Pfüüüü. 

Derékig a Velencei tóban állva lassan kifújom a sűrű füstöt, megmarkolom a sörösüveget, majd körbefordítom a tekintetem: lengedező sás, nád, táncoló napfénycsík, egy kislány egy gumikrokodilon, az apukája, sás, nád, egy történész, egy leendő informatikus, jelenleg tel-avivi munkanélküli, egy gumimatrac személyzet nélkül, egy cégtulajdonos és egy multicég alkalmazásában álló szenvedélyes kommunista. Fura, hogy nem látok egyetlen költőt sem. De ez sem probléma, hiszen olyan csodás szituációban vagyok, mint még életemben soha: igazi ultrafürdésen veszek részt a létező legkeményebb MTK-s ultrákkal, útban Csákvárra, hogy megbasszunk mindenkit. 

Oké, nem egészen mindenkit, csak 11 focistát, cserékkel mondjuk 13-at, és nem is pont mi, hanem az MTK focistái, de egy vízben ázó ultra ilyen apró részleteken nem fog fennakadni. Főleg egy olyan szárnyalóan boldog ultra, mint én. A szárnyaló boldogságot egyharmad részben a bajnokság indulása, egyharmad részben az eddig megivott 77 sör, egyharmad részben pedig a végtelen megkönnyebbülés biztosítja, amit azért érzek, mert a fürdőzők között mégsem bújtak meg vérszomjas Újpest-fanatikusok, cselesen arra várva, hogy gatyára vetkőzzünk és ők az álcát hirtelen ledobva megöljenek bennünket. Én egyébként nem vagyok paranoid, de idefelé az ultrabuszon elég sok szó esett az emberevő újpestiekről, akik a közelben, Felcsúton játszanak a Videoton ellen. Ezért terjed az a hír, hogy a Velencei-tó strandjain MTK-s húsra éhező dózsások hegyezik a fogukat, így ha meglátok bárkit, aki izmosabb nálam és van tetoválása, egyből szökkenek egyet idegességemben. Márpedig ötből négyen izmosabbak, és minden második fürdőzőnek van tetoválása.

Pedig a buszon sok több okom lett volna az idegeskedésre, mert egy bármelyik ultratársamnál zavarosabb szemű fickó vezette, aki indulás előtt közölte, hogy elképzelése sincs arról, hol van a Velencei tó és hogyan lehet odajutni Budapestről. 

És ekkor még nem is tudom, hogy a csákvári pálya, ahová igyekszünk, konkrétan egy arborétum közepén van és erdei ösvényeken gyalogolva lehet odajutni! De ez is kiderül nemsokára, mert bejelentkezik a külön autóval érkező Király kolléga azzal, hogy egy erdőben tartózkodik és már meg is találta a pályát. 

A tervünk az volt, hogy megfélemlítő menetben végigvonulunk a főutcán, ahol az idegesen becsapódó ablakok mögül olyan rémült anyai suttogásokat hallunk, hogy "Már megint itt vannak a karmesterek!" meg "Rozikám, ne nézz oda, ott jön egy 2300 Élő-ponttal rendelkező összehasonlító-irodalomtörténész." De mire kitalálnánk, hogy hogy legyen pontosan ez a megfélemlítés, máris ott vagyunk a természetvédelmiterület -táblánál.

Király András nem túlzott, tényleg egy erdei ösvényen vonulunk befelé, így a kórusunkkal egyes egyedül egy mókust tudunk megfenyegetni. Megszánjuk a mókust? Hogy is szánnánk, hiszen erőszakos MTK-s ultrák vagyunk: úgy rázendítünk, hogy a honvédos színekbe öltözött állat hanyatt-homlok menekül, remélem egészen George "Hemi Bácsi" Hemingway erdei kuckójáig.

A pálya olyan, mintha egy jókora, téglalap alakú erdei tisztáson néznénk focit, nem függetlenül attól a ténytől, hogy egy jókora, téglalap alakú erdei tisztáson nézünk focit. Három oldalról farengeteget, a negyedikről meg egy részben fedett lelátót látni.

