Izrael kiakadt, amiért az UNESCO palesztin világörökségi helyszínné nyilvánította Hebront
2017 július 07., 13:57
Íme, a szörnyű szervezet, ami ellen évek óta hadakozik a Netanjahu-kormány: az UNESCO
A legtöbb ember a világon nem is tudja, hogy mi az az UNESCO, aki meg tudja, azok nagyobb részben a Föld egyik legsúlytalanabb nemzetközi szervezetének tartják az Egyesült Nemzetek Oktatási Tudományos és Kulturális Szervezetét. Van azonban egy ország, ami évek óta vérre menő csatákat folytat a párizsi székhelyű intézménnyel, és nem telik el úgy hét, hogy a kormányhoz húzó média ne írjon negatív cikkeket az UNESCO-ról.
Ez az ország Izrael.
Izrael még 1949-ben lett az UNESCO tagja, alig egy évvel a függetlenség kikiáltása után, és 1974-ig minden rendben is ment. Itt mutatkozott meg először, hogy az UNESCO és Izrael messze nem ugyanúgy képzeli el a térség fontos műemlékeinek gondozását.
Izrael ugyanis 1967-ben elfoglalta az addig főleg jordániai ellenőrzés alatt álló Jeruzsálemet, és 1974-ben régészeti ásatásokba kezdett város központjában álló a Templom-hegyen. A Templom-hegy és Jeruzsálem óvárosa a zsidók, az iszlám és a keresztény vallás számára is szent hely, ezért az egész világ figyeli, ha itt történik valami.
Mikor a város jordániai uralom alatt állt, az izraeli zsidóknak gyakorlatilag lehetetlen feladat volt meglátogatni a vallás legszentebb helyének számító Siratófalat, sőt még egy arab nyelvű utcanévtábla is került rá. A város elfoglalása után az izraeliek egyik első cselekedete volt, hogy az arab írást leszedték.
Az iszlám országok attól tartottak, hogy a jeruzsálemi ásatásokkal Izrael a város zsidó jellegét akarja hangsúlyozni az iszlám jegyekkel szemben, ezért hivatalosan tiltakoztak az UNESCO-nál. 1974-re ráadásul a gyarmatbirodalmak felbomlása és az olajár emelkedése addig nem tapasztalt jelentőséget adott az iszlám országoknak, akik eddigre, már csak a létszámukból adódóan is, könnyen el tudtak fogadtatni Izraelt elítélő határozatokat egy rakás nemzetközi szervezetben.
Izrael mögött persze ekkor is ott állt az Egyesült Államok és a nyugati világ nagyobb részének támogatása, ami miatt érdemben nem tudtak ártani az ellenségei a zsidó államnak, de mivel Izrael ebben az időben szinte folyamatosan háborúzott arab szomszédaival, az iszlám országok nagy része félre tudta tenni a belső feszültségeket, ha Izrael ellen kellett szavazni valahol. Így tehát a háborúkban folyamatosan megalázott, sértett arab országok az ENSZ-ben és az UNESCO-ban próbáltak visszavágni.
1974-ben a tiltakozásuk hatására az UNESCO lényegében fel is függesztette Izrael tagságát, mert a szervezet elfogadta az ásatások arab magyarázatát, azaz hogy
„Izrael megpróbálja megváltoztatni Jeruzsálem történelmét”.
Ez a konfliktus csak öt évvel később, 1979-ben oldódott meg, amikor az UNESCO visszavette Izraelt, miután az Egyesült Államok azzal fenyegetőzött, hogy nem finanszírozza tovább a szervezetet. A visszavételtől függetlenül az UNESCO azóta is a legtöbb esetben megszállásként írja le az izraeli fennhatóságot Jeruzsálem fölött.
Az alaphelyzet tehát nem változott: az arab országok továbbra is szinte bármilyen, Izraelt elítélő határozatot át tudtak nyomni az UNESCO-közgyűlésen, hiszen míg a legtöbb iszlám ország velük szavazott, csak kevesen tartottak Izraellel. A többség pedig - vigyázva a mindkét fél felé meglévő kereskedelmi kapcsolataira - tartózkodott a szavazásokon.
Szakértők szerint részben az arab-izraeli ellenségeskedés vezetett oda, hogy a brit és az amerikai kormány a 80-as években fokozatosan kivonult az UNESCO munkájából. A britek soha nem mondták ki hivatalosan, hogy ezzel van gondjuk, de többször emlegették, hogy az UNESCO átpolitizált szervezetté vált, és több állam saját külpolitikai céljainak érvényesítésére meg parttalan ellenségeskedésre használja az intézményt.
Az UNESCO és Izrael közötti ellenségeskedés legújabb szakasza nem sokkal a jobboldali populista Benjamin Netanjahu miniszterelnök második kormányalakítása után kezdődött, 2010-ben, amikor Netanjahu kezdeményezésére a Ráhel Betlehemben lévő sírja, és a pátriárkák sírja Hebronban bekerült az izraeli nemzeti örökségprogramba, ami műemlékek felújítását finanszírozza.
