1912-es felfedezése óta tartja izgalomban a középkor iránt érdeklődő közönséget egy 234 oldalas pergamen, ami amerikai tulajdonosa után a Voynich-kézirat néven ismert. A pergamen jelenleg a Yale könyvtárában van, ott a közelmúltban digitalizálták, így könnyen kutatható. 

Így nézte át alaposan a szöveget Nicholas Gibbs középkorkutató, és állt elő egy megfejtéssel.

A kézirat több okból is fura:

• Ismeretlen nyelven íródott, tele betűknek látszó, ám megfejtetlen karakterekkel.
  
• Nagyon érdekes ábrákkal illusztrálták, tele van mezítelen nővel, meg mindenféle tekergőző furasággal, emberi szerveknek látszó izékkel, növényekkel és asztrológiai jelekkel.
  

Boszorkoányság? Mágia? Alkímia?

Leginkább ezt gondolták a szövegről eddig.

Gibbs azt állítja, hogy egészségügyi szakkönyv hölgyeknek. 

Szerinte a szöveg azért ilyen furcsa, mert rövidítésekből áll. Latinul van, csak spórolásból nem írt ki a lúdtollal dolgozó szerző teljes szavakat, hanem csupán utalt, összevont, rövidített. Például aq = aqua (víz), vagy éppen s aiij = seminis ana iij (három magot mindegyikből), stb.

Gibbsnek az tűnt fel, hogy középkori orvosi szövegekből ismerős volt az egész, és az ott használatos fordulatok tömörített változatait látta feltűnni a szövegben. 

Az ábrákkal együtt pedig világossá vált számára, hogy még csak nem is egy eredeti szövegről van szó, hanem különböző, sokszor ókori szerzők műveiből származó írásokból van összemásolva.

A szövegeket az köti össze, hogy kifejezetten női bajok gyógyításával foglalkozik mind. 

(arstechnika.com, itt pedig Gibbs teljes tanulmánya.)