Olvasónk, Sára megpróbált két jegyet venni a budapesti vízilabda világbajnokság döntőjére. Nem is az utolsó pillantban, hanem már rögtön az induló jegyeladások másnapján. Azzal nem számolt, hogy mekkora gondot okoz, hogy a két igényelt jegy közül az egyik kerekesszékesnek szóló volt. 

Íme Sára története:

„Megosztanám tapasztalásainkat szélesebb plénum előtt a vizes vb-re való kerekesszékes jegyeladás viszontagságairól. Egészen elképesztő a process ugyanis.

Két darabot akartunk vásárolni, - egy mozgássérültet és egy normált -, a jegyeladás megnyitásának másnapján. A honlapon tájékozódva kiderült, hogy ezt egy telefonszámon keresztül tudjuk megtenni, amit felhívtunk, ahol is közölték, hogy fogalmuk sincs mi a process. Nem tudtak továbbá arra sem válaszolni, hogy ülhetünk-e egymás mellett, vagy hogyan alakul a floor plan. Hangsúlyoznám, ez a telefonszám volt megadva a honlapon, mint illetékes munkatársak lelőhelye. Végül arra jutottunk, hogy írjunk egy emailt, melyet nyomban el is küldtünk az igényeinkkel jegyek tekintetében.

A válaszra sajnos három hetet (!) kellett várni, ami telefonhívással érkezett, ahol is tájékoztattak, hogy ami jegyet akartunk foglalni (a vízilabda arany meccsre), arra már minden jegy elkelt. Ekkor rákérdeztünk, hogy talán fakadhat-e ez abból a tényből, hogy 3 hétbe telt válaszolniuk, mire közölték, hogy mostanra jutottak oda, hogy a mi emailünket feldolgozzák. Múlt pénteken lefoglaltuk tehát a még elérhető jegyeket a bronz meccsre, amit kizárólag a Syma csarnok jegypénztárában, három munkanapon belül tudtunk megtenni, amiért most kedden reggel mentünk el nyitásra. Nem gondolom, hogy hangsúlyoznom kell, de megteszem, mert rendkívüli módon bosszant, hogy a harmadik évezred egy európai fővárosában még személyesen kell átvenni a kerekesszékes jegyeket, arról nem beszélve, hogy nem lehet online rendszeren keresztül foglalni, egy világszintű eseményre. 

Pont a kerekesszékeseknek, akik ugye köztudottan a legmobilabbak és legegyszerűbb közlekedniük Budapesten. Kérdezem a pénztárban lévő munkatársat, hogyan működik a mozgássérült jegyeladás, ha Ausztráliából érkeznek nézők, tekintve, hogy egy világbajnokságról beszélünk, ahol például az ausztrál sportolók is részt vesznek, és nekik is a foglalástól számított 3 napon belül át kell venni a jegyet személyesen. A válaszra nem számítottam, idézném a párbeszédet, ami lezajlott a jegyiroda munkatársa, és köztem:

- Végülis bárki átveheti a jegyet, ha emailen keresztül megrendeli.

Ez azt jelenti, hogy az Ausztráliában élő személy keres itthon egy random embert, akit megkér, hogy másszon el a Syma csarnokba és készpénzzel fizesse ki, majd vegye át a jegyeit?

- Igen, ugyanis bárki átveheti a jegyet.

(No comment, itt ezt a témát feladtam.) És miért van megkülönböztetve az internetes jegyvásárlás kerekesszékesek tekintetében a többi jegy értékesítésétől?

- Azért, hogy ne tudják megvenni a jegyet mások, csak az illetékesek.

És mivel küszöböltük ki ezt a problémát most, hogy én, mint járóképes ember, eljöttem átvenni a jegyeket, és egy darab mozgássérült igazolványt nem kértek tőlem, tehát pont ugyanennyi erővel interneten is lefoglalhattam volna az egészet.

- Igen, végülis igen, de a bejáratnál ellenőrzik, hogy jogosultan használják-e a jegyet.

Tehát akkor teljesen értelmetlen külön procedúrát létrehozni és hátrányosan megkülönböztetni a mozgássérülteket, ahelyett, hogy feltüntetnék a beléptetéskor történő ellenőrzést a honlapon, valamint kérnének egy bescanelt mozgássérült igazolványt az online (!) vásárláshoz.

Természetesen nem lepett meg a dolog, hogy a jegyünk nem volt kész, és a jegypénztárban nem tudták kiállítani, hanem „a kolléganők odafönt majd mindjárt megcsinálják, csak 10 percet tessék már várni”. Miután megcsinálták, a jegypénztárban egyedüliként ülő hölgy felment lehozni a jegyet, mert a lenti nyomtatón nem tudja kinyomtatni, ugyanis ezeket a jegyeket „külön kezelik”. 

Az egy dolog, hogy a jegyiroda ilyen módon operál, de, hogy a FINA rendezvényszervezői között sem akadt egy ember, aki ezt hallva javaslatokkal éljen, ne adj’ isten másik irodát bízzon meg a jegyek értékesítésével, az végképp elkeserítő.” 

A cikk megjelenése után a szervezők megkeresték a lapunkat. Azt írják, hogy álhíreket terjesztünk, de hogy mi az álhír, azt kérdésünkre - hogy még tökéletesebben illeszkedjenek a kormányzati kommunikációhoz - nem árulták el. Majd arról írnak, hogy a kerekesszékesek bejutása minden helyszínre megoldott (a levél nem erről szól) és külön hely van a lelátón a kerekesszékeseknek (erről sem írt az olvasónk, hiszen egyelőre jegyet akart venni). A jegyvásárlás elképesztő körülményességéről, amiról viszont valóban szól az olvasónk levele, azt írják a szervezők, hogy „kerekesszékes jegyek értékesítési folyamatát eleinte a nemzetközi gyakorlathoz igazította az értékesítő, de a Budapest2017 Nkft. kérésére egyszerűsítették a folyamatot”. Vagyis valami gond azért mégis lehetett. Arról, hogy a kerekesszékesnek szóló jegy vásárlása miként működik online, azt írták a szervezők, hogy az igényléseket emailben kell leadni. Na, erről például írt az olvasónk, ennek volt három hét az átfutása, de addigra elfogytak a jegyek a döntőre.