Az arab országok attól tartottak, hogy ez - mivel mindkét műemlék megszállt területen van - az izraeli telepespolitika céljait szolgálná, és hogy a helyszínek zsidó jellegét hangsúlyozná a felújítás. Az utóbbival azért volt problémájuk, mert Ráhel sírja fölött ma egy mecset áll, a pátriárkák sírját pedig a muszlimok Ábrahám sírjaként szintén szent helyként tisztelik. Az UNESCO több arab ország kezdeményezésére
felszólította az izraeli kormányt, hogy vegye le a műemlékeket a nemzeti listájáról.
Izraelben ezen felül az is külön kiverte a biztosítékot, hogy az UNESCO minden hivatalos iratban a műemlékek arab neveit használta, ugyanúgy, ahogy a jeruzsálemi Templom-hegyet is következetesen Haram es-Sarifnak nevezik. Netanjahu akkor értetlenkedve kérdezte:
„Ha a helyek, ahová ősapáinkat és ősanyáinkat temették évezredekkel ezelőtt, nem tartoznak a zsidó nép örökségéhez, akkor mit jelent az örökség egyáltalán?”
A botrányban Netanjahu népszerűsége növekedett, ugyanis jól rá tudott játszani a zsidó nacionalizmusra, és össze is zárt mögötte az ország, hiszen ügyesen állította be véresen komoly fenyegetésként az egyébként szinte teljesen súlytalan UNESCO arabok által támogatott szidalmait.
De persze az UNESCO sem tett sokat a konfliktus feloldása érdekében: 2011-ben komoly nemzetközi tiltakozás ellenére teljes jogú tagként vette fel a Palesztin Hatóságot. A tagfelvételt 107 állam támogatta, 14 ellenezte és 52 tartózkodott.
Cserébe Izrael és az Egyesült Államok is megvonta a finanszírozást a szervezettől. Izrael hozzájárulása nem volt nagy tétel, az USA döntése miatt azonban a szervezetnek komoly takarékoskodásba kellett kezdenie. Az arab országok, akik számára az UNESCO kifejezetten fontos nemzetközi szervezet, ezt megint úgy élték meg, mint a lehetőségeik csorbítását Izrael legfőbb szövetségese és védelmezője által.
Innentől kezdve sorra születtek az Izraelt elítélő határozatok, amik szerint a zsidó állam korlátozza a muszlimok vallásgyakorlását a jeruzsálemi Templom-hegyen, a kormánybarát izraeli sajtóban meg sorra követték egymást a cikkek arról, hogy az UNESCO mekkora egy antiszemita szervezet, és Izrael elpusztítására tör. Ezt a vitát időről időre felszította egy-egy újabb ügy, például amikor az UNESCO főtitkára elintézte, hogy ne nyílhasson meg egy kiállítás Párizsban, ami Izrael földje és a zsidók közötti több ezer éves kapcsolatról szólt volna.
Aztán 2016 májusában az UNESCO elfogadott egy határozatot, ami az izraeli kormány szerint aláássa a zsidó fennhatóságot Jeruzsálem fölött. A határozatok nyelvezete ugyanis az évek során egyre keményebbé vált, a 2016-os már kifejezetten megszállókként írja le az izraelieket Jeruzsálemben, és nemcsak a Templom-hegyet hívja az arab nevén, hanem a Siratófal előtti teret is. A Siratófal név csak egyszer szerepelt a határozatban, akkor is idézőjelbe téve.
A határozat elfogadása után Izrael teljesen fel is függesztette részvételét az UNESCO testületeiben.
Aztán egy 2017 tavaszi határozattervezet egyenesen jogtalannak nevezte Jeruzsálem izraeli elfoglalását, nyáron pedig az UNESCO palesztin helyszínként vette fel a világörökségi listájára a hebroni pátriárkák sírját.
Ez szintén nagyon kiakasztotta az izraeli kormányt, újra antiszemitázni kezdték a szervezetet. Hebron ugyanis Jeruzsálem után a zsidó vallás második legszentebb városa, és ugyan a pátriárkák sírja tényleg egybeépült egy mecsettel, és a helyszín tényleg a nemzetközi jog szerint is megszállt területként kezelt Ciszjordániában van, aminek nagyobb részét a Palesztin Hatóság ellenőrzi izraeli közreműködéssel.
Izrael azonban a szégyen mellett attól tart, hogy a palesztinok nem engedélyezik majd a zsidók vallásgyakorlását Hebronban, és hogy a sír muszlim jellegét hangsúlyozzák majd túl (azaz épp attól, amitől az arabok féltek Jeruzsálemben). Az izraeli kormány szerint nekik azért alaposabb ez a félelmük, mert amikor Jordánia felügyelte a Siratófalat, az izraeli zsidókat tényleg nem engedték oda, viszont mióta Izrael az úr Jeruzsálemben, engedélyezik a muszlimok vallásgyakorlását. (Igaz, ezt az arabok közül nem mindenki látja így, szerintük az izraeli biztonsági erők időről időre jogtalanul korlátozzák a hozzáférésüket fontos jeruzsálemi mecsetekhez.)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.