Tavaly nyáron, szinte derült égből villámcsapásként kerültek a TV2 Csoporthoz a Premier League közvetítési jogai, de a külön erre a bajnokságra gründolt férfias csatorna, a Spíler TV fogadtatása meglehetősen viharosnak bizonyult a szurkolók körében. A csatorna arcával, a kommentátorként és műsorvezetőként is rengeteget dolgozó Hetthéssy Zoltánnal többek között erről a jelenségről beszélgettünk, de rákérdeztünk arra is, mi a helyzet a szombat délutáni meccsekkel. És ezek voltak az interjú legkevésbé érdekes részei, szóval mindenképp görgessetek lejjebb.

CRNiB: Szoktál kommenteket olvasni?

Hetthéssy Zoltán: Időnként szoktam, igen.

Mit tapasztalsz az egy évvel ezelőtti hozzászólásokhoz képest? Van változás?

Igen, én határozottan látok változást.

Ne kerülgessük a forró kását, arra akarok kilyukadni: a Spíler TV indulását igazi gyűlölethullám kísérte az interneten.

Abszolút. Azon drukkerek számára, akik egy bizonyos szolgáltató előfizetőiként nézték addig a Premier League-meccseket, ez a csatorna egyértelműen bűnben fogant. Hogy ők mekkora arányban vannak a teljes közönségben, illetve, hogy közülük ki választotta a szolgáltatóját kifejezetten azért, hogy tudjon angol meccseket nézni, és ki volt az, aki az ár vagy a lakóhelye miatt fizetett elő, azt lehetetlen megbecsülni. Ez mindjárt egyfajta magyarázat arra, hogy megértsük ezt a jelenséget.

Mennyire nehéz megélni egy ilyen helyzetben azt, hogy miközben a legtöbb dologra nincs befolyásod a háttérben, mivel a te arcod van kint a képernyőn, te kapod a legtöbb kritikát?

Itt azért fontos tudni, hogy nagyon más jellegű az, amit az emberek az interneten leírnak, és az, amit aztán személyesen elmondanak neked, mondjuk a szemedbe. Nem szabad csak az előbbi bűvkörében élni, mert sok esetben nem látod pontosan, mi a mögöttes motiváció - és itt nem csak azokra gondolok, akiknek külön érdeke, hogy valamiféle harcot folytassanak azért, mert már nem az ő szolgáltatójuknál foghatóak a meccsek. Ez utóbbit egyébként én is át tudom érezni, mert speciel pont azzal a szolgáltatóval nem rendelkeztem az elmúlt hat évben, ahol korábban a Premier League jogai voltak, és igen, én is voltam dühös emiatt anno.

Te magad mondod, hogy a csatorna viharos gyorsasággal indult tavaly nyáron. Ez szakemberként kockázat, mert benne van a lebőgés veszélye, vagy inkább kihívás?

Egyértelműen az utóbbi. Az ember próbálja magát elhelyezni azon a piacon, ahol dolgozik, és természetesen vannak céljai, vágyai, mondjuk, hogy azért kezdte el ezt a pályát anno, mert xy nem közvetítette elég jól a Forma 1-et, és ő szerette volna megmutatni, lehet ezt másképp is. Számomra az utóbbi években a Premier League abszolút összenőtt a szolgáltatójával, és biztos voltam abban, hogy sajnos már nem lesz alkalmam közelebbről foglalkozni vele. Emiatt aztán elmentem egy teljesen másik irányba, a jégkorong felé, ott jöttek azok a szakmai lehetőségek, amelyek igazán megmozgatták a fantáziámat. Pont azért volt igazi kihívás az angol foci, mert korábban nagyon vágytam erre, öt, hat, nyolc évvel ezelőtt kifejezetten akartam, hogy sikerüljön, de akkor nem jött össze. Most viszont igen, szerencsére.

Inkább munka, vagy inkább élmény?

