Az új Iphone-ok és egyéb Apple-fejlesztések szeptember 12-ei bemutatóján a jubileumi X-modell leleplezése mellett a másik nagy durranás maga a helyszín volt. Az Apple vadonatúj, még épülő, park méretű főhadiszállásán ugyanis ezzel az eseménnyel avatták fel a Steve Jobs Theatre-nek nevezett épületet. Ez lényegében egy ötven méter átmérőjű, vagyis fél focipályányi kerek üvegpavilon, már ami a földfelszín feletti részét illeti, mivel maga az ezerszemélyes színházterem a föld alatt található.

(Kis magyar mellékszál, hogy igencsak hasonló építészeti ötletre épült volna a Liget projekt talán legerősebb épületének tűnő, de a friss pletykák szerint talán soha fel nem épülő Magyar Zene Háza, a japán Sou Fujimoto terve alapján, de nálunk lennének vagy lettek volna tartóoszlopok is azért.)

A Norman Foster-iroda által tervezett minimalista pavilon fényképeit nézve lassan esik le a szemlélőnek, hogy mi olyan furcsa benne: az, hogy nincs semmiféle látható tartószerkezete, a "fala" teljesen átlátszó üveg, így a látvány olyan, mintha a kerek, ufószerű tető a talaj fölött lebegne. (Ez egyébként a világ legnagyobb önhordó üvegépülete.)

De nemcsak az érthetetlen első látásra, hogy a fal hogyan lehet tisztán üvegből, hanem az is, hogy a több, mint 50 méter átmérőjű kerek tető hogyan bírja el ezt az áthidalást belső alátámasztás nélkül.

Ez egy átlagos - vagyis nem építész - szemlélőnek igazi varázslat, ezért megkérdeztem a Dubaiban élő és dolgozó, a legmodernebb technológiákkal találkozó Csikvári Gergely építészt, hogy miként lehetséges ez. 

Szakértőnk kapásból megerősítette, hogy a pavilont valóban csak az üveg tartja, és igen plasztikusan el is magyarázta, hogy ez hogyan lehetséges:

„Az üvegfal 44 darab ívesre hajlított üvegpanelből áll. Az üveg nyomószilárdsága általában nagyon magas, amit ennek az épületnek az esetben két dolog is tovább erősít. Az egyik hogy a panelek egyenként négy rétegű laminált üvegből vannak, és ilyenkor az üvegrétegek közötti ragasztóanyag tovább noveli a szilárdságot, illetve a panel rugalmasságát is. A másik pedig a tény hogy ezek a panelek a nyomásra merőleges irányban meg vannak hajlítva, ilyen módon megakadályozva vagy minimálisra csökentve a kihajlást és rezgést. A 44 darab panel szoros összeillesztéséből adódó összefüggő hengerfelület így egy nagyon szilárd tartószerkezetet képez. Húzószilárdságra (a szél hatására felrepülni akaró tető esetén) ugyan az üveg önmagában nem olyan erős, itt megintcsak a rétegek közötti laminátum (ragasztó) segít.”

De mi van akkor, ha - Kaliformiában vagyunk, így ez reális lehetőség - jön egy földrengés?

„További biztonsági faktor hogy a körben futó terasz, az üvegek, és a így a tető is egy földrengésbiztos ’úsztatott’ platformon állnak, és földmozgás esetén (állítólag akár 8-as mozgásnál is) ezek az elemek nem mozdulnak el, tehát az üveg sem tud veszélyesen megfeszülni.”

A tervező Foster iroda azt állítja, hogy a szerkezet akkor is állva marad, ha akár földrengés miatt, akár más okokból, de kitörik az üvegtáblák akár fele. 

További izgalmas kérdés a tető, ami ugyan jól láthatóan igen vékony, na de akkor is egy durván 50 méter átmérőjű körlapról van szó, ami valószínűleg nem is egyrétegű, hiszen merevnek kell lennie. 

„A másik fontos paraméter a tető, amit valami okból kifolyólag Dubaiban gyártottak  a Premier Composite Technologies (PCT) nevű cégnél. A tetőelem tehát egy szénszál erősítésű kompozit anyagból készült, az üvegpanelekkel megegyező számú, 44 egyforma szeletből. Ez egy vékony, belül üreges, és a méretéhez képest nagyon könnyű szerkezet ami a lencse keresztmetszetnek köszönhetően ilyen nagy fesztávon is önhordó csak a kerületén megtámasztva (nagyjából ugyanazon az elven mint egy lapjára fodított biciklikerék). Az összefüggő üvegpalást és a könnyű de nagyon szilárd lencsetető tehát így, kvázi egymást erősítve egy nagyon robusztus szerkezetté állnak össze.”

Annak ellenére, hogy extra vékony, üreges és karbonszálas anyagból készült, a lencse alakú tető így is több, mint 80 tonnás.

Csíkvári olyan tervezési nehézségekre is felhívta a figyelmünket, amik egy amatőr szemlélő figyelmét garantáltan elkerülnék:

„Innentől ezért valószínüleg a következő kihívás az volt hogy hogy rögzül a tető az üveghez illetve az üveg a talajhoz, az is inkább olyan szempontból, hogy a mozgások és rezgések hatására (hirtelen széllöket) ezek mentén a rögzítések mentén ne fáradjon el az üveg...”

Végül az is kiderült, hogy bár nem rejtettek oda vázsszerkezetet, az ívelt üvegelemek illesztési felületeit valamire azért mégis felhasználták:

„Ami nem annyira szerkezeti kérdés, hanem inkább további érdekesség az az, hogy az épületgépészeti elemek, csövek, vezetékek hogyan vannak eldugva: az összes ilyen cső és vezeték az üvegpanelek közötti illesztőhézagokban van elrejtve. 20 ilyen hézag a 44-ből a lencse-tetőben elrejtett sprinklerekbe vizet vezető csöveknek ad helyet, a többiben pedig elektromos és adatkábelek futnak.”

Az épületben egy rakás műszaki és dizájnpoént rejtettek el. 

A földszintről lépcsőn, vagy átlátszó üvegcsőben futó kerek, dob alakú üvegliften lehet lejutni a színházteremhez. A lift emelkedés vagy süllyedés közben forog, mint egy dugó egy spéci dugóhúzóban. Ennek az az oka, hogy az épület kialakítása miatt a fülkébe az egyik oldalán szállsz be és a másikon lépsz ki belőle. A tervezők azonban nem akarták két ajtóval tönkretenni a minimalista üvegdizájnt, inkább kitalálták, hogy forduljon el az egész lift, majdnem pont 180 fokot.

link Forrás