Kedves Drukkertársaim!

Drukkoljunk együtt, hogy az MLSZ tényleg a posztra bejelentkező 78 éves Giovanni Trapattonit válassza a magyar fociválogatott szövetségi kapitánynak. Utána drukkolnunk sajnos nem kell egy-két vereségért, és ha szerencsénk van, olyan élményben lehet ezután részünk, mint néhány előre unatkozó német sportújságírónak 1998. március 10-én, akik semmire sem számítva ültek be a Bayern München egyik hervasztónak ígérkező, mégcsak nem is meccs utáni sajtótájékoztatójára, hogy alig 3 perccel később egy pop- és focikulturális történelmi esemény tanúiként távozzanak.

Az akkoriban második bayernes időszakát töltő sztáredző Trappatoni nem véletlenül volt feszült: nem elég, hogy csapata a Bundesligában ekkor már 7 pontos hátrányban volt a frissen feljutott Kaiserslauternnel szemben, aki később meg is nyerte a bajnokságot, de a legutóbbi meccsük, egy Schalke elleni 1-0-ás vereség után a csapata elkényeztetett sztárjai nyilvámos óbégetásba kezdtek. Mario Basler és Mehmet Scholl a sajtóban panaszkodtak arra, hogy a kispadon maradtak, míg Thomas Strunz azért szólt be, mert lecserélték.

A meccs után 2 nappal tartott tájékoztatónak Trapattoni már a legelején olyan volt, mint az összenyomott rugó, de ekkor még képes volt fenntartani egyfajta remegős álnyugalmat, hogy a feszültség pillanatokon belül mégis robbanjon, és a megdöbbent hallgatóság végigélvezhesse az egész futballtörténelem egyik legszórakoztatóbb bő 3 percét, ideértve a Manchester United Bayern elleni BL-fordítását.

A vicces németséggel, lélegzetvétel nélkül ordító Trapattoni a fantasztikus kiabálásroham közben több olyan kifejezést is alkotott, amik azóta szállóigeként beépültek a német nyelvbe, például amikor azt mondta, hogy néhány játékosa olyan gyenge volt, mint egy üres üveg.

De a Kirohanásban az a zseniális, hogy bármiféle némettudás nélkül pont ugyanannyira élvezhető.

Külön legendává vált a STUUUNZ ordítás, Trapattonit ugyanis specálisan felháborította, hogy hogy mer nyilvánosan rinyálni az, aki “két éve van itt és játszott összesen 10 meccset, mert állandóan sérült. Milyen jogon szólal meg az ilyen?”

Most képzeljük el, hogyan reagálna a legendásan szigorú, fénykorában “A Német”-nek becézett olasz edző egy magyar focistára!