Imádom csinálni, és persze, élvezem is, de azért ne becsüljük le a munkát sem, ami ebben benne van. Főleg, hogy hosszú éveken át nem foglalkoztam ezzel a bajnoksággal minden hétvégén, sőt, focival is 2009-ben volt rendszeres munkakapcsolatom utoljára - akkor pedig azért még nagyon másképp nézett ki az is, hogyan készül fel a kommentátor a közvetítésekre. Ma inkább az a feladat, hogy a rengeteg rendelkezésre álló információt szűrje és súlyozza az ember, akkor viszont még bőven kellett kutakodni is, és nem volt egyszerű megtalálni azokat a forrásokat, ahonnan magabiztosan lehet tájékozódni.

Mi alapján súlyozod a háttérinfókat, mi a szűrés alapja?

Érdekes, amit kérdezel, mert ezzel a kommentátor szakma egyik alap vitatémájára kanyarodunk rá. Mit akar hallani a néző: azt, amit ő maga is elolvasott aznap a sportlapban, vagy éppen ellenkezőleg, valami mást, valami olyasmit, amit ő még nem tud? Benne van a pakliban, hogy ha nem hallja tőled ugyanazt, ami benne volt az aznapi újságban, akkor felkészületlennek bélyegez, de persze az ellenkezője is lehet igaz, és ha többet, mást adsz, kivívhatod a néző elismerését. Utóbbihoz persze idő kell, és bár én magam mindig a második variációban és a többletinformációkban hittem, minél több időt töltök a pályán, annál biztosabb vagyok abban, hogy a kettő együtt, egyszerre érvényes. Meg kell találni a lehető legjobb egyensúlyt, már csak azért is, mert ha új vagy, akkor nem biztos, hogy azonnal elhisznek neked mindent, amit mondasz. Pláne, ha van egy zsigeri elutasítás, mert ő most épp nem látja a meccseket a TV-ben, és úgy érzi, elvettek tőle valamit, amit szeret.

Korábban is dolgoztál már egy nagy kereskedelmi csatorna logója alatt, most megint ez a helyzet, a Spíler TV egy nagyon nagy portfólió egyik részeleme a TV2-nél. Mennyiben teremt ez más helyzetet ahhoz képest, hogy az előző jogtulajdonosnál a Premier League a csatorna zászlóshajója volt?

Fontos látni: ami nekünk szenvedély, sport, szórakozás, az valaki másnak az üzlete. De ebben nincs különbség az előző jogtulajdonoshoz képest, ő is használta valamire a PL-közvetítéseket, és a mostani is használja. Szerintem ez teljesen logikus, ahogyan a nagy kluboknál sem lehet legyinteni az üzleti logikára, úgy itt is számításba kell venni, hogy a közvetítésben amellett, hogy mi a magunk részéről próbálunk bele szakmaiságot, szórakoztató értéket, információt, lelkesedést tenni, pénz, üzleti stratégia is van. Ezen lehet felháborodni, ágálni ellene, és elfogadom, ha valaki azt mondja, nem jó, hogy ebbe az irányba halad a sport, de a helyzet jelenleg ez. Mondom mindezt úgy, hogy én voltam már ennek a szituációnak a másik oldalán is, amikor egyre-másra veszítettük el a jogainkat a Sportklubnál. Nyilván nem volt jó érzés, de pontosan tudtam, hogy sajnos teljesen logikus, ami történik. Ettől függetlenül persze a mi kötelességünk az, hogy a néző az esetleges nehézségekből se vegyen észre semmit, dolgozzunk szenvedéllyel, a sport iránti alázattal, szeretettel, a lehető legnagyobb felkészültség mellett.

Provokatív leszek: akkor tehát nincs összefüggés aközött, hogy a Spíler egy kis pont a TV2-es csatornarengetegben, és ezért jó néhány meccs SD minőségben megy a Prime-ra száműzve, valamint, hogy a szombat délutáni sávból nem adhattok le minden meccset?

