1942. február 12-én szavazott a magyar parlament képviselőháza a kormányzóhelyettesi tisztséget létrehozó törvényjavaslatról. Hónapok óta tisztában volt mindenki azzal, nem csupán magyar közéleti körökben, de Európa nagyobb fővárosainak külügyminisztériumaiban is, hogy a tisztség várományosa Horthy István, a kormányzó idősebbik fia. A kormányzó szűk körei és az USA budapesti követe, Herbert Pell, előző nyár eleje óta lobbiztak Horthy István államfő-utóddá választása érdekében.

Nagyjából fél év alatt a döntéshozók többségét, sőt a döntően legitimista katolikus püspöki kart is meggyőzték, hogy a német befolyás erősödése miatt szükséges az utódkijelölés. A törvénytervezet parlamenti vitájának idejére a kérdés így gyakorlatilag már eldöntött volt, a leendő kormányzóhelyettes megválasztását csupán a Magyar Nyilaskeresztes Párt és Imrédy Béla Magyar Megújulás Mozgalma ellenezte nyíltan. Ők azonban szokásukhoz híven hangosan tették ezt.

A fent említett napon nyilas röplapok árasztották el az országgyűlés folyosóit. Változatos történetekkel indítottak támadást Horthy két fia ellen. A budapestiek számára közismert nagyvilági életük egy-egy epizódját túlozva – alaptanul – bűncselekményekké, vagy legalábbis a kor társadalmi szokásaihoz képest kiemelkedően szégyenteljes történetekké.

"...Ribbentrop budapesti látogatása alkalmával Horthy István egy zsidó társaságban, szokásos szórakozóhelyén, az Arizóna mulatóban dőzsölt. Ugyanoda betért Dürer német protokollfőnök társaságában Pajtás vk. ezredes. Horthy István afeletti elkeseredésében, hogy a német birodalmi külügyminiszter szóba sem állt vele, bosszúból az angol himnuszt játszatta a zenekarral. Pajtás ezt kötelezően jelentette a felettes hatóságnak, és emiatt Pajtás alezredes a kihallgatás előtt váratlanul elhunyt.”1

A beszámoló több tévedést is tartalmaz. Ribbentrop protokollfőnökét nem Dürernek, hanem Alexander Dörnbergnek hívták. Pajtás Ernő alezredes évtizedek múlva halt meg. Olasz Lajos meglátása szerint a röplap írója feltehetően összekeverte Pajtás Gyula, szélsjobboldali ezredessel, aki ebben az időszakban hunyt el szívrohamban. A szöveg szerzője tehát feltehetően nem elsőkézből származó információkból dolgozott. Horthy Istvánné naplója Ribbentrop látogatásának utolsó estéjéről, 1942 január 8-ról a következő bejegyzést tartalmazza:

„Diner a miniszterelnökségen. 130 ember. Utána Pistával a Moulinbe, hol Scholtz német konzul és Dörenberg ( prot.schef.) Műsor után Berkeshez. Rém álmosan 5-kor haza.”2

Feltehetően ez az az este, amiről a nyilas szórólap anekdotája született. A Moulin Rouge az Arizonával majdnem szemközti s azzal rivalizáló revübár, Ifj. Berkes Béla pedig a Nemzeti Kaszinó híres cigányprímása volt. Talán már sosem derül ki, játszatott-e bármelyik helyszínen angol himnuszt a kormányzó idősebbik fia. Képszerűsége folytán ez a történet azonban a szórólap megjelenését követő hetekben széles körben elterjedt Budapesten.

Ugyancsak Olasz Lajos meglátása, hogy olyan ez a sztori, mintha csak a Casablanca című film valamelyik jelenete volna. Valóban. A szintén 1942-ben forgatott Hollywood-i alkotás egyik kulcsjelenete szinte minden pontján megegyezik az Arizona/ Moulin Rouge / Nemzeti Kaszinó eseménysorával. A Warner Brothers műtermeiben készült film közvetlenül Pearl Harbour előestéjén játszódik a Vichy-kormány vezette Franciaroszág marokkói gyarmatán, Casablancában. Főhőse a cinikus, mindentől és mindenkitől távolságot tartó, amerikai származású mulatótulajdonos, Rick (Humphrey Bogart). Népszerű lokálja minden este megtelik. Mikor a városba érkezik Victor László (Paul Henreid), a koncentrációs táborból szökött, híres cseh ellenálló s szép fiatal felesége, az ő útjuk is Rickhez vezet útlevélért, akinek klubját a hamis papírral seftelők és magas rangú német tisztek egyaránt kedvelik. A házaspár épp a bárban tartózkodik, amikor Strasser, a Harmadik Birodalom ezredese és beosztott tisztjei Rick konyakjától felbátorodva hazafias német indulók hangos éneklésébe fognak. Victor László vére felforr a "Wacht am Rhein" pattogó ütemeitől. A bár zenekarához lép, s Marseillaise-t rendel. A fúvósok Rickre pillantanak, aki némán bólint. Felcsendül Franciaország himnusza, melyet először csak László énekel, majd egyre többen, végül felállva a mulató teljes közönsége, túlharsogva Strasser ezredest és tisztjeit, akik vereségüket belátva némán helyükre ülnek. Strasser azonban első döbbenetéből felocsúdva utasítja Casablanca rendőrfőparancsnokát, hogy zárassa be Rick lokálját.

