Magyarországon – az érintettség miatt – leginkább az 1980-as és 1984-es nyári olimpiák bojkottja van jelen a köztudatban, ugyanakkor az már kevésbé ismert, hogy 1976-ban is jóformán egy kontinensnyi ország nem küldött sportolókat Montréalba. Pláne elsikkadt az ügy, mivel egy olyan sportág váltotta ki az afrikai országok nemtetszését, amely nem látszott a magyar sportrajongók horizontján. Az év folyamán ugyanis, nagyjából párhuzamosan az olimpiával, az új-zélandi uniós rögbi válogatott túrázott Dél-Afrikában, amelyet politikai rendszere miatt számos téren bojkottáltak más országok, világszervezetek. Hogy Magyarországon nem lett felkapva a botrányt kavaró meccssorozat, az annál is meglepőbb, mivel a vasfüggönytől keletre lévő országok nyíltan szolidaritást vállaltak az afrikai országokkal, ahol éppen zajlott a függetlenedés, illetve a harc az elnyomó kapitalistákkal szemben. 1981-ben egy hasonló botrányt okozott Dél-Afrika és Új-Zéland, azonban azt egy következő bejegyzés fogja majd bemutatni.

Kezdjük az elején: az uniós rögbi éves naptárában fontos szerepet játszik a nyári, illetve őszi tesztidőszak: előbb az északi válogatottak utaznak délre, majd novemberben a déliek érkeznek Európába. Az ilyen túrák során több mérkőzést játszik egymással a házigazda és a vendég nemzeti csapat, illetve egyes klubok, területi szövetségek válogatottjai ellen is rendeznek meccseket. Egy ilyen alkalom volt Új-Zéland 1976-os dél-afrikai vendégjátéka is. Persze az sem meglepő, hogy déli válogatottak látogatnak egymáshoz, sőt még az sem, hogy az apartheid miatt szankcionált Dél-Afrika fogadott külföldi csapatokat. 1970-ben is túrázott az új-zélandi All Blacks az országban, 1975-ben pedig Franciaország utazott, hogy a Springboks-szal mérje össze erejét. Csakhogy a két évben nem rendeztek nyári olimpiát.

A müncheni olimpián történt terrortámadás után úgy tűnt először, hogy a montréali olimpia mindenféle nagyobb probléma nélkül fog lefolyni, azonban az első problémát Kína jelentette. A Pierre Trudeau vezette kanadai kormány ugyanis nem járult hozzá, hogy a Kínai Köztársaság (Tajvan) részt vegyen a játékokon ezzel a névvel, mivel korábban már elismerte az ország a Kínai Népköztársaságot. Később a rendező ország próbált kompromisszumra törekedni, de a tajvani sportolók nem utaztak Kanadába, és csak az olimpia után rendeződött a helyzetük.

Jóval nagyobb súlyú volt az afrikai országok tiltakozása. Dél-Afrika 1964 óta volt eltiltva az olimpiákon való részvételtől a diszkriminatív apartheid miatt, 1970-től pedig a NOB is kitette a szűrüket a szervezetből. Új-Zéland ezalatt főleg evezésben, atlétikában és gyeplabdában gyűjtögette az olimpiai érmeinek számát (1976-ban is ezek miatt a sportok miatt állhattak fel a sportolóik a dobogóra). Már az All Blacks túrája előtt is olimpiai bojkottal fenyegetőztek az afrikai államok, ha a Dél-Afrikába válogatottat küldő új-zélandiak nem lépnek vissza a montréali szerepléstől.

Új-Zéland nem lépett vissza, melyre reagálva Tanzánia vonta vissza elsőként a sportolóit. A szervezett bojkottra a kongói sportvezető, Jean Claude Ganga szólította fel a kontinens országait, és végül felhívása nyomán 29 ország maradt távol politikai okokra hivatkozva a nyári olimpiától. Afrikából csak Elefántcsontpart és Szenegál vett végig részt az eseményen, a tiltakozókhoz pedig Guyana és Irak is csatlakozott. Az afrikai országok között volt még egy távolmaradó: Zaire azonban pénzügyi okokból nem volt ott a játékokon.