Nincs összefüggés, ráadásul a cégcsoport folyamatosan invesztál újabb sportjogokba, fejleszti a csatornát. Előfordul, hogy egyszerre két élő közvetítésünk van, így azért, hogy szurkolók ne maradjanak le semmiről, a Prime-on láthatják az egyiket. A szombat délután négy órai meccsek esetében tudtommal nem csak nálunk működnek így, ez egy teljesen más problémakör. Van egy adott csomag, amiből lehet választani, és ha abban nincs ott néhány ún. nem "core" meccs, akkor az nincs ott, nem lehet mit tenni vele. Angliában például ezt a sávot eleve nem lehet látni, Európában pedig - én úgy tudom - mindenütt ugyanaz a helyzet, mint nálunk, nem lehet az összes meccset leadni. Angliában pedig még rosszabbak az állapotok, és amennyire tudom, már mozgalom is indult annak érdekében, hogy legalább néhány 16:00-kor kezdődő meccset láthassanak a nézők.

Versenyző típusnak tartod magad?

Inkább, mint hogy edzésen legyek jó (nevet).

Azért kérdezem, mert szépen körüljártuk már, hogy minden néző óhatatlanul hasonlít, jellemzően ahhoz, ami korábban volt itthon PL-közvetítés címszó alatt, de rád is igaz ez? Azt a bizonyos lécet akarod megugrani, amit az elődeitek felraktak, vagy inkább új, tiszta lapban gondolkodsz?

Erre azért könnyű válaszolni, mert mint mondtam, én a megelőző hat évben nem rendelkeztem azzal a szolgáltatóval, amelyik az angol bajnoki meccseket sugározta, szóval kénytelen voltam külföldi közvetítési példákra hagyatkozni. Nekem inkább ezek jelentik a lécet, és nem azért, mert a hazai kollégákkal bármi probléma lenne, sőt, de legyünk őszinték, lesni azért nem itthonról kell, hanem onnan, ahol a miénknél jóval fejlettebb a sporttelevíziós kultúra.

USA, Nagy-Britannia?

Így van, például. Az NBC-től mondjuk, ahol a záró fordulóban mind a tíz meccs élőben megy a különböző csatornákon, ami persze egy mennyiségi dolog, de jól mutatja, mekkora respektje van ennek a jognak Amerikában. Vagy az angol tévés piac, persze, megkerülhetetlen.

Mit lehet ellesni tőlük? Inkább a dolog show-része másolható, vagy a szakmaiság, az informativitás?

Mind a kettő, egyébként is, szerintem ezt csakis egységben lehet értelmezni. Ilyen például az idei szezonban bevezetett újításunk is, a sok vitát kavaró kommentátor-szakkommentátor kérdés is. Amerikában ez egy bevett dolog, van a color commentator, aki szakmai hozzászólásokkal színesíti a közvetítést, és van a play-by-play commentator, aki pedig arról beszél, azt láttatja, ami épp történik a pályán, ő a klasszikus riporter a csapatban. Előbbi szerepre persze csak olyan figurák jöhetnek szóba, akik az adott sportágat korábban magas szinten űzték, de ezen belül az is fontos, hogy az illető olyan színes egyéniség legyen, akivel az ember mondjuk szívesen beülne egy pubba, és két sör mellett dumálna a fociról. Tudjon beszélni, és emellett jó időzítéssel szúrjon közbe komoly, szakmailag helytálló dolgokat a közvetítésben. Ez persze csak az elv, a gyakorlatban ez mindig másképp jön elő, és, hogy ebből kinek mekkora a jó arány, kinek, melyik stílus tetszik, és melyik kevésbé, az már inkább ízlés dolga.

Mi volt az újítás motivációja? Kifejezetten erre a szerepre castingoltatok szakkommentátorokat, vagy a meglévő arcok/hangok alapján jutottatok arra a következtetésre, hogy ez áll nekik igazán jól?

