Bernd Storck egy zseni
2016 június 15., 07:01
Bernd Storckot elnyelte a magyar futball mocsara
„Úgy gondolom, mindenkinek köszönet jár, aki részt vett ebben a munkában. Elsőként köszönet illeti Orbán Viktor miniszterelnök urat, mert ő óriási rizikót vállalt azzal, hogy a magyar futball komoly támogatást kapott az elmúlt években.”
Nem, nem. Ez nem mostani nyilatkozat, Csányi Sándor, nem tréfálkozott a feröeri meccs után, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke ezt még két éve mondta, amikor eldőlt, hogy a magyar válogatott 44 év után újra kijutott az Európa-bajnokságra. Ekkor nevezte meg az MLSZ-elnök azt az embert, akinek elsősorban jár a hála ezért.
Eltelt két év, klubszinten a csapatokba ölt milliárdok ellenére semmi nem moccant meg, a nézőszám nem nőtt az új stadionokban, a magyar válogatottnak esélye sem volt a világbajnoki részvételre, a 19. helyről visszacsúszott az 59.-re a világranglistán, és újra „elsüllyedtünk a teljes kilátástalanságban”, ahogy a futballszerető miniszterelnök nevezte 2016-ban - meghaladott időszakként - az elmúlt évtizedek magyar fociját.
Bernd Storck, aki zseninek tűnt két éve, tökéletesen belesimult a magyar futballközegbe, és most már csak arra telik, hogy a nálunk annyira jól ismert ráolvasással próbálja orvosolni a bajt.
A svájci meccs előtt:
„A legjobb csapatokkal is fel tudjuk venni a versenyt.”
A svájci meccs után:
„A legjobb válogatottakkal nem vagyunk egy szinten.”
Teljesen igaza volt, kedd este bebizonyosodott, hogy Feröerrel vagyunk egy szinten.
Az Eb-n látott válogatottból alig egy év alatt olyan csapat lett, amelyik nem képes semmilyen bravúrra. Kiscsapatként nem akarunk viselkedni, középcsapat viszont nem vagyunk.
Svájc ellen Storck még azt is meg akarta magyarázni, hogy valójában minket nem megaláztak, hanem emelt fővel szaladtunk bele a késbe:
„Beállhatnánk a kapunk elé kilencven percre, lehet, akkor több esélyünk lenne, de én nem akarok olyan futballt játszani a csapatommal.”
Mintha jobb lenne öt gólt kapni, és csak akkor kozmetikázni az eredményen, amikor az ellenfél már arra koncentrál, hogy ne sérüljön meg senki a portugálok elleni, valóban komoly erőpróbának ígérkező meccs előtt. Tíz meccsen ugyanannyi gólt szereztünk, mint amennyit kaptunk. A 14 gól rúgott gólnak kevés, kapott gólnak sok.
Arról szó sincs, hogy esetleg megpróbálnánk ésszel játszva, és nagyon fegyelmezetten szerezni akár csak egy pontot. Érthető, ehhez hibátlan védekezés kellene.
Így aztán nekünk olyan döntetlenre sem futja, mint például Luxemburgnak a franciák otthonában, vagy ahogy összejött történelme első selejtezősorozatában Koszovónak a horvátországi pontszerzés. Volt több meglepetés is a selejtezőkben, de egyik sem volt akkora bravúr, mint Andorra győzelme ellenünk: az akkor világranglista 186. helyezettje verte a világranglista 33. helyén álló válogatottat. Ennél nagyobb papírforma borítás nem volt a mostani európai selejtezősorozatban. A meccs után mi azonnal visszacsúsztunk az 57. helyre, Andorra pedig felrakétázott a 129.-re.
Nemcsak az a baj, hogy a magyar válogatott nem képes semmilyen bravúrra. 2008 óta nem fordult elő, hogy egyetlen pontot sem szereztünk selejtezőn az első kettőtől, most Svájc és Portugália is oda-vissza vert minket. Nagyobb baj, hogy tényleg az égvilágon bárkitől képesek vagyunk kikapni. És Bernd Storcknak nem maradt más, mint hogy a vereségeket magasztalja bravúrrá.
