Nemrég kezdődtek az ásatások Európa egyik legnagyobb vaskori királysírjánál, a horvátországi  Jalžabet mellett, de szeptember közepén magyar, horvát, osztrák és szlovén kutatókból álló csoport azt vette észre, hogy valakik megelőzték őket, és kirabolták a halomsírt. 

A tolvajok nem sokkal korábban egy 3 méter átmérőjű, 10 méter mély, kútszerű aknát fúrtak le, hogy elérjék a korábban érintetlen sírkamrát. A helyszínelés és a nyomozás még zajlik, de biztosnak tűnik, hogy az elkövetők pontosan tudták, mit keresnek. Profi műkincsrablók lehettek, mert az akna tetejét egy rejtett csapóajtóval fedték be, hogy később is visszatérhessenek.  

A kutatást vezető Saša Kovačević szerint az okozott kár akkora, „mintha betörtek volna zágrábi székesegyházba, és kiürítették volna a kincstárat”. 

A Jalžabetnél álló halomsír a Kr.e. 6. században épülhetett a vaskori Hallstatt kultúra keleti körének területén. Hetven méteres átmérőjével és 8-11 méteres magasságával kiemelkedik a Hallstatt halmok közül. 

Egy korábbi ásatásnál a nagyhalom mellett már megtalálták az ott eltemetett fejedelem lovának sírját. Ennek leletei arra utalnak, hogy nem helyi, hanem szkíta hagyományt is követhetett az elhunyt. 

A korszak szkíta aranykincseiből kiindulva pedig elképzelhető, hogy a Seuso-kincsek értékének többszörösével temették el a fejedelmet. 

A feltárásban részt vesznek az ELTE kutatói is, akik az oldalukon a sírrablásról azt írták, hogy a rablás a magyarországi vaskor iránt érdeklődőknek is sajnálatos, hiszen a földrajzi közelség miatt a horvátországi halomsír felszerelése valószínűleg fontos párhuzamként szolgált volna a 2011-2012-ben kutatott dél-dunántúli halomsírhoz, Regöly, Strupka-Magyar birtokhoz.

Ha nem költ rá az állam, a többi is a rablók kezére jut

A mostani ásatásnak eredetileg nem is az volt a célja, hogy megkeressék a sírkamrákat, csak a környező objektumokat akarják felmérni. A korábbi kutatások során már keresték a kamrát, de a rajta fekvő hatalmas földtömeg és a köves köpönyegréteg miatt sosem tudták elérni.  A jalžabeti sírhalom olyan nagy, hogy régészek geofizikai eszközei sem látnak az aljára, ezért még azt sem tudják, pontosan milyen a sírkamrák szerkezete. Mivel ma már nem divat a kincskereső szemléletű régészet, a hatalmas költségek miatt csak olyankor ásnak fel egy ekkora területet, ha egy építkezés miatt muszáj vagy a  földművelés veszélyezteti leleteket. Pedig most a műkincstolvajok felbukkanása miatt fontos lenne a mélyére ásni.

Az eredeti ásatás az Európai Unió Interreg Danube Transnational kutatási projektjeként zajlik, de ennek a költségvetése nem elég arra, hogy felhozzák a sírból a még megmaradt kincseket. Ha a horvát állam nem költ külön a kármentő feltárásokra, a sírrablók hamarosan visszatérhetnek, mivel a régészek október elején elhagyják a helyszínt.