Wynne-Hughes Veronika hajóstoppos-világutazó pszichológus az a „nem hisszük el” kategória. Csak ül velem szemben, sorolja a kalandjait és minden szavánál elámulok.
Olyan világ körüli életet él, amilyenre sokan vágynak. A fél életét óceánokon töltötte, most pedig a Déli-sarkra készül. Magyarként, nőként, elsőként – immár sasszemmel.

Veronika édesapja angol, édesanyja magyar. Szüleit mindig is hajtotta a kalandvágy, így nem telepedtek le egy helyben, nyáron vitorlással, télen lakókocsival járták a világot kettesben, majd két kislányukkal. Veronika járt iskolába Máltán, Franciaországban, Angliában, de Magyarországon is. Őt is, húgát is önállóságra nevelték egész kiskoruktól kezdve. Veronika azt meséli, csupán ötéves volt, amikor kikötöttek Olaszországban, és apja megbízta, hogy váltson pénzt és hozzon kenyeret. A kislány izgult kicsit, de aztán mindent rendben megoldott. Nem sejtette, hogy édesapja titokban követi… Ezek az élmények juttatták el oda, hogy ma minden helyzetben feltalálja magát.

Hihetetlen kalandok

Erre nagy szüksége is van, hiszen az egyetem elvégzése után egyedül folytatta a kalandozást. Méghozzá elég sajátos módon: hajóstoppolással. Ez annyit jelent, hogy tengereken és óceánokon át hajózik úgy, hogy egyes szakaszokra elszegődik egy-egy kapitány mellé: ételért és szállásért cserébe dolgozik a vitorlás hajókon. Így kelt át a Panama-csatornán, jutott el Francia Polinéziába, Gaugain szigetére, Galápagosra. Ellátogatott metálfesztiválra Miamiban, meglátogatta Bob Marley sírját Jamaikában, maja templomokat mászott meg Belize-ben, cápákkal meg rájákkal úszott. Átlépte az Egyenlítőt, átszelte az Atlanti-óceánt. És még alig harmincéves…

Gyerekkori álom

Mi most ugyan egy pesti kávézóban beszélgetünk, de Veronika az elmúlt két és fél évet vízen töltötte. „Az Antarktisz után majd folytatom ezt az életformát” – mondja, és én már megint nem hiszek a fülemnek. Veronika megnyugtat, hogy jól hallottam, a Déli-sarkra készül. „Gyerekkori álmom, hogy megtapasztaljam, milyen ott lenni. Olyan kontinensen, ahol nem élnek emberek, nincsenek városok. A Föld egy nyers szegletén. Mindig is vonzottak a hideg tájak, gyönyörűnek látom őket. Csak hát a hajók nem arra járnak…” – magyarázza, és mi sem érthetőbb ennél. Ki vasutas szeretne lenni gyerekkorában, ki antarktiszi expedícióra készül. Igaz, kevesen vannak, akik meg is valósítják az efféle terveket. Magyarországról ezt egyetlen ember sem tette meg ezt eddig, mármint hogy nem csupán berepül az Antarktiszra repülővel, vagy az utolsó szélességi fokot teszi meg gyalog, hanem azt, hogy a vízparttól begyalogol a csúcspontig. Kettő hónap alatt – merthogy ennyi időt vesz igénybe egy ilyen expedíció. Mínusz negyven fokban, egyedül, végig hegymenetben.

A jó eszközök létfontosságúak

„A hideg és a meleg számomra csak egy hőmérséklet – nem hagyom, hogy
megviseljen. A hajóstoppolás során is voltam nagyon meleg, és nagyon hideg
helyeken. Jártam például Grönlandon, Izlandon és a Spitzbergákon. Bírni kell és
alkalmazkodni, elfogadni az adottságokat, nem kötelező szenvedni. Persze megfelelő felszerelés az kell hozzá.”

Gázfőző, sátor, szánok (amiket majd maga után húz), kötelek, főzőedények, fagyasztva szárított vacsorák, reggelire krumplipüré baconnal, aztán óránkénti evésre szárított gyümölcsök, kolbász, marcipán: a lényeg, hogy az utazó rengeteg kalóriát vigyen be, a végére így is fogyni fog. Veronika büszkén mondta, hogy a létező legjobb felszereléssel megy – ez létkérdés. „Ott semmi nem szakadhat el, nem kophat el, hiszen nincs mivel pótolni. A jó eszközök a sarkkörön az életet jelentik.”

A fiatal lánynak lesz még ideje mindent összegyűjteni, hiszen novemberben szeretne belevágni az elképesztő vállalkozásba, amelyre nem kevesebb, mint három éve készül. Szervez, tapasztalt túrázókkal konzultál, szponzorokat keres, és sokat edz.

Mi a megoldás?

Van azonban egy komoly nehézség, amivel a lány tulajdonképpen egész életében küzdött. Ez pedig az, hogy nem látott tökéletesen: 2,75 dipotriás szemüveget, illetve kontaktlencsét kellett viselnie. A városi embernek ez többnyire egy megszokható kellemetlenség, neki azonban a nomád körülmények között sokkal nagyobb gondot okozott.

„Közelre láttam, távolra nem, ami elég zavaró egy felfedező utazónak. A kontaktlencse extra súlyt jelent, amit a testedre rögzítve kell viselni, hiszen folyadékban van, és másként megfagyna. Útközben a fertőzésveszély is nagyobb. A dioptriás síszemüveg pedig bepárásodhat, szóval nincs jó megoldás.”

Tökéletes látás

Mármint nem volt eddig, hiszen a Sasszemklinika felajánlásának köszönhetően
Veronika két hete tökéletesen lát – immár mindenféle eszköz nélkül. Egy Sasszem FEMTO kétlézeres kezeléssel támogatták ugyanis a felkészülését, amire másként nem lett volna lehetősége. „Olvastam, hogy nem fáj, de nem hittem el. Pedig tényleg nem, csak egy kis nyomást éreztem, miközben egy futurisztikus filmben éreztem magam. Gépek jöttek-mentek körülöttem, és a végére megjavult a látásom. Hihetetlen.”

A fiatal felfedező azt mondja, a lábadozási fázisban sem érzett fájdalmat, most pedig teljesen jól lát, úgy, mint soha. „Nagyon jó, sosem ismert érzés. Még egy egyszerű zuhanyzás is új élmény, nem beszélve a reggeli ébredésről, vagy az esti, éjszakai időszakról! Már a tudat is jól esik, hogy végre látok mindent, méghozzá szabad szemmel élesen, tisztán.”

Legyél te is sasszemű!

Ha te is szeretnél megszabadulni a szemüvegedtől, kontaktlencsédtől, mint Veronika, a NASA űrhajósok vagy a TOP GUN vadászpilóták, jelentkezz ingyenes alkalmassági vizsgálatra most!

Ha követni szeretnéd Veronika kalandjait, itt megteheted:

Facebook: Hitchikingthe7seas,
www.hajostop.com