Az Egyesült Államok ankarai nagykövetsége és törökországi konzulátusai vasárnaptól nem adnak ki beutazási vízumokat török állampolgároknak. A lépés válasz volt Metin Topuz, az isztambuli konzulátusuk egyik török alkalmazottjának múlt heti letartóztatására. A hivatalos indoklás szerint az incidens után az Egyesült Államoknak "újra kell értékelnie Törökország az amerikai diplomáciai intézmények és dolgozók biztonsága melletti elkötelezettségét.

A helyzet gyorsan eszkalálódott. Pár órával az amerikai bejelentés után Törökország washingtoni nagykövetsége majdnem szóról szóra ugyanezzel az indoklással ugyancsak felfüggesztette a törökországi beutazóvízumok kiadását - bár az amerikai hatóságok a török diplomáciai képviseletek egyetlen munkatársát se vették őrizetbe. Nem úgy a törökök, aki Topuz után még egy, az amerikaiak alkalmazásában levő török állampolgárt is beidéztek, a nejét és gyermekét pedig őrizetbe is vették.

És még ezt is fokozni tudták. Recep Tayyip Erdogan török elnök egyik tanácsadója, Burhan Kuzu azzal vádolta az amerikaiakat, hogy a vízumkiadás beszüntetésével valójában csak nyomást akarnak gyakorolni a török hatóságokra Topuz szabadon bocsátása érdekében, mert Topuznak amúgy tudomása van az amerikaiak szerepéről az Erdogan elleni bukott 2016-os puccskísérletben. "Azért hozták ezt a vízumdöntést, hogy Törökország feladja ezt a személyt" - állította Kuzu. Amire az amerikai nagykövet, John Bass a korábbinál kifejtőbb választ adott.

A Twitteren is közzétett közleménye szerint azért a vízumkiadás szüneteltetésével reagáltak Topuz elfogására, mert ezzel a lépéssel lehet leginkább csökkenteni az amerikai külképviseletek ügyfélforgalmát. Ami azért volt döntő szempont, mert az Egyesült Államok Topuz letartóztatása után ténylegesen elbizonytalanodott abban, hogy a török hatóságok szavatolni tudják-e munkatársaik biztonságát.

Bass emellett kitért arra is, hogy miközben ők semmilyen hivatalos felvilágosítást nem kaptak Topuz letartóztatásának okáról, a hatóságok a török sajtónak szivárogtattak a vádakból, amiket amúgy nonszensznek tart. Topuzt például azzal vádolják, hogy rendszeresen találkozott török kormányzati, rendőrségi és ügyészségi alkalmazottakkal. "Engedjék meg, hogy világosan fogalmazzak: a török-amerikai hatósági együttműködés erősítése volt [Topuz] munkája. Ennek részeként rendszeresen kellett találkoznia és tárgyalni török rendőrökkel. A török kormány ezzel kapcsolatban nem osztott meg semmi olyan értesülést, hogy illegális cselekményekben is részt vett volna" - írta.

A helyzet e tekintetben nagyon hasonlít Fettullah Gülenéhez. Az Egyesült Államokban élő, Erdogant eredetileg hatalomra segítő hitszónokot kiáltották ki Törökországban a tavalyi puccskísérlet fő felelősének, és követelik ezért az Egyesült Államoktól a kiadatását. Erre az amerikaiak terhelő bizonyítékok hiányában még nem voltak hajlandók. Ez a helyzet amúgy valószínűleg tökéletesen megfelel Erdogannak is: Gülen amerikai száműzetésében tökéletesebb bűnbak, mint hazájában, ahol azért akadnak még hívei, és ahol könnyen mártírrá válhatna.

A hétvégén kirobbant konfrontáció már ellenségek közt is erős lenne, nemhogy két, elvben stratégiai partner és szövetséges ország között. Igaz, a tavalyi puccskísérlet óta nem az első nagyobb ütközés volt a két ország között, és a viszonyt már korábban is feszélyezte a Szíriával szembeni fellépés kérdése, valamint az, hogy az Egyesült Államok a kurdokban találta meg legmegbízhatóbb partnereit a térségben, miközben Obama kormánya egyre nyíltabban bírálta Erdogan autoriter törekvéseit, antidemokratikus húzásait és emberijogsértéseit.

Török szempontból a helyzet Trump alatt se javult. Hiába hívta washingtoni látogatásán jó barátjának Erdogant, ha közben az engedélyével kezdték felfegyverezni a szíriai kurd milíciát, az YPG-t, amit Törökország a terroristának minősített Kurd Munkáspárt szíriai szárnyának tart. Erdogan látogatása önmagában is komoly károkat okozott a két ország kapcsolatában, miután Erdogan diplomáciai mentességet élvező testőrei alkotmányos jogaikkal élve tiltakozó amerikai állampolgárokat vertek véresre az Egyesült Államok fővárosában.

A viszony ilyen szintű romlása komoly veszélyeket rejt. A tavalyi puccs óta a hagyományosan Amerikabarát és világi hadseregben végrehajtott tisztogatásokkal megerősödött az "eurázsiai klikk", vagyis azok csoportja, akik az Egyesült Államok helyett Oroszország barátságát keresik. Ennek része már, hogy Törökország a minap orosz légvédelmi rakétarendszerek beszerzését jelentette be, valamiért külön kiemelve, hogy azok milyen hatékonyak az amerikai légierő legmodernebb repülői ellen is.

A török-amerikai viszony romlásának az EU is vesztese lehet. A migrációs válság kezelésének egyik kulcsa, hogy Törökország éppen visszatartja, vagy ráereszti Európára a menekülőket, akik így az orosz-török barátkozás révén az EU gyengítésében nagyon is érdekelt Oroszország stratégiai fegyvereivé is válhatnak.

Az ilyen konspirációkon innen már meg is valósult a török-orosz együttműködés. Szíriában Törökország nem a kurdokkal szövetséges amerikaiakkal, hanem a Basár el-Aszaddal szövetséges Oroszországgal és Iránnal működik együtt az ún. deeszkalációs zónák kialakításában. Ezek gyakorlatilag olyan területek, amiket orosz, illetve immár török szárazföldi erők szállnak meg. A török hadsereg október második vasárnapján vonult be Szíria északi részére, Idlib tartományba, ahol a hivatalos tájékoztatás szerint "megfigyelő állásokat" alakít ki. Ennek nem titkolt célja annak megakadályozása is, hogy a szíriai kurdok kijussanak a Földközi-tenger partvidékére.