Ennek a bocinak nagyon fontos mondanivalója van, amit a világ összes szomorú emberének el kell olvasnia
Helló! Én egy skót felföldi boci vagyok.
Olyan cuki, hogy a hó is elolvad körülöttem.
De nem csak ennyit tettem le az asztalra! Azt hiszed, nekem nem lehet nehéz az életem?
Néha nekem sem könnyű. Van, hogy kibabrálnak velem és elszomorodom.
Ilyenkor azt érzem, semmi és senki nem segíthet. Teljesen padlóra kerülök.
Elhanyagolom magam, fodrászhoz se járok.
Ez az állapot egy kis ideig tart, szenvedek.
De aztán emlékeztetem magam, hogy: "Hé, ez azért mégsem a világvége! Nem teheted ezt magaddal! Meddig akarsz még szenvedni? Ez nem mehet így örökké!"
Nehéz, de erőt veszek magamon és talpra állok.
Majd elindulok és megkeresem azokat a bocikat vagy embereket, akik szeretnek és akiket én is szeretek.
Bármilyen rossz kedvem van, megpróbálok kedves lenni velük. Cserébe ők is kedvesek velem.
Megpróbálok hasznos lenni akkor is, ha épp szomorú vagyok. Múltkor a szomszédnat kellett egy fotómodell, hát elvállaltam a szerepet, a modellek úgyis mindig citromba harapott fejet vágnak.
Megtanultam, hogy ha a többiek között vagyok és segíthetek nekik, az mindig megvigasztal engem.
Nemrég megmasszíroztam a barátom nagymamáját, mire ezt mondta: „Ó, de jól esik, már nagyon be voltam rozsdásodva!”
Másvalaki pedig ezzel jött felém a semmiből: "Hé, Boci, olyan jó fej vagy, hogy belenyalok a füledbe!"
Ha búskomoran üldögélnék a széna közepén, talán kaptam volna ilyen bókokat? NEM!
Amikor rájöttem, milyen csodálatos bocikkal vagyok körülvéve,
azt éreztem, kiugrom a bőrömből a boldogságtól!
Azóta is pattogok.
De ennyit rólam. Azt akartam mondani, hogy ha bármikor olyan rossz a kedved, mint nekem ezen a morcos képen:
Akkor vegyél mély lélegzetet és gondolj rám, a skót felföldi bocira, aki erőt vett magán, segítséget kért a többi bocitól és ettől sokkal jobb kedvre derült.
Meg tudod csinálni!