1. „Lisszabonban az első 20-25 percben meg tudtuk lepni ellenfelünket, ezt Fernando Santos is elismerte a találkozó után”. Az eredmény ugye 3-0 lett a portugáloknak egy 90 percig tartó meccsen. Ahol egyébként a megszokott négy védő helyett öttel álltunk fel, de bekkelni sem sikerült, a 36. percben már 2-0 volt oda.
2. „Az oroszok ellen hatvannégy százalékban birtokoltuk a labdát, több mint hatszáz passzunk volt, ám sajnos a helyzeteinket nem tudtuk kihasználni, ebben mindenképp előre kell lépni.” Eredmény: 0-3, igaz, barátságos meccsen.
3. „A regnáló Európa-bajnok ellen pedig nagyszerűen játszottunk még úgy is, hogy több mint 60 percen keresztül csak tíz játékosunk volt a pályán.” 0-1
4. „Persze voltak váratlan eseményeink, mint a Feröer és az Andorra elleni mérkőzés, de sokat fejlődtünk labdabirtoklásban, előretörésben és a gólhelyzetek kialakításában is.” A magyar válogatott öt idegenbeli meccséből hárman egyáltalán nem szerzett gólt, ez a feladat meghaladta a képességeit Feröeren és Andorrában is. Svájcnak akkor rúgtunk kettőt, amikor már mindegy volt. Lettország pedig annyira gyenge jelenleg, mintha eleve 0-2-ről indulna a meccs, itt még Feröer is kettővel nyert, akárcsak mi, Svájc és Portugália hármat rúgott.
5. „A legjobb csapatokkal is fel tudjuk venni a versenyt, a portugálok és a svájciak elleni hazai meccsünk jó példa erre”. Ez két vesztes meccs volt, még ha szoros is.
Valójában semmi esélyünk nem volt
Orbán Viktor friss miniszterelnökként 2010-ben azt mondta, hogy a magyar válogatottnak ki kellett volna jutnia a dél-afrikai világbajnokságra, hiszen Magyarországnál lényegesen kisebb lélekszámú országok, mint Uruguay, Paraguay, Szlovákia vagy Szlovénia is ott volt, így nem látja az okát, hogy nekünk miért ne sikerülne.
„Hogy mi nem vagyunk ott, ezért csak magunkat, a saját butaságainkat okolhatjuk”
- mondta akkor.
Most valahogy semmi ilyesmi nem hangzott el.
Különösen úgy lehet nehéz feldolgozni a mostani kudarcot, hogy szemben velünk, a mindössze 330 ezres Izland simán, egyenes ágon kijutott a világbajnokságra, saját okosságuknak köszönhetően. Nincs csoda, nem öntötték ész nélkül az állami milliárdokat a fociba, megszüntetve ezzel a piaci szabályokat, nem született éppen oda egy szigeti Messi, a válogatottak zöme az angol másodosztályban, vagy közepes európai csapatokban játszik, ahová magyar játékos már nem jut el. Kitaláltak viszont egy koncepciót, ami a gyerekek valódi képzésére épül valódi szakemberek irányításával. Amikor ez beérett, előbb 2014-ben pótselejtezőt játszottak a világbajnokságért, 2016-ban már kint voltak az Európa-bajnokságon, ott kiejtették Angliát, most pedig Horvátországot, Ukrajnát és Törökországot megelőzve kint vannak a vébén is.
Izland mindössze 330 ezres ország, nehéz mellébeszélni, hogy nálunk, ahol csak igazolt focistából van majdnem annyi, mint izlandi lakosból, miért nem valósítható meg ugyanaz sokkal több pénzből.
Az az eufória, hogy Magyarország 44 év után kijutott az Európa-bajnokságra, mára elmúlt. Storck is elveszítette a közönség támogatását, Feröernek ollézott a még mindig telt házas Groupama Aréna kedden, a játékosokat a meccs végén megalázták azzal, hogy a szokásoktól eltérően nem énekelték el nekik a himnuszt.
Sok koncepciót nem lehet felfedezni abban, mit is akar a felső vezetés évek óta a magyar focival. A 2014-es Eb-selejtezőre Csányi Sándor eredetileg Bölöni Lászlót akarta kapitánynak, nem jött össze, az olcsóbb megoldás Pintér Attilát az első selejtező után kirúgta, jött az akkor még csak utánpótlásedző Dárdai, aztán mivel a klubjával nem sikerült megállapodni, az ő ajánlására Storck.