Horthy István angol himnuszának anekdotája 1942 februárjában árasztotta el a magyar parlament folyosóit, majd március elején jutott el az angolszász sajtóba. Március 2-án tudósított róla a londoni Times3, hó végére pedig átvette a hírt a New York Times is is.4 A Casablanca forgatása két hónappal később, 1942 májusában kezdődött. Érdekes ebből a szempontból a film stábjának számos magyar kötődése. Magyar származású amerikai emigráns volt a film rendezője, Michael Curtiz (Mihály Kertész), Peter Lorre, az egyik főszereplő, s a statiszták többsége is. (A Marseillaise-jelenetben egyértelműen látszik, hogy a bár vendégei közül sokan magyarul éneklik a francia himnuszt.) Illetőleg az Osztrák–Magyar Monarchia területén született maga a Victor Lászlót alakító Henreid is.5

A film alapjául egy harmadvonalbeli színdarab szolgált. Murrey Burnett, egy New York-i gimnáziumi tanár 1938-ban átutazott a Hitler terjeszkedésétől sújtott Európán. Megdöbbent a németek erőszakosságától és a menekültáradattól. Ez adta számára az ötletet egy darabra egy amerikai származású mulatótulajdonosról, akinek lokáljában emigránsok adják-veszik hamis útleveleiket. Így született meg az "ős-Casablanca", a "Mindenki Rickhez jön". Burnett szerint a film katarzispontja, a Marseillaise-epizód az ő ötlete volt. Emlékirataiban ezt olvashatjuk:

"Még mindig rémlik, hogyan könnyeztem 1940 nyarán, ahogy a Marseillaise-jelenetet írtam. Ez nem az a része volt a történetnek, amit előre terveztem, vagy valami. Ez csak úgy előtört belőlem, s meg is rendített."6

Eszerint a narratíva szerint a kérdéses képsor tehát jóval korábbi, mint a magyar kormányzóhelyettes és Alexander Dörnberg protokollfőnök – vélt vagy valós – összecsattanása a budapesti Arizona mulatóban. Burnett azonban feltehetően tévedett emlékirataiban. Abban a szkriptben ugyanis, amit 1941 december végén a Warner Brothers megvásárolt tőle, nem volt Marseillaise-jelenet. Volt helyette egy meglehetősen ügyetlen kocsmai verekedés: eszerint a történet szerint egy fiatal bolgár házaspár érkezik a mulatóba, akiknek amerikai útlevélre van szükségük. Casablanca rendőrparancsnoka ígér az asszonynak okmányokat, ha ő vele tölt egy éjszakát. Rinaldo rendőrfőnök ittasan egyre durvábban közeledik a nőhöz, míg végül a bolgár férj, Jan, felháborodva az inzultuson, leüti őt. A szín elsötétül, mire újra felgyúlnak a fények, a két bolgár sehol nincs, Rinaldo pedig Ricken vezeti le haragját és bezáratja a lokált.

Mire a Warner Brothers 1941 decemberének végére döntést hozott Burnett darabjának megvásárlásáról, az USA már hadbalépett, s az Egyesült Államok Kormánya a filmgyárakat hazafias lelkesedést növelő alkotások forgatására szólította fel. Így helyeződött át a teljes történet az 1930-as évek második feléről Pearl Harbour előestéjére, s cserélődtek le, egészültek ki hétköznapi vagy ügyetlen felvonásai háborús katarzisjelenetekre. A film szinte szó szerint kimondott célja volt, hogy felébressze Amerikát. (Pearl Harbour éjszakáján a japán támadásról mit sem tudva, szerelmi bánatában konyakosüveg mellett az asztalon heverő Rick kérdezi fekete bárzongoristáját: "Ha Casablancában most 1941 decembere van, hány óra van New Yorkban, Sam? Mindenki alszik, alszik egész Amerika." Mire Sam: "Nem tudom, főnök, megállt az óránk." )

Feltehetően ez lehetett az oka annak, hogy a hétköznapi, asszonyért folyó kocsmai verekedést valaki valamikor 1942 januárja és nyara között náciellenes katarzisjelenettel cserélte le. Éppen abban az időszakban, mikor Ribbentrop Magyarországon járt, illetőleg amikor elterjedt az angolszász sajtóban is Horthy István Arizonában játszatott angol himnuszának híre. Nyilvánvaló tehát, hogy ha van összefüggés Horthy István és Victor László története között, akkor a magyar kormányzóhelyettesről szóló hírek inspirálták a film jelenetét s nem fordítva. Kérdés, hogy ki és mikor nyúlt a jelenethez. A film forgatókönyvét hárman is írták. Az Epstein ikrek, Julius és Philipp, illetőleg Howard Koch életük végéig vitatkoztak, hogy melyiküknek volt több szerepe a végleges szövegben. A darab Koch kezében járt először, aki emlékirataiban egyetlen egyszer sem említi annak Marseillaise-jelenetét. Elég nyilvánvalónak tűnik, hogy az nem az ő ötlete volt. Arról nincs adatunk, hogy a két Epstein mit kezdett Burnett verekedős epizódjával.

Lentebb a már idézett órás jelenet látható-hallható mozgóképen is:

link Forrás

Többen állítják azonban egybehangzóan, hogy a film utolsó félórája a forgatásokon folyamatosan változott, mégpedig a rendező elgondolásai szerint, köszönhetően annak, hogy a magyar származású Curtiz a kor hollywoodi rendezőinél jóval önfejűbb volt, és nagyobb szabadságot is kapott náluk munkájában. Döntéseire azonban hatást gyakorolt Paul Henreid folyamatos panaszkodása. A színész nem kívánt másodhegedűs, másodrendű szerető, másodrendű hős lenni Bogart mellett, így például az ő megnyugtatására végződik a film úgy, ahogy végződik: A szerelmi háromszögből Viktor László és a főhősnő utazik el végül együtt Casablancából, s Bogart marad egyedül a repülőtéren. Mindez a forgatásokon alakult ki. Nem lehetetlen, hogy Victor László katarzisjelenetének is köze van az őt alakító színész folyamatos elégedetlenségéhez.7

Akármi volt is a szkriptben a Marseillaise-jelenet helyén, az nem az a formája volt az epizódnak, ahogyan a kész filmben látható. A forgatás során a jelenet változott. Maga Henreid idézi fel a következő anekdotát:

"Egy reggel, mikor Bogart megérkezett a forgatásra, Curtiz így szólt hozzá: – Ma rövid napod lesz, Bogie. Menj fel arra a teraszra, nézz jobbra lefelé és bólints. Aztán hazamehetsz. – De kinek bólintok? – kérdezte Bogart. – Mi a motivációm? Curtiz nevetett. – Ne kérdezősködj annyit! Csak menj fel oda, bólints és mehetsz. Bogart ment, tette, amire kérték, és a film elkészültéig nem is tudta, hogy ezzel a fejmozdulattal indítja el a híres Marseillaise-jelenetet. Ez az a képsor, amitől az embereknek harminc év után is borsódzik a háta, és Bogie úgy hitte, egy elhaladó kutyának biccent."8

Nyilvánvaló a fenti anekdotából, hogy a végleges forgatókönyv – s a végleges Marseillaise-jelenet egyetlen ember döntései nyomán alakult a helyszínen. Ez az ember Kertész Mihály néven született, Budapesten. Erősen valószínű tehát, hogy a Casablanca nagyjelenetét a magyar kormányzóhelyettesről Budapesten elterjedt pletykák is ihlették.

link Forrás

Jegyzetek és felhasznált források

1 Nyilaskeresztes Párt röpirata ifj. Horthy István ellen, közli Serédi Juszinián hercegprímás feljegyzései 1941 – 1944, szerk: Orbán Sándor – Vida István, Budapest, 1990. Függelék

2 Horthy Ilona Ötéves Naplók, I, Horthy család családi levéltára, II. 5. 1.

3 The Times, 17/02/1942, pg 3.

4 New York Times 20/02/1942 pg 3.

5 Harlan Leblo: Casablanca: Behind the scenes, New York, 1992. pg 1913.

6 Aljean Harmetz: Round up the Usual Suspects: The Making of "Casablanca". Bogart, Bergman, and World War II, New York. 1992. 76.

7 Harlan Leblo: Casablanca: Behind the scenes, New York, 1992. pg 1924.

8 Paul Heinreid, Julius Fast: Lady’s man – an autobiography

A nyitóképen a Casablanca c. klasszikus ominózus jelenete