A magyar sportolók közül az ökölvívók és a férfi kézilabdázók voltak érintve a bojkott által. Tunézia még kiállt Csehszlovákia és Lengyelország ellen, de a többi meccstől visszalépett, így a magyar csapat egy mérkőzéssel kevesebbet játszott. Ez sokat nem jelentett, mivel Tunézia eredményét törölték, Csehszlovákia és Lengyelország pedig elbúcsúzhatott a győzelmeikért járó 2-2 ponttól. Bokszban Badari Tibor, Botos András, Jakab Vilmos és Nagy József jutott a negyeddöntőbe játék nélkül, mivel ellenfeleik visszaléptek.

Mit érzékelhettek a bojkottból az olimpiát követő magyar szurkolók? A Népsport, valamint az országos terjesztésű Népszabadság és Népszava sorait olvasva kaptak információkat az ügy terebélyesedéséről, azonban nem túl nagy terjedelemben.

Március 10-én, a bojkott előszeléről szemlézte a Népszava és a Népsport a New Zealand Herald cikkét az MTI nyomán, amely beszámolt Abraham Ordia, a Legfelsőbb Afrikai Sporttanács elnökének leveléről. Ebben a sportvezető kifejtette, hogy az afrikai országok bojkottálni fogják az olimpiát, „amennyiben Új-Zéland — a fajüldöző Dél- Afrika egyik barátja és támogatója — is részt vesz azokon.” A Népsport külön megjegyezte, hogy a korszak két kiváló középtávfutójának, az új-zélandi John Walkernek és a tanzániai Filbert Bayinak már egy összecsapása elmaradt, mivel „az új-zélandiak a tanzániai futó szereplésének Időtartamára egy dél-afrikai badminton csapatot is meghívtak, s erre tiltakozásul a tanzániai hatóságok nem engedélyezték Bayi utazását.” Már zajlott az olimpia, amikor a Népszava ismét szűkszavúan közölte július 23-án, hogy Kuba a NOB-bal közölte, hogy nem vesznek részt sportolói az olimpián, és követelik Új-Zéland kizárását.

A Népsport május elsején, a Népszabadság június negyedikén adott hírt arról, hogy a már említett Sporttanács bojkott-tervet dolgozott ki, ha az All Blacks Dél-Afrikába utazik. Május 29-én az olimpiához kapcsolódva a Népsport hasábjain Tenkely Miklós publicisztikájában nagyobb kontextusba helyezte a bojkottra készülő afrikai sportolók álláspontját:

„[…] hanem egy emberibb világot kovácsoljunk, ahol nincs »fehér« és nincs »fekete«, ahol nincs gyűlölet és nincs sem fizikai, sem lelki terror. S ne holnap cselekedjünk, hanem már ma! Már ma fogjuk le a fekete polgárjogi harcosra fegyvert emelő fehér öklöt, s már ma álljunk a mexikói teniszezők mellé, akik nem lépnek egy pályára a fajgyűlölő Dél-Afrikai Köztársaság játékosaival, s még ma vállaljunk szolidaritást a Legfelsőbb Afrikai Sport Tanács követelésével, amely a fajgyűlölőket támogató Új-Zéland bojkottjára szólít fel!”

Július 12-én egy hosszabb összeállítás részeként a Népszabadság olvasói megtudhatták, hogy többek között Joao Havelange (ekkor már FIFA elnöke is), mint a NOB brazil tagja kijelentette: csak Kína létezik, és ennek Peking a fővárosa. Három nappal később a lap korabeli Hegyi Ivánja, Lukács László tárcájában inkább már a „nehézségek olimpiájának” kezdetét várta. A problémák felsorolásánál ugyanakkor a bojkottnál nagyobb súlyúnak vélte azt, hogy egyre inkább áthat mindent a kapitalista felfogás egy sporteseményen (érdemes megjegyezni, hogy magyar szempontból különösen érdekes az Adidas és Puma emlegetése):

