Tegnap nagyon boldog voltam, amikor konstatáltam, hogy egyedül vagyok a visegrádi pályán, ahol nagyon régen nem jártam. 10 perccel az érkezésem után, zörögni kezdett a bozót, gondoltam, eddig tartott a magány, kolléga érkezik. E helyett egy hatalmas vaddisznó kan jelent meg 10 méterre tőlem.

Ezzel a felütéssel indult Fishfucker felhasználó lélegzetelállító kalandleírása a blogjában. Hősünk fényes nappal kezdett horgászni a Visegrádi öbölnél, ami bringások és horgászok körében is igen népszerű célpont.

Miután észrevette a közelében csellengő vadkant, annyira meglepődött, hogy nem is menekült, hanem pecázott tovább. Aztán egy idő múlva rákiabált, az állat meg elkocogott a bokrok közé, ő pedig azt hitte, hogy ezzel vége a sztorinak. Nyugodtan dobálgatott tovább, amikor észrevette, hogy a vadkan ott csörtet a bokorban, tőle öt méterre, és "nem rohanva, de határozottan" éppen őfelé tart.

Hősünk ekkor már komolyan megijedt, lerakta a botját a földre, a kezében tartott szedvicset messzire dobta, aztán elmenekült a dzsindzsáson keresztül, vissza a kocsijához, disznó sehol. Épp nyitotta a kocsiajtót, amikor észrevette, hogy a vadkan végig ott volt mögötte. Rémülten beugrott, majd innentől már videózott is, így mi is láthatjuk, hogy a disznó hosszan követte-üldözte a kocsit, többször elévágott, lökdöste és nekidörgölőzött.

Kijött velem majdnem a 11-es útig, ott egy horgász apuka épp pakolt a kocsijába a fiával, figyelmeztettem őket, az ő kocsijukba is beszagolt, de az apuka üvöltésére, meg a röpködő vödör és szák hatására meg az üvöltésre kicsit arrébb ment, de újra visszatért.

Horgászunk végül, látva, hogy a kan eltűnik a bokrok között, visszatért az eredeti horgászhelyre, ahol nemcsak a botját, hanem a szendvicsét is megtalálta, majd elhúzott haza.

Minél többször nézem meg a videót és olvasom újra a sztorit, egyre biztosabb vagyok abban, hogy ez nem egy nagy véregzés, hanem egy nagy barátság kezdete lehetett volna. Szerinted?

A sztori ráadásul személyesen is érint, mert gyakran horgászom itt, mindig éjszaka, néha tök egyedül, miközben úgy rettegek, mint Bayer Zsolt a Zrínyi és a Nádor utca sarkán. És most már tudom, hogy ráadásul alappal!