Szinte a semmiből jött az Eb-részvétel, az előző vébéselejtezőt még a hollandok elleni 1-8-cal zártuk, a magyar klubok sem akkor nem voltak, sem most nem tényezők Európában, és olyan kevés játékosunk lép pályára komoly bajnokságban rendszeresen, mint soha. Ráadásul aki alapember jó bajnokságban, kb. Gulácsi Péter egyetlenként, az is annyira bizonytalanná vált a válogatottban, hogy Németországban ilyen teljesítménnyel hamar megválnának tőle.
Kádár Tamás játszik még a Dinamo Kijevben, Korhut Mihály az izraeli bajnokcsapatban, mindketten az Európa-ligában is játszanak, de Korhut is hibázott egy hatalmasat a lettek ellen. És ennyi. Közben az olyan tehetség, mint Nagy Ádám is már csak kispados egy olasz középcsapatban, Kleinheislerről pedig kiderült, hogy nem Németország, hanem Kazahsztán az ő terepe.
Az viszont Strock hibája, hogy a kevés szóba jöhető játékost sem használja jól. A magyar, majd lengyel gólkirály, az amerikai góllövőlistát is vezető Nemanja Nikolics már haza sem jön, mert nem akar kispadozni. (Nikolics egyetlenegy meccset sem játszott végig a selejtezősorozatban, Pintér, Dárdai vagy Storck vagy le- vagy becserélte.) A horvát bajnokságban gólkirály Futács Márkó sem kapott lehetőséget Storcktól, Andorra ellen pedig hasznos lett volna. Ott tart a csapatépítés, hogy Storck a selejtezősorozat végén a semmiből behívta Ugrai Rolandot a Diósgyőrből, mert mostanában volt pár jó meccse. És az utolsó meccsen bemutatkozott Nagy Dániel is.
Csányi is magyarázza a magyarázhatatlant
Azt Storck és Csányi is reálisan felmérte, hogy a világbajnokságra sokkal nagyobb bravúr lenne kijutni, mint az Eb-re. Egyszerű matek, az Eb-n 24 európai ország vett részt, a vébére csak 13 jut ki erről a kontinensről. Ezért leginkább arra kellett volna használni ezt az időszakot, hogy olyan csapat álljon össze, amelynek esélye van kijutni ismét a 2020-as Európa-bajnokságra. Könnyebb is, ráadásul Budapest is a házigazdája lesz a tornának. Az, hogy a csapatépítés megrekedt, furcsán hangzik az 1-8-as, hollandok elleni bravúrt felmutató Egervári Sándortól, de ugyanezt mondta a feröeriek szövetségi kapitánya is. Velük az előző selejtezőben is egy csoportban voltunk, akkor még nyerni tudtunk idegenben Szalai góljával, most már nem, itthon kínkeserves meccsen, a csereként beálló Böde góljával fordítottunk.
Azt Storck is elismerte, hogy Csányi megüzente neki: stagnál a válogatott.
Csányi a selejtezők előtt azt mondta: nehéz a csoportunk, de az Eb-n mutatott hozzáállással el lehet érni a második helyet. De leginkább azt hangsúlyozta, hogy fejlődjön a csapat, mert a következő Eb-re elvárás a kijutás.
Miután rögtön Feröeren csak döntetlent játszottunk, Csányi azt mondta, hogy természetesen csalódott, de az az elvárása, hogy Storck a lehető legtovább tartsa versenyben a válogatottat. „Remélem, hogy az utolsó mérkőzésekig lesz esélyünk legalább a pótselejtezőt jelentő második hely megszerzésére."
Aztán kikaptunk Svájctól itthon, Csányi tavasszal már azt mondta, hogy a válogatottnak reálisan már nincs esélye a vébé részvételre. Annak, hogy „a sorozat nem a tervek szerint alakult”, Csányi szerint három oka van:
- a fiatalítás,
- a feröeri-szigeteki orkánerejű szél,
- és bírói hibák a Svájc elleni meccsen.
Áprilisban Csányi azzal biztatta a szurkolókat, hogy bár a továbbjutási esélyek elszálltak, de folyamatosan épül, erősödik a válogatott, egyre több fiatal kap lehetőséget, és bízik benne, hogy Storck irányításával néhány éven belül nagyon erős lesz a nemzeti csapat, mely hazai pályán sikereket érhet el a 2020-as kontinensviadalon.