„[…] gondokat okozott Killaninnak és munkatársainak egyes afrikai országok állásfoglalása a fajgyűlölő Dél-Afrikát támogató Új-Zéland ellen. De kísért továbbra is az utóbbi években erősödő üzleti szellem térhódítása is, s úgy látszik, hogy már nem is az lesz a fontos, hogy például ki nyeri a magasugrást, hanem Adidas vagy Puma cipőt viselt-e a győztes a lábán. Némelyek szerint még az esetleges rekordnál is nagyobb magasságokba csap a sportszergyártó cégek külön vetélkedése, amelyek azután nem szűkmarkúak a portékáikat reklámozó bajnokokhoz.”

A jelen bejegyzés tárgyát képező bojkott kapcsán a továbbiakban arról lehetett értesülni, hogy Tanzánia példáját követnék az afrikai országok, aminek egyre többen adnak hangot. A Népszabadság, valamint a Népsport az algériai és a marokkói csapat vezetőjét idézte a témában. Július 31-én a Kenyai Atlétikai Szövetség bejelentését közölte a Népszabadság, mely szerint az ország a jövőben nem küld versenyzőket olyan eseményre, ahol új-zélandiak is rajthoz állnak.

A témával inkább általánosabban foglalkozó Népszavához és Népszabadsághoz képest, mint sportnapilap, a Népsport, ha nem is sokkal nagyobb terjedelemben, de gyakrabban foglalkozott a bojkottal. A már említett rövidhíreken kívül szintén slágvortokban beszámoltak a NOB üléséről, ahol Tajvan és az afrikai országok esetét is megbeszélték. Július 17-én arról is tudósított a lap, hogy a világszervezet elnöke, Lord Killanin elutasította az afrikaiak kérvényét Új-Zéland kizárásával kapcsolatban, arra hivatkozva, hogy a rögbi nem olimpiai sportág. A döntés nyomán a következő napok rövidhírei a sorra visszalépő országok felsorolásáról szóltak.

Július 21-én egy cikkben számolt be a sportújság a bojkott aktuális állásáról, amelyben felbukkantak a dél-afrikai jogvédők, akik a NOB-ban látták a fő felelőst az új-zélandi helyzetért, miközben maga a világszövetség is próbálta elérni az ország vezetőinél, hogy hívják vissza a válogatottat Dél-Afrikából, és ha lehet, a jövőbe ne hívjanak meg szegregált csapatokat az országból. Az írás a rögbisek kapcsán úgy fogalmaz, hogy csak fehérekből állt, ami nem fedi teljesen a valóságot, mivel hat játékos „tiszteletbeli fehér” jogi státuszt kapott maori és szamoai származása miatt. A Népsport ugyanakkor arra mutatott rá még, hogy több ezer sportoló, szakvezető maradt távolt az olimpiától, amely komoly bevételkieséssel fenyegette meg a rendezőket, mivel több összecsapás is elmaradt, ráadásul az a furcsa helyzet állt elő, hogy így nagyobb volt az akkreditált újságírók száma, mint a versenyzőké.

A bojkottált Dél-Afrika – korabeli szóhasználattal (hogy ne essünk szakályizmusba) – támogatása miatt bojkottálni kívánt Új-Zéland helyzete végül rendeződött 1977-ben, mivel az már nagyobb blama lett volna, ha az 1978-as Nemzetközösségi Játékokra nem megy el a szigetország miatt a laza szövetség tagjainak körülbelül a fele. 1981-ben azonban megint gondot okozott az All Blacks-Springboks tengely, amely kapcsán a magyar sajtó elővette az 1976-os kártyát.

Források:

Afrika és a XXI. nyári olimpia

A magyar sportolók eredményei az 1976-os nyári olimpián

A montréali olimpia bojkottjártól

A Népsport 1976. március 10-én, május 1-én, május 29-én, július 12-én, július 15-

én, július 17-én, július 18-án, július 19-én, július 21-én megjelent számai

A Népszabadság 1976. július 4-én, július 12-én, július 13-án, július 15-én, július 31-én megjelent számai

A Népszava 1976. március 10-én, július 23-án megjelent számai