Az az érdekes, hogy ez a felállás a focin kívül bármelyik másik sportág esetében teljesen magától értetődő. Kosárlabda, vízilabda, jégkorong, szinte minden másik csapatsport meccsein ott ül egy olyan szakkommentátor, aki otthon van az adott játékban, hiteles, korábban sikeres játékos, vagy edző volt. Legyünk őszinték, azért az egy nagyon ritka dolog, és nem is reális, hogy egy kommentátor NB I-es focista volt korábban, és őszintén: nem is ettől lesz valaki jó riporter. Ez egy másik szerep, nem kell hozzá, hogy versenyszerűen sportolj, két külön szakmáról beszélünk. Sőt, szerintem egy kommentátornak az sem fő feladata, hogy elmerüljön az adott sportág taktikai, edzői oldalában. Cserébe viszont kell, hogy legyen mellette valaki, akinek ez a fő profilja, aki hiteles, akiről a néző tudja, hogy otthon van a témában. Másik oldalról nézve viszont: tud kényelmes lenni, ha egyedül hagyjuk a kommentátort, hiszen ebben az esetben végig a saját véleményét mondhatja - de nem véletlen, hogy ezt külföldön a legritkább esetekben hagyják csak. Hiszen a legtöbb konfliktusforrás a nézővel a mai napig abból adódik, amikor a riporter állást foglal szabálytalanságok, tizenegyesek, vitatott szituációk kérdésében. Ez alapján ítélik meg, és mondják el jó, vagy rossz kommentátornak. Kvázi szurkolóként vizsgázol, és ha éppen nem úgy látod, mint az adott csapat drukkerei, akkor már biztosan nem lehettél jó aznap. Oké, ez persze csak általánosság, a nézők nagy részét ennél azért sokkal felkészültebbnek és intelligensebbnek tartom, de a jelenség létezik.

Külföldön ennek megfelelően meg is van a piaca annak, hogy az ex-játékosokból punditok legyenek. Mindenki pontosan tudja, milyen képességeket igényel ez a szerep, hogy nem lehet megélni pusztán klisékből, hogy felkészülést, alázatot, időt, energiát igényel. Itthon is ebbe az irányba haladunk?

Még nem alakult ki ennek a kultúrája, az az igazság. Sőt, azt érzem, hogy a fociban ez csak nagyon, nagyon lassan kezd el a megfelelő irányba haladni. De legyünk igazságosak: amiről beszélünk, az külföldön is egy friss dolog, az utóbbi tizenegynehány évben vált csak életpályamodellé a szakértői szerep. És persze ez nem független attól, hogy ott van kereslet egy 0-24-ben NFL-t sugározó csatornára például, aminek aztán lesz igénye húsz-harminc különféle aspektusra (fantasy, futójáték, defence, special team stb.) specializálódott szakértőre. De ugyanez van a Sky Sportson is: megtalálták Neville-t és Carraghert, akiket nagyon tudatosan építgetnek a médiában, mellettük ott van Henry, és egy sor másik hiteles arc. Ugyanakkor látni kell, hogy Angliában is elkülönül a játékosmúlt és a szakértés. Danny Higginbotham például biztosan rosszabb védő volt, mint Rio Ferdinand, mégis, kettejük közül előbbinek van mély, taktikai elemzős szekciója a tévében, nyilván nem véletlenül.

Azt hogyan látod, van esély arra, hogy a sportműsorok is elinduljanak abba az irányba, amerre a hagyományos TV-show-k járnak már egy ideje? Jól kitalált karakterek, tudatosan generált konfliktusok, drámák, szórakoztatás? Itthon mintha ez a formátum megkövesedett volna 1980-ban.

Biztosan van, és lesz is változás, mert közben felnőtt egy generáció, amelyik már egészen másképp néz TV-t. Sőt, nem is feltétlenül televíziót néz, hanem tartalmat fogyaszt, rengeteg különböző platformon. Néha a TV-ből, sokszor pedig egyáltalán nem onnan. A felület szinte másodlagos, a lényeg a tartalom, és ebből a szempontból nyilvánvalóan vannak bevált módszerek, karakterek, megoldások. Szokták mondani, hogy nálunk, Magyarországon a német televíziós kultúra dívik, de amennyire én látom, a németek is az angol-amerikai főáramból emelnek át magukhoz formátumokat, elemeket. Nyilván nem véletlenül, ehhez a dologhoz - pláne, ha szórakoztatásról van szó, és ugye elég erősen ebbe az irányba megy most minden - egyszerűen Amerikában értenek a legjobban. Nálunk persze ez a folyamat nagyon lassan fog haladni, már csak azért is, mert itthon minden a futball körül forog - és a focinál konzervatívabb közeget nehéz elképzelni.

Oké, de itt jön be az a feltevés, hogy egyesek szerint a tévézésnek van egyfajta közönségnevelő szerepe is.

