kapuit a kastély fő szárnyaiban. Az épületegyüttes teljes felújítása 2012 nyarán zárult le a lovardaépület átadásával. A kastély, mint múzeum és kulturális központ Budapest közelsége miatt képes fennmaradni, hiszen ennek köszönhető, hogy folyamatosan, egész évben tud vendégeket fogadni.

Az 1996-ban megrendezett tusnádfürdői műemlék konferencián Fejérdy Tamás[22] egy új kastélyprogram előkészítését említette meg, amihez a megfelelő előkészítési munkák között a tulajdonosi és felhasználói feltételek megteremtését sürgette. Az ezredfordulón nem hagyták jóvá még a kastélyprogramot, de egy-egy kastélymegóvási felhívás és kísérlet történt. Napjainkban a Forster Gyula Nemzeti és Vagyongazdálkodási Központ egyik feladata a 2014. november 20-án elfogadott 1663/2014. kormányhatározat, ami a Forster Központ kezelésében lévő kastélyok és a Nemzeti Vagyongazdálkodási Zrt.-től tizenkilenc kastélyt áthelyezve az épületek kiemelt műemléki és kert rekonstrukciós feladatai mellett egy régió rehabilitációt is meg akar valósítani. Az igen nagy költséggel járó beruházásokhoz megvalósításához az Európai Unió támogatását szeretné a kormány felhasználni. A kastélyok felújítása, nem múzeumi épületek gyarapítása, a program célja, hogy szemléletmód váltás is történjen és a méltó kastélyhasználat között a fenntartás is teret nyerjen, ezzel remélve, hogy munkahelyeket tud biztosítani a környéknek. Sághi Attila, volt elnöke a Forster Központnak a következőképpen fogalmazott: „Ilyen előítéleteink már nincsenek. A méltó használat azt jelenti, hogy az épületet valaki jól karban tartja, befizeti a közüzemi számlákat, az épület látogatható, az épület értékei, részletei megőrzésre, felújításra kerülnek, a kastély együttes és parkja karbantartása megoldott. Ez a jó karbantartás, ez a méltó használat”[23] Bugár-Mészáros Károly mondta, hogy a kastélyok összművészeti csúcsteljesítmények, amiket közkincsekként kellene kezelni, ebben benne van az az igény, hogy az épületek legyenek látogathatóak, miközben igényes szolgáltató helyekként is működnének. A kastélyok folyamatos szinten tartását a bérlők ösztönzése is motiválhatná, de jó lenne szem előtt tartani, hogy a kastélyok alapvetően nem szállodák, ezért a közkincseknek számító értékes kastélyokat nem célszerű befektetési alapon szállodává alakítani. Egy ilyen jellegű beruházás hatalmas költségei beláthatatlan időn belül térül meg, több mint 17 év is lehet, ami számára piaci alapon nem éri meg.[24] Továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy a minőségi és az épületnek megfelelő berendezés nélkülözhetetlen a vendég számára, hogy az épület értékét is más szemmel fogadhassa be.

A kastély program legújabb iránya a tulajdonosi viszonyra és bérlőkre is vonatkozik. 2015. november 24-én L. Simon László, miniszterelnökségi államtitkár, a fehérvárcsurgói kastélypark rehabilitás első ütemének záró ünnepségén nyilatkozta, hogy a kastélyok helyzete azzal javítható, hogyha a vagyonkezelést magánemberek, cégek, alapítványok számára ingyen átadja az állam.[25] A felvetés hasonló az 1980-ban kihirdetett kastélyprogramhoz, csak a nemzeti vagyonról szóló törvény akkor nem csorbult.

A műemlékvédelmi szakembereknek további kihívást jelent az, hogy a műemlékek méltó külső és belső kialakítás során újuljanak meg. A nagy vagyonnal rendelkező új tulajdonosok és beruházók nincsenek mindig tisztában azzal, hogy mi a szakszerű és a számukra is tetsző megjelenés. Egyik példa Nagyvázsonyban a Zichy-kastély, ami egy klasszicista egyszerűségű épület volt, amíg az új tulajdonos oda nem illő kiegészítésekkel megjelenését elcsúfította. Megemlíthetjük gróf Szapáry Pál sarokpolányi kastélyát is, ami 2005 és 2012 között történt felújítás során a leegyszerűsített homlokzatot az eredeti eklektikus hangulatúra igyekeztek visszaalakítani. Ez azonban, feltehetően a szakemberek hiánya miatt, valamit a tulajdonos ízlését mutatva egy teljesen új és építészetileg értelmezhetetlen homlokzatot és belsőt eredményezett.[26]

