Először a rétsági MOL-kútnál történt meg az elképzelhetetlen, még áprilisban: elegáns, dombornyomott, paypass megoldással (solution) ellátott bankkártyámmal Csekonics báró módjára fizettem volna a tankolásért, de a gép visszautasította a próbálkozást, a benzinkutas pedig közölte, hogy nincs fedezet a bankszámlámon.

A benzinkutas és a sorban mögöttem állók természetesen úgy néztek rám, mint aki most fojtotta meg puszta kézzel a saját anyját, én pedig, bár motyogtam valamit arról, hogy igenis van fedezet a számlámon, a végén pirosló fülekkel, megszégyenülten kifizettem azt a pár liter benzint készpénzzel, és elkullogtam.

Közben megjött az sms is, miszerint „limit túllépés, egyenleg: nincs információ”, miközben továbbra is meg voltam róla győződve, hogy van pénz a számlámon, mint ahogy persze volt is.

Másodszor két nappal később, a nagykörúti McDonald's-ban történt meg az elképzelhetetlen. Ekkor már rutinosan kértem a pénztárost, hogy próbáljuk meg még egyszer, hátha csak beakadt valami, de a gép ismét közölte, hogy nem nyertem. Készpénz > piros fül > elkullog.

Egy ideig úgy tűnt, hogy helyreállt a világ rendje, és egyszeri bénázásokról volt szó, mert április végétől egészen június közepéig olyan lazán, könnyedén fizettem elegáns, dombornyomott, paypass megoldással (solution) ellátott bankkártyámmal, mint annak idején Csekonics báró a minőségi vágómarháért. Aztán, amikor már el is felejtettem az egészet, onnan jött a pofon, ahonnan a legkevésbé számítottam rá: a sarki CBA-ban közölték a paypass-szos fizetéskor, hogy sajnos nincs fedezet a kártyámon. Mondtam, próbáljuk még egyszer, de akkor se lett rajta, innentől inkább nem is mesélem tovább.

Egy héttel később a Sparban jártam, szintén vásárlási célzattal, ahol megismétlődtek a korábbi tragikus események (nincs fedezet a számláján, fiatalember, olyan hangerővel, hogy szerintem még a sarki CBA-ban is hallották), ráadásul azzal a nehezítéssel, hogy ezúttal még készpénz sem volt nálam, úgyhogy kénytelen voltam elkullogni a bolt sarkában álló bankautomatáig, ott az időközben kisebb tömegnyire duzzadt, félhangosan hülyéző sorban állók megvető pillantásainak kereszttüzében készpénzt felvenni, majd vissza a pénztárhoz.

Aztán megint egy hónap normál üzletmenet, érintés, elegancia, Csekonics, és a pofon, ami ezúttal a Starbucksban érkezett, egy dupla luxuseszpresszó kíséretében, emlékbe a szokásos cetlivel, miszerint „Elutasítva", mert „Nincs fedezete".

És hozzá az ismerős sms:

Betelt a pohár. Felhívtam a bankot, ahol közölték, hogy áháhá, hát persze, csak annyi történik ilyenkor, hogy a paypassos fizetések összeadódnak, és ha elérik a 15 ezer forintos határt, akkor nem lehet érintéses módszerrel fizetni. Ami nekem azért jó, mert ha például ellopják a kártyámat, akkor nem lopnak le róla túl sokat. Legközelebb ha ilyen van, mondjam a pénztárosnak, hogy az érintgetés helyett inkább húzza le a kártyát, és akkor majd működik.

Namost ha így van, akkor még mindig nem értem, hogy lehet az, hogy a hosszú, eseménymentes időszakokban, amikor szinte minden egyes nap fizettem paypass-szal, 500 és 20 000 forint közötti összegeket, volt, hogy naponta többször is, nem léptem át a limitet, illetve hogy lehet az, hogy miután az egyik helyen nem működik a paypass, a másikon egy órával később meg simán megy.

Még kevésbé értem, hogy a rendszer miért olyan cetlin üzen, amire csak annyi van írva, hogy "Elutasítva", meg hogy "Nincs fedezete", és a visszaigazoló sms-ben miért az áll, hogy "limit túllépés", miközben elég lenne annyit odaírni, hogy 

Ne érintsed, húzzad, paraszt! 

És hogy miért nem lehet kiküldeni egy körlevelet az ország összes pénztárosának, a MOL-kutasoktól a starbucksosokig, hogy ez a paypass ez ilyen, így működik, illetve így nem működik, tessék azt a kártyát inkább lehúzni.

Mert én akárhányszor kérdeztem, hogy mi lehet ennek a furcsa jelenségnek az oka, a jóindulatú pénztárosok, akik mégiscsak egész nap kártyalehúzással foglalkoznak, mindannyiszor azt mondták, hogy biztos valami hiba a banknál, vagy a kártyacégnél, vagy nincs kapcsolat, vagy megszakadt az internet. A rosszindulatúak pedig azt, hogy hát azért, mert hát NINCS FEDEZET A SZÁMLÁJÁN, FIATALEMBER. Pedig nem is vagyok fiatal.