Mondjuk azt, én is hiszem, hogy van egy ilyen küldetése annak, amit csinálunk. Azért is hiszek ebben, mert más közegben is ezzel a hozzáállással tudtunk felépíteni - szerintem - időtálló dolgokat, és igen, itt a jégkorongra gondolok. Ugyanígy álltunk hozzá, és azért tudott működni, mert idővel az emberek rákapnak arra, ami jó, vagy legalábbis igényes. Fontos persze, hogy nem az a lényeg, hogy te tudsz valamit, amit ők nem, és ezt majd akkor szépen megtanítod nekik, mert ez nem is feltétlenül igaz, egy csomó néző a saját csapata dolgaiban sokszor ezerszer naprakészebb, mint amennyire akár a legjobb kommentátor valaha is lehet. Ez persze visszamutat arra is, amit már korábban fejtegettünk: a mai információtömegben szerintem elképzelhetetlen, hogy egy kommentátor egyszerre legyen felelős még a közvetítés sportszakmai részéért is. Erre egyszerűen nincs elég idő, elég energia, mert hírek, események, sztorik tekintetében tartani kell a lépést azzal a nézővel, aki mondjuk a Chelsea-vel kel és fekszik, hiszen szurkoló.

Ebből nekem az következik, hogy a jövőben még inkább felértékelődik majd a kommentátorok stílusa és személyisége, hiszen tájékozottságban már nem feltétlenül tud a néző fölé kerekedni.

Igen, ezzel egyetértek, hosszú távon szinte biztosan ez lesz a helyzet.

És hol lesz a határ a személyiség kiteljesedésében? Mert azért a meccset már nem nyomhatja el az ego, gondolom.

Ebben szerintem itthon nincsen norma, nincs mihez kötni ezt. Egyén- és csatornafüggő a dolog, hogy mennyire engednek téged kiteljesedni, hogy te mennyire akarod megmutatni a személyiségedet. Ha engem kérdezel, addig jó, amíg a néző fejében nem marad meg, hogy te közvetítetted a meccset. Legyél inkább olyan, mint a játékvezető, aki a pálya tartozéka, a meccs része, de nem szabad, hogy róla essen a legtöbb szó, hogy rá emlékezz a lefújás után. Ez persze baromi nehéz, mert aki erre a pályára adja a fejét, abban bőven van szereplési vágy, kicsit úgy is érzi, erre teremtődött, de szinte biztos, hogy ebben jó, és vannak képességei a beszédhez. Viszont éppen ettől szép és nagy a feladat: úgy vidd bele önmagad a közvetítésbe, hogy közben stílusos, intelligens és főleg ízléses maradj, ne zavard a nézőt.

Mennyi szubjektum fér ebbe bele?

Semmiképp nem szabad visszaélni azzal, hogy te közvetíted a meccset, ettől még nem vagy kiválasztott, nincsen plusz súlya a véleményednek. Nem attól lesz jó a Liverpool, mert te elmondtad a meccs alatt, hogy fú, de jók, de tetszik a játékuk. Plusz - és ezt nagyon fontos megjegyezni - nekünk még nagyon sokat kell dolgozni azon, hogy valóban hitelesek legyünk a nézők szemében, hogy átugorjuk azt a lécet, amiről most sokan azt gondolják, átugorhatatlan. Ami persze az előző jogtulajdonos esetében is éppen ilyen átugorhatatlannak tűnt kezdetben, de mivel iszonyú sok munkát és alázatot tettek bele, végül abszolút nem lett az. Ebben hiszek én is.

A két kedvenc sportágad két abszolút prémium jogának (Premier League, NHL), vagy az arca/hangja. Ez most a csúcs?

Én boldog vagyok ezek miatt. Nem szabad olyat mondani, hogy az ember a csúcson van, mert akkor hova menne tovább? Képzeld el, milyen jó lenne, ha még ki is lehetne járni ezekre a meccsekre. Mindig lehet fejlődni, mindig lehet előrelépni, szóval nem hiszek a csúcs elérésében. Jól érzem magam, boldog vagyok, elfoglalt. Szeretem a munkáim.