Lágyan, leányok, míg vér nem fröccsen!

2017 szeptember 2., szombat 16:58
237

A Csábítás (The Beguiled) című film úgy kezdődik, mint a Piroska és a farkas: egy kislány kosárkával a karján bandukol a sűrű erdőben. Csak nem egy fenevadba, hanem egy ellenséges katonába ütközik. Sofia Coppola (Öngyilkos szüzek, Marie Antoinette, Elveszett jelentés) ezzel a legújabb filmjével tavaly Cannesban megnyerte a legjobb rendezésért járó díjat. Tényleg jó film, nagyon szép képekkel.

A Csábítás kamaradarab, egyetlen villában játszódik, ahol két felnőtt nő és öt leány élnek az amerikai polgárháború idején, elzárva mindentől, szigorú és udvarias rendben, francia igeragozással és a kiskert kapálásával töltve az időt, miközben ágyúk dörögnek néhány mérfölddel arrébb. Ebbe a tündérkertbe (vagy boszorkánylakba?) költöztetik be a sebesült katonát, aki közel és távol az egyetlen férfi.

Coppola egy 1966-os, azonos című regényből írta a forgatókönyvet, a történetet ráadásul a 70-es években már filmre vitték egyszer, akkor Clint Eastwood főszereplésével, az magyarul A tizedes háreme címmel ment, a Geekz is írt róla. Most Nicole Kidman és Kirsten Dunst a női főszereplők, és Colin Farrell az egyetlen férfi benne. 

Ebben a feldolgozásban Sofia Coppola csak díszletként használja a háborút, a 19. század közepi Amerikát, hogy valójában vágyról és féltékenységről, gyengédségről és brutalitásról szóljon, arról, hogyan vezethet a pokolba a jó szándékkal kikövezett út. A történelmi háttér csak arra kell ebben a filmben, hogy egy elvontabb térbe rakja a szereplőket, fodrokkal öltöztethesse a nőket, gyertyákkal világítsa kipirult arcukat. Ez a film ugyanis a lélekről szól, és kicsit sem a polgárháborúról, pont ezért Coppola kihagyta az eredeti regényben szereplő fekete rabszolgalányt is.

A férfit az emeleti szobába zárták. Fotó: UIP-Duna Film

A Csábítás olyan film, amiben alig van cselekmény, a lényeg a szereplők lelkében történik, a fordulatokat a fokozatosan gerjedő vágyak és indulatok jelentik. A párbeszédek és a konkrét tettek sokszor éppen a lényeget fedik, és ez egy film esetében hatalmas kihívás. A történetet ugyanis nem eljátszani kellett, hanem érzékeltetni. A fojtott izgatottságot fokozzák, minden perccel.

A film tele van jelképekkel: a magától elcsöppenő kerti kút, a mindig világos ruhát viselő lányok suhanásai, az elvadult rózsabokor, a kertre rátelepedő köd, a teleszkópos, hosszú távcsővel kémlelő leány, mind a fojtott szexualitást ábrázolják, a tabu és a vágy közti feszültséget illusztrálják. Az egyik csúcspontja ennek a vonalnak talán az a jelenet, amikor Kidman egy vizes ronggyal megmossa a félig ájultan fekvő Farrellt, és nem képes túllépni a köldökén, nem bírja eldönteni, hogy továbbmenjen, vagy ugorjon a combokig.

Viselkedni kell. Fotó: UIP-Duna Film

A Csábítás sokszor olyan, mintha a Muzsika hangja-féle giccs és egy szellemkastélyos horrorfilm stílusa keverednének. Az illedelmesen viselkedő, orgonasípoknak is beillő leányok kúriájukban finomkodó világukat élik, közben bezárva tartanak egy sebesült férfit, akihez valamelyikük minduntalan odalopózik. És miközben izzó vágyak és indulatok feszítik őket, egyetlen igazán durva kép sincs, nem mutat a kamera pőreséget, durvaság is alig akad, inkább a beszívott ajkak, a piszkált tincsek, a lesimított szoknyák jelzik csak, hogy irgalmatlan feszültség van.   

A képek és a hangulatok erősebbek, mint a karakterek. A színészek talán kevés fogódzót kaptak, talán túlságosan a csoportdinamikát kellett csak illusztrálniuk, mindenesetre a Csábítás atmoszférája sokkal erősebb, mint a dráma benne. Nagyon erős jelzéseket, rezdüléseket látunk arra, hogy mit jelent az izgatottság a kiskamasznál, a nagylánynál és a felnőtt nőnél, de igazi személyiség egyik szereplő esetében sem bontakozik ki. Coppola Csábítása általában beszél a női és az emberi természetről, és nem igazán konkrét emberekről szól.

Vigyázni kell.
Fotó: UIP-Duna Film

A Csábítás nem csak a szexuális feszültség filmje, hanem arról a folyamatról is szól, hogyan lesz az együttérzésből, a gondoskodásból agresszív indulat. Hogyan nyit egy zárt csoport az idegen felé, majd hogyan zár össze megint. És szól arról is, hogyan okoz kínokat a férfi, aki játéknak tekinti a csábítást, és hogyan válik mérgezővé az önzősége.

A film végső tanulsága meglehetősen konzervatív: ahogy Piroska is megjárta, hogy a farkassal incselkedett, úgy a kegyességből itt is baj lesz.

A Csábítás című filmet szeptember 7-től játsszák a magyarországi mozikban. A bemutatóra időzítve az Athenaeum kiadta Thomas Cullinan hasonló című regényét is, amiből Sofia Coppola a forgatókönyvet írta.