Borítóképen: A nagycenki Széchenyi-kastély 1956-ban, romos állapotban. MAGYAR RENDŐR / FORTEPAN, 67290

Jegyzetek

[1] Ferenczy Károly: Kastélyok felújítása és felhasználása, In: Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai I., Budapest, 1960., 55. o.

[2] Petravich András: Veszélyeztetett kastélyok és középületek helyreállítása. In: Magyar Műemlékvédelem 1980-1990. 233. o.

[3] Országos Műemléki Felügyelőség. Műemléki albizottságok XII. Országos Értekezlete. Nyíregyháza, 1983. július 28-30. 16. o.

[4] Forster Központ, Tervtár, Nógrád megye felmérése, 1985. Ltsz.:28438

[5] Forster Központ, Tervtár, Nógrád megye felmérése, 1985. Ltsz.:28455

[6] Magyar Építőipar, 449. o.

[7] Országos Műemléki Felügyelőség. Műemléki albizottságok XII. Országos Értekezlete, Nyíregyháza, 1983. július 28-30.

[8] U. o. 17. o.

[9] Heckenast János: Újjászülető vasi kastélyok. In: Vasi Szemle, 1983.

[10] Mányoki Zsolt: Műemlék kastélyok Magyarországon. In: Tavaszi Szél, Kaposvár, 2006, 171. o.

[11] Forster Központ, Tervtár, Kastélyok és kúriák vizsgálata, Vas megye, Ltsz.: 28563

[12] Virág Zsolt: Magyar kastély lexikon, Vas megye, 30. o.

[13] Forster Központ, Tervtár, kastélyok és kúriák vizsgálata, Vas megye, Ltsz.: 28564

[14] Forster Központ, Tervtár, Vas megye felmérése, 1982. Ltsz.: 28572

[15] Forster Központ, Tervtár, Nógrád megye felmérése, 1985, Ltsz.: 28416

[16] Forster Központ, Tervtár, Nógrád megye felmérése, 1985, Ltsz.: 28423

[17] Mendele Ferenc (1934-1994), építész, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelet igazgatója volt 1980-1989 között, valamint 1992-től haláláig az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Építészeti Múzeumának volt a vezetője.

[18] gróf Degenfeld-Schonburg Sándor visszaemlékezései, Kolozsvár, 2006.] Álló és mozgóképek. Vázlat az erdélyi főnemességről. (Szerk. Kovács Kiss Gyöngy) Komp-Press Kiadó, Kolzsvár

[19] Varga Kálmán: A gödöllői kastély évszázadai, Műemlékek Állami Gondnoksága, Budapest, 2003. 243. o.

[20] U. o. 244. o.

[21] A Minisztertanács 2009/1990. (HT 5.) számú határozata

[22] Fejérdy Tamás (1947-): építészmérnök, okleveles műemlékvédelmi szakmérnök. BME egyetemi docense, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökhelyettese volt, ICOMOS szervezetében 1983 óta dolgozik, az UNESCO munkájában az 1990-es évek óta vesz részt.

[23] Nemzeti kastélyprogram – Harmincöt kastély került a felújításra váró épületek listájára, Interjú Sághi Attilával, In: Múzeum Kávéház, 2014. 12. 16. http://www.mkavehaz.hu/nemzeti-kastelyprogram-harmincot-kastely-kerult-a-felujitasra-varo-epuletek-listajara/ Letöltés dátuma: 2015.11.26.

[24] Bugár-Mészáros Károly: A kastély-közkincsprogram - mellett a szálloda csak szolgál-tat. In: Örökség, 2010. január, XIV. évf. 1. sz.,, 14. o.

[25] http://mno.hu/politika/kastelyokat-juttatna-maganemberekhez-l-simon-1315678 Letöltés dátuma: 2015. 11. 25.

[26] http://oroksegfigyelo.blog.hu/2015/11/27/cave_canem, Letöltés dátuma: 2015. 11. 27.