Aztán jött az andorrai égés, amit Csányi így értékelt: az ugyan csúnya volt, de reálisan nézve már azt megelőzően sem volt sok esély kijutni a jövő évi oroszországi világbajnokságra, így nem volt sorsdöntő a meccs. És még itt is volt kifogás: „a rendkívül kínos andorrai vereségben sok olyan tényező is szerepet játszott, amelyről a sajtó nem írt, így például hogy tíz stabil kerettag sérült volt, részben ennek volt köszönhető, hogy talán túl sok fiatalt hívott be egyszerre Storck, ezáltal hiányzott a kellő fokozatosság”.
Annyira valójában nem volt sok fiatal a kedzőcsapatban: bemutatkozott ugyan a 19 éves Tóth Bence a Puskás Akadémiából, és kipróbálta Storck a horvát helyett a magyar bajnokság gólkirályát, Eppelt, aki már nem annyira fiatal, de a többi játékos rendszeresen pályára lépett már a válogatottban. A kispad valóban karcsú volt, Storck csak fiatalokat küldött be csereként, ugyanis lemondott több játékosról, hogy a klubjaikban készülhessenek a nemzetközi kupameccsekre. Ez teljesen felesleges volt.
Csányi Andorra után azt mondta: a következő meccseken szeretne már előrelépést látni a csapatépítésben, mert az a legfontosabb, hogy a válogatott ott legyen a 2020-as Eb-n. És most tartunk ott, hogy stagnál a válogatott.
Látszólag semmi különös, a 3. kalapból sorsoltak minket, harmadikok lettünk, papírforma. De harmadik kalapból is odaértek csapatok az első és a második helyre. Velünk együtt harmadik kalapos volt a csoportgyőztes Szerbia és Lengyelország, pótselejtezőt játszik Észak-Írország, Svédország és Görögország, harmadik lett Ukrajna, Albánia és Skócia. A csoportharmadikok közül a magyar csapat szerezte a legkevesebb pontot, Albániával együtt csak 13-at, de az albánok csoportja erősebb volt, itt voltak a spanyolok, olaszok, izraeliek. Mindent elárul a megszerzett 13 pontról, hogy a csoportmásodik Svájc 14 ponttal szerzett többet. Óriási különbség. (2014-ben is harmadikok lettünk, de csak két ponttal maradtunk le a románok mögött.)
Ha tippelni kéne, Storcknak meg fogják köszönni eddigi munkáját. A szövetségi kapitánynak fontos volt, hogy sokszor felbukkanjon Felcsúton, ami a túléléshez jó taktika, hiszen Orbán Viktor például számon kérte annak idején Erwin Koemant, hogy miért nem jár a Videoton meccseire. Ezt Strock kivédte, de most már kevés lesz.
Azt lehet tudni, hogy Orbán Viktor a magyar edzőt a magyar válogatott élére koncepcióban hisz. Csányi ugye próbálkozott már Bölöni Lászlónál korábban is, nem lenne meglepő, ha újra megpróbálná, a mostanában nem kifejezetten sikeres edző talán már rááll az alkura. Ha így lesz, azért az nem biztos, hogy most már ő a legmegfelelőbb ember erre a feladatra. Itthon pedig egyetlenegy olyan edző van, aki valamit elért nemzetközi szinten, Herczeg András. Bevitte a Debrecent a BL-be, nem mostanában. Ő ráadásul a Debrecen kispadjára is alig akart leülni, és megint csak nem biztos, hogy a Bandi bá típusú kapitányra van szükség.
Nagyobb a baj, minthogy egy kapitány megoldja. Az MLSZ hiába hirdette meg, hogy több tehetséges fiatal kapjon lehetőséget az NBI-ben, éppen Orbán Viktor csapata, a felcsúti Puskás Akadémia röhögi ki leginkább ezt az ajánlást, a légiósok számának korlátozásával együtt. Ebben a szezonban negatív csúcsot döntött a 21 évesnél fiatal játékosok játékideje.
De lassan már nemcsak annak kell szurkolni, hogy mi ott leszünk-e a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon, hanem annak is, hogy elkészül-e a stadion. Most féléves csúszásban vannak, Csányi szerint őt már háromszor állították a szőnyeg szélére az UEFA-nál.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.