Hétezer vonulós tűzoltóra jut négyezer katasztrófavédelmis főnök

A tűzoltóság megpróbáltatásairól közölt összeállítást az Index. Azt szedik benne össze, hogyan fordultak sokkal rosszabbra a tűzoltók munkakörülményei miután 2011-ben az addig önkormányzati felügyelet alatt álló tűzoltóságokat államosították, és a Bakondi György vezette Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) alá rendelték.

Az átalakítással a tűzoltók egy rakás OKF-es főnököt kaptak a nyakukba, főleg volt határőröket, polgárőröket és katonákat, akik nem igazán értik a tűzoltószakmát. A teljes központosítás vízfejűsítést is jelentett, most az Index szerint a körülbelül hétezer-hétezerötszáz vonulós tűzoltóra jut négyezer katasztrófavédelmis főnök.

Ezen kívül a tűzoltóktól elvették a 13. havi nyugdíjat, az OKF lerabolta a raktáraikat, ráadásul a tűzoltókat bevonták a katonai törvények hatálya alá. Az egyik tűzoltó össze is foglalta, mit jelent ez:

„Amikor fiatal voltam, egyszer elkéstem szolgálatból. Az volt a büntetésem, hogy a parancsnok a faliórát a nyakamba akasztotta, egész nap ott kellett hordanom. Most egy 10 perces késés szolgálatmegtagadás, meg dezertálási kísérlet, meg mittudomén mi, és a következő pillanatban katonai ügyészségen találjuk magunkat.”

És hogy milyenek is lehetnek ezek az eljárások, arra következtethetünk abból is, hogy mikor egy belsős munkatárs levelet írt a katasztrófavédelem vezetőinek az általa tapasztalt visszaélésekről, a levélíró ellen indult titkos nyomozás.

Ezen kívül a tűzoltóknak abba is bele kell menniük, hogy őket és családtagjaikat is lehallgathatja a titkosszolgálat.

Az Indexnek nyilatkozók szerint a szakmai észrevételeiket az OKF-esek és a belügyesek egyáltalán nem veszik figyelembe. Hiába mondták, hogy a magyar tűzoltóautó nem jó, és sokkal drágább is, mint a régiek (emellett a futóművet és a felépítményt leszámítva nem is magyar), mégis ezeket a járműveket kell használniuk. Amikor az új védőruha próbáján bőrpírt szenvedett a tűzoltó, és azt mondta, használhatatlan a felszerelés, mert szellőzés híján megfő benne az ember, a véleményét figyelmen kívül hagyták a főnökök, és csak azért is azt a ruhát rendelték meg. A tűzoltók hiába követelték azt is, hogy az autók fecskendőjét ne értintőképernyővel kelljen vezérelni, ami igencsak használhatatlan.

„Állunk a tömlővel, nyomogatjuk a képernyőt, nem történik semmi, a ház lángol, az emberek meg a hátunkba akarja állítani a vasvillát, hogy mi az istent csinálunk. Ilyenkor valaki kiveszi a slusszkulcsot, újra ráadja a gyújtást, hátha úgy jó lesz. A hírekben meg az van, hogy víz nélkül érkeztek a tűzoltók.”

A tűzoltók ellenkeztek a 112-es segélyhívórendszer központosítása ellen is, de ezt sem vették figyelembe.

Közben az új tűzoltóautókat már nem lehet sima szervizekben megjavíttatni, hanem egy központi szervhez kell vinni. Itt viszont rendszeresen túlszámlázzák a szerelést, néhány tízezerért elvégezhető beavatkozásokért is százezreket kérnek. Volt olyan is, hogy egy autójavításkor a tűzoltóknak 480 ezer forintot kellett fizetni a gallytörő helyreállításáért, holott az autón nem is volt gallytörő.

Mivel pedig a sofőrökkel kifizettetik a helyreállítást, ha akár csak meghúzzák az autókat, egyre kevesebben akarnak sofőrök lenni, hiszen nem akarják, hogy zárolják a fizetésük felét minden koccanás után.

Ez az egész pedig olyan történetekhez vezetett, mint amikor egy vidéki tűzoltólaktanyában az OKF-es vezetés egyszerűen lenyúlta a tűzoltók légkondira félretett 15 millió forintját, és vettek belőle két kisbuszt. Vagy ez:

„A régi rendszerben mint tűzoltóság összeszedtünk egy mikrobuszra való pénzt, megvettük, azzal tudtunk menni dolgozni, mi tartottuk fenn. Ezt az államosítással elvették, és amikor csapatösszetartóra kölcsön akartuk kérni az OKF illetékeseitől, azt mondták, kilométerenként 110 forintért vihetjük. A saját buszunkat drágábban akarják adni, mintha bérelnénk egyet akárhonnan.” (Index)