A vendégszektor ennél nem is lehetne zöldebb és kézművesebb, hiszen egy füves földhányáson tombolunk. A mobil büfében kaja nincsen, sör viszont hála istennek igen. A szédítően természetközeli hangulathoz jelentős mértékben járul hozzá a tőlünk 50 méterre elhelyezett trágyadomb, amire azért van szükség, hogy a balzsamos erdei illat miatt ne valami mesében érezzük magunkat. 

Az NB2-nek több száz előnye van az NB1-gyel szemben, és az egyik az, hogy itt nekünk is van esélyünk bárkit leszurkolni. A csákváriak ráadásul nem is próbálkoznak, csendben figyelik a csapatukat, akik szintén csákváriak, vagyis ők sem próbálkoznak semmivel. Bezzeg a kis Deutsch, aki igen, a nagy Deutsch fia, a mi emberünk, és egy szöglet után olyan magasra ugrik, mint a táborunk részvényeinek összesített árfolyama, hogy a félelmetes magasságból lazán a kapuba fejeljen. 

Alig tomboltuk ki magunkat, amikor az a Takács Ronald kap labdát a bal oldalon, akit előre kinéztem magamnak, hogy idén biztos  ő lesz az új fiatal meglepetésemberünk. Ügyesen veszi át, lassulás nélkül tör kapura, majd olyan higgadtan teker a kapufa mellé, mintha ezért fizetnék. Ráadásul a kapufa megfelelő oldalára, így már 2-0.

link Forrás

Ekkor még fél óra sem telt el. Mi felélénkülünk, ha ez emberileg az adott helyzetben ez még egyáltalán lehetséges, a csapat viszont ezen a ponton abbahagyja a focizást, és áttér a tuszujgatásra meg a tologatásra. 

Dehát kis is érdekel ez a vadító erdőillat és a kábító trágyaszag között egyensúlyozva, dalolászás közben? Szünetben majdnem elmegyek trágyagilisztát keresni, jól jönne a Dunán zsidóhalra meg pontyra, de kezdődik a második félidő, úgyhogy maradok trécselni meg énekelni. 

Az MTK balfaszkodása majdnem megbosszulja magát: pár perccel a vége előtt előretör Jelena, aki nem egy hamvas orosz leányka, hanem egy nagydarab csákvári sportférfi, aki be is lövi, de aztán nem kapunk többet, így pacsizunk a játékosokkal - megállapítom, hogy Torghelle Sándornak kellemesen puha tenyere van, Feczkó edző meg úgy élvezi az ultrákkal való barátkozást, mint egy labradorkölyök - és boldogan mászhatunk vissza a buszhoz.

Az NB1 végtelenül nyomasztó bajnokság. Az nem kérdés, hogy Nb1-es csapat szurkolójának lenni 2017-ben rossz dolog. Ha fradista vagy vidista vagy, akkor azért, mert mindenki azért utál, mert az Állampárt által közpénzből támogatott hivatalos kádercsapatnak drukkolsz. Ha Felcsút-fanatikus vagy, akkor azért, mert nem létezel. Ha pedig bármelyik másiknak szorítasz, akkor azért vagy baromi frusztrált, mert a legjobb játékosaidat a te ellopott pénzedből vette meg épp a Fradi, a Videoton vagy a Felcsút. Mindezt ráadásul nyomasztóan új, nyomasztóan üres és nyomasztóan felesleges stadionokban kell végignézned, amik előtt a tao-pénzekből vett luxusautók parkolnak.

Ehhez képest az NB2 maga a focimennyország. Normális lebonyolítás van, nem úgy, mint a kiherélt, háromfordulós első osztályban, hangulatos pályák, változatos települések, olcsó árak és veszettül klassz buszutak.  Nem is beszélve a bónusz trágyadombról. 

Ha egy tanácsot adhatok bárkinek, azt mondom: essél ki és még boldogabb leszel!