Könnyen összezavarodhatott, aki Áder János augusztus 20-i beszédéből szeretett volna fogódzót találni erre az évre. A köztársasági elnök beszédírói ugyanis egy meghökkentő képzavarral készültek az ünnepre.

Áder először még arról beszélt, hogy ismét védenünk kell határainkat, meg kell védenünk azt a független, szabad és európai országot, amelyet Szent István óta magyarok millióinak áldozata, jelleme és munkája formált.

Majd miután elmonta, hogy az éppen aktuális mondanivalója hogyan vág egybe azzal, amit Szent István és Szent László tett, Áder megemlítette azokat a generációkat is, „amelyeknek kevés győzelem, de annál több megpróbáltatás jutott, szüleink, nagyszüleink nemzedékéről, akiknek életében több volt a várakozás, mint a beteljesülés”.

Végül egy merész csavarral arra futtatta ki a határvédelemtől elindított gondolatmenetét, hogy határtalanul kell szeretnünk a hazánkat:

„Elég, ha ugyanúgy szeretjük ezt a közös hazát, ahogy szüleink és azok szülei tették. Határtalanul. Mert a